Burrhus Frederic Skinner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Burrhus Frederic Skinner
B. F. Skinner a Harvard Egyetemen, 1950 körül
B. F. Skinner a Harvard Egyetemen, 1950 körül
Született 1904. március 20.[1][2][3][4][5]
Susquehanna Depot
Elhunyt 1990. augusztus 18. (86 évesen)[1][2][3][4][5]
Cambridge
Állampolgársága amerikai[6]
Házastársa Yvonne Blue
Gyermekei
  • Julie Vargas
  • Deborah Buzan
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
  • a Keió Egyetem díszdoktora
  • Fellow of the Committee for Skeptical Inquiry
  • Guggenheim-ösztöndíj (1942)[7]
  • Howard Crosby Warren Medal (1942)[8]
  • APA Award for Distinguished Scientific Contributions to Psychology (1958)
  • APA Division 15 Career Achievement Award (1966)
  • Nemzeti Tudományos Érem (1968)
  • Gold Medal Award (1971)
  • Humanist of the Year (1972)
  • Career Contribution Award (1972)
  • William James Fellow Award (1989)[9]
  • APA Award for Outstanding Lifetime Contributions to Psychology (1990)[10]
Halál okaleukémia
Sírhelye Mount Auburn Cemetery

Burrhus Frederic Skinner aláírása
Burrhus Frederic Skinner aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Burrhus Frederic Skinner témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Burrhus Frederic Skinner (Suesquehanna Depot, Susquehanna megye, Pennsylvania, 1904. március 20.Cambridge, Massachusetts, 1990. augusztus 18.) amerikai pszichológus és író. Úttörő munkát végzett a kísérleti pszichológia és a behaviorizmus területén. Számos vitatható munkát írt pszichológiai viselkedésmódosító technikákról, főként a kondicionálásról, a társadalom fejlődése és az emberek boldogságának növelése érdekében. Az ő nevéhez fűződik az operáns kondicionáló kamra, valamint a Radikális behaviorizmus. Saját kísérleti pszichológiai iskolát alapított. A 20. század egyik legbefolyásosabb pszichológusaként tartják számon.

Életpályája[szerkesztés]

1904. március 20-án született Grace és William Skinner gyermekeként a pennsylvaniai Susquehannaban. Apja ügyvéd, anyja háztartásbeli volt. Egy öccse volt, aki 16 évesen meghalt.[11] A New York-i Hamilton College-ba járt, író akart lenni. 1926-ban meg is szerezte a főiskolai diplomát angol irodalomból. A diploma megszerzése után azonban hamar kiábrándult. New Yorkban dolgozott néhány hónapig egy könyvesboltban, ott elolvasta Bertrand Russel egyik könyvét (An Outline of Philosophy) – melyben a behaviorista John B. Watson filozófiáját tárgyalta -, melynek hatása nyomán felhagyott az irodalommal és felvételét kérte a Harvard Egyetem pszichológia szakára. 1931-ben doktorált és mint kutató egészen 1936-ig maradt az intézménynél. Ezután a Minnesotai Egyetemen tanított, majd később az Indianai Egyetemen, ahol a Pszichológia tanszék vezetője volt, mielőtt kinevezett professzorként visszatért volna a Harvardra 1948-ban.[12] 1936-ban feleségül vette Yvonne Bluet, akivel a Minnesotai Egyetemen találkozott, két lányuk született, Julie és Deborah.

Skinner élete folyamán számtalan díjat kapott. 1968-ban megkapta a National Medal of Science díjat Lyndon B. Johnson elnöktől. Három évvel később aranyérmet kapott az Amerikai Pszichológia Alapítványtól. 8 évvel halála előtt az Amerikai Pszichológiai Társaság is kitüntette.

Élete vége felé szakmailag még mindig aktív volt. 1989-ben diagnosztizálták nála a leukémiát. 10 nappal halála előtt még az Amerikai Pszichológiai Társaságnál tartott beszédet, majd 1990. augusztus 18-án halt meg. A Mount Auburni temetőben van eltemetve a massachusettsi Cambridge-ben.

Munkássága[szerkesztés]

Skinner kidolgozott rendszere az operáns kondicionáláson alapszik. A klasszikus viselkedéssel szemben, ahol a válaszokat specifikus ingerek váltják ki, az operáns viselkedést nem a kiváltó ingerek határozzák meg, hanem az, amelyhez a viselkedés vezet. Az operáns viselkedés vizsgálatához Skinner megtervezett egy dobozt és tanulmányozta a pedálokat nyomogató patkányokat és a billentyűket csipkedő galambokat.

A Szervezetek viselkedése című alapmunkájában a watsoni hagyomány folytatójaként lépett fel. Úgy vélte, hogy a pszichológia célja a viselkedés minél pontosabb leírása, vagyis azokat a törvényeket kell meghatározni, melyek hatására a viselkedés a következményeknek megfelelően alakul és a környezet hatása alá kerül.

A megerősítő folyamatokat kell hangsúlyozni, mert úgy vélte, hogy a viselkedés alakításában elsődleges szerepet játszanak. Viselkedésmódosító kísérleteket folytatott a pozitív és negatív megerősítésen keresztül, valamint bemutatta az operáns kondicionálást, egy viselkedésmódosító technikát, melyet Ivan Petrovics Pavlov klasszikus kondicionálásával szemben dolgozott ki.[13][14]

Nem támogatta a büntetés alkalmazását, mivel kutatásai azt támasztották alá, hogy ez a viselkedés szabályozásának hatástalan módszere, ami csak rövidtávú viselkedésváltozást eredményez és ami leginkább ahhoz vezet, hogy az alany megpróbálja elkerülni a büntető ingert, ahelyett, hogy megpróbálná elkerülni azt a viselkedést, ami a büntetéshez vezetett. Legjobb példája ennek börtönök kudarca, hogy felszámolják a bűnözői viselkedést. Ha a börtön – mint büntető inger – hatásos lenne a viselkedés módosításában, nem lenne bűnözés.[15]

Skinner azt állította, hogy a megerősítés, akár pozitív, akár negatív (utóbbit gyakran összekeverik a büntetéssel) hatásos, hogy tartós viselkedésváltozást eredményezzen.

Néhány találmánya, tanítási programja, könyve[szerkesztés]

Skinner-box[szerkesztés]

Kísérleteiben egy éhes állatot, általában patkányt vagy galambot, helyezett egy dobozba, melyben csak egy pedál volt, alatta pedig egy etetőtál. A dobozban a patkány körbejár és véletlenül megnyomja a pedált. A kísérletvezető bekapcsolja az ételadagolót, innentől kezdve ahányszor az állat rálép a pedálra étel hullik a tálba. A patkány megeszi az ételt, majd ismét megnyomja a pedált, az étel megerősíti a pedálnyomást.[16]

Bölcső Skinner Air-crib, Baby-tender[szerkesztés]

Annak érdekében, hogy segítsen feleségének megbirkózni a gyermeknevelés mindennapi feladataival, úgy gondolta feljavítja a szabvány kiságyat. Ezért megalkotta ezt az ún. "légi-bölcsőt " könnyen tisztítható, hőmérséklet és páratartalom szabályozóval ellátott doboz, melyet azért tervezett, hogy nagyobb mozgásteret adjon a csecsemőknek. Ez az egyik legellentmondásosabb találmánya. Volt némi sikere, később több kereskedelmi vállalat is forgalmazta.

Oktató gép Skinner Teaching machine[szerkesztés]

Az oktató gép egy mechanikus eszköz, melynek célja, hogy kezelje/irányítsa a programozott utasításokat. Tartalmazza a kérdésekből álló listát és egy olyan szerkezetet, melyen keresztül a tanuló válaszolni tud minden egyes kérdésre. Helyes válasz esetén a tanulót megjutalmazzák.

System 80[szerkesztés]

Egy másik tanító gép, amely Skinner módszerét követve készült el. Ez az automatizált oktatási eszköz 5 lépcsőből áll:

  • 1, a tanuló azonnali visszajelzést kap;
  • 2, a feladat kisebb részekből áll;
  • 3, megismétli az utasításokat;
  • 4, a legegyszerűbb feladattól halad a legnehezebbig;
  • 5, pozitív megerősítést ad helyes válaszok esetén.

Project Pigeon[szerkesztés]

A második világháború idején még nem voltak rakétairányító rendszerek, de Skinner megkísérelt kidolgozni egy galambvezérelt rakétát. Az Amerikai Haditengerészetnek szüksége volt egy hatásos fegyverre a német Bismarck osztályú hadihajóval szemben. Az irányítórendszer részét képezte a rakéta elején elhelyezett lencsék, mely kivetíti a célpont képét egy belső képernyőre, amit elképzelése szerint a betanított galamb elkezdi csipkedni ha azonosította a célpontot. Annak ellenére, hogy sem elképzelését, sem magát a programot nem vették komolyan, a Nemzetvédelmi Kutatási Bizottság mégis 25 000 $-ral járult hozzá a kutatásokhoz, míg végül 1944. október 8-án törölték a programot.

Tanítási programja[szerkesztés]

Skinnernek ugyanolyan befolyása volt az oktatásra, mint a pszichológiára. Gyakran idézett mondata: "A tanároknak meg kell tanulniuk, hogyan kell tanítani." Skinner szerint a viselkedés megváltoztatásának hatékony módszere a pozitív megerősítés, míg a büntetésből az emberek csak azt tanulják meg hogyan kerüljék el a büntetést. Azt mondja, hogy a tanulás útjában 5 dolog állhat:

  1. a bukástól való félelem
  2. a feladat nincs több, apró részre bontva
  3. az utasítás hiánya
  4. az egyértelmű utasítások hiánya
  5. pozitív megerősítés hiánya

Úgy véli, hogy ezen 5 alapelv segítségével orvosolni tudja a fent említett problémákat. Ezeket az alapelveket a System 80-nál már olvashattuk. Oktatással kapcsolatos nézetét a The Technology of Teaching(A tanítás technológiája) című munkájában mutatta be.

Walden Two[szerkesztés]

Henry David Thoreau mikor megírta a Waldent, egy független, világtól elzárkózott, teljesen egyszerű életet élő közösséget akart ábrázolni a Walden tó partján, ahol az életet a spirituális felfedezéseknek szentelik. A Walden Kettőben, ami Skinner egy kitalált műve, a behaviorizmus eredményeit akarta bemutatni, hogyan képes formálni és alakítani az életet, egy kis, kitalált közösségben távol a szervezett társadalmaktól. 1945-ben kezdte el írni egy a könyvet, mert úgy érezte, hogy a világnak szüksége van új ötletekre és a háború okozta problémák megoldásaira. Az ő történetében a Walden kettő közösségében közel 1000 ember élt boldogan, ahol a gyerekek mind együtt nevelődtek, míg a szüleik dolgoztak. Az emberek mindössze 4 órát dolgoztak és nem kapnak fizetést, mivel nem használtak pénzt a közösségben. Senki nem ad el semmit és nem is vesz semmit, mivel megosztják egymással termékeiket. Mindig van idejük játékra és szabadidős tevékenységre, valamint az élet élvezetére.[11]

Sok kritikát kapott a könyv, mégis nagyon népszerű volt az 1960-as években.

Publikációi angol nyelven[szerkesztés]

Művei magyar fordításban[szerkesztés]

  • A tanítás technológiája (The technology of teaching); ford. Nagy Imre; Gondolat, Bp., 1973. 248 p. 9 t.
  • Szabadon fogva (Beyond freedom and dignity); ford. Kemenes Inez; Magyar Könyvklub, Bp.. 2004. 246 p. ISBN 963-549-083-6

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. LIBRIS, 2009. november 11. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  7. https://www.gf.org/fellows/all-fellows/b-f-skinner/
  8. https://www.sepsych.org/warren-medal-recipients/
  9. https://www.psychologicalscience.org/members/awards-and-honors/fellow-award/recipent-past-award-winners
  10. https://www.apa.org/about/governance/president/outstanding
  11. a b Burrhus Frederick Skinner, i.m.
  12. B. F. Skinner Alapítvány, i.m.
  13. Pléh Csaba(1992). Pszichológiatörténet, i. m.
  14. Pléh Csaba(2010). 506-507. o.
  15. New World Encyclopedia, Skinner, B.F. élete, i.m.
  16. Pszichológia 210-211. o.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a B. F. Skinner című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  • Epstein, R. (1997). Skinner as Self-manager. Journal of Applied Behavior Analysis, 30(3), 545-568.
  • Glines, C.V. (2005). Top Secret WWII Bat and Bird Bomber Program, Aviation History, 15(5), 38-44.
  • Pléh Csaba (1992). Pszichológiatörténet, Budapest, Gondolat kiadó.
  • Pléh Csaba (2010). A lélektan története. Osiris Kiadó ISBN 978 963 276 052 0
  • Atkinson, R.L. és tsai (1996). Pszichológia. Osiris Kiadó helytelen ISBN kód: 978 963 389 447 6 (1999; 2003) Szerk.: Csibra Gergely, Ford. vele 12 fő.
  • Skinner, B.F. (1981). Selection by consequences. Science, New Series 213. 501-504.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]