Boszniai bánság
| Boszniai bánság | |||
| a Magyar Királyság hűbérese | |||
| 1136 – 1377 | |||
| |||
 | |||
| Bosznia kiterjedése, röviddel királysággá válása előtt | |||
| Fővárosa |
| ||
| Kormányzat | |||
| Államforma | bánság | ||
| Államfő | bosnyák bán | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Boszniai bánság témájú médiaállományokat. | |||
A Boszniai bánság (bosnyákul Banovina Bosna) középkori délszláv állam volt a mai Bosznia-Hercegovina (részben Dalmácia, Szerbia és Montenegró) területén. Formálisan a Magyar Királyság hűbérese volt, de a gyakorlatban jelentős önállósággal rendelkezett. A bánság 1377-ig állt fenn, amikor Tvrtko Kotromanić bán királlyá koronázta magát.
Története[szerkesztés]
1136-ban II. Béla király meghódította Boszniát és Rámát. Ötéves másodszülött fia, László számára létrehozta a Bosznia hercege címet, de a gyakorlatban Boszniát az általa kinevezett bánok kormányozták. 1139-ben az addigi magyar, horvát és dalmáciai királyi koronája mellé felvette a Ráma királya címet is (Ráma alatt a három évvel korábban meghódított két területet értették együttesen). Az első bosnyák bán, akit névről ismerünk, Borics bán. Először 1154-ben említik, amikor a magyar-bizánci háború során Belos bánt kísérte Barancs ostroma alatt. Részt vett 1167-ben a zimonyi csatában is, ami után Bosznia bizánci uralom alá került.
Kulin bán[szerkesztés]
Manuél Komnénosz bizánci császár 1180-ban nevezte ki bánná a boszniai születésű, fiatal Kulint. A császár még abban az évben meghalt és az utódlása miatti zűrzavarban III. Béla magyar király hadat üzent a birodalomnak, hogy visszaszerezze az elveszített balkáni birtokait. Kulin bán Bélának esküdött hűséget és közösen - Nemanja István szerb és Miroszláv humi fejedelemmel együtt - feldúlták Bizánc északnyugati határvidékét.
Kulin bán 24 éves uralkodása békét és prosperitást hozott a bánságra. 1189-ben ő adta ki az első bosnyák nyelvű, cirillbetűs dokumentumot, melyben kereskedelmi egyezményt kötött Raguzával. A 12. század végén Boszniában megerősödött a bogumil eretnekség, 1199-ben maga a bán és felesége is erre a hitre tért. 1200-ban menedéket adott a Spalatóból és Trauból elkergetett bogumiloknak. 1203-ban Vukan Nemanjić szerb nagyfejedelem eretnekséggel vádolta Kulint a pápa előtt. Imre király, mint hűbérura megparancsolta neki, hogy kergesse el a bogumilokat, aminek a bán eleget is tett és a pápai vizsgálóbizottságnak is a kedvében járt, megeskette a bosnyák egyházi vezetőket, hogy elismerik a katolikus egyház tanításait. A bogumil eretnekség azonban a későbbiekben is fennmaradt a bánságban. Kulin 1204-ben meghalt és fia, István (Stjepan Kulinić) vette át a helyét. István hithű katolikus volt és ezért népszerűtlen a bogumil tanok iránt fogékony köznép körében. 1232-ben Matej Ninoslav megdöntötte a hatalmát, ami miatt jelentősen megromlott a viszony Szerbiával, ugyanis Stjepan rokonságban állt a Nemanja-dinasztiával.
Bosnyák keresztes hadjárat[szerkesztés]
1233-ban IX. Gergely pápa a bogumil gyanúba keveredett boszniai püspököt egy német egyházfival váltotta fel, akit a hívek nem akartak elfogadni. A feszültség egyre nőtt és 1234-ben a pápa keresztes hadjáratot hirdetett a bosnyák bogumilok ellen. II. András fiát, Kálmán herceget tette meg bosnyák bánnak, aki ezt továbbadta Ninoslav unokatestvérének, a katolikusságát fia túsznak adásával is bizonyító Prijezdának. Kálmán ezután a keresztes hadjárat élén öt évig harcolt Ninoslav ellen, aki egyedül Ragusától kapott segítséget. 1241-ben a tatárjárás miatt a boszniai hadjárat félbemaradt és Kálmán elesett a muhi csatában. Matej Ninoslav visszafoglalta a bánságot, Prijezda pedig Magyarországra menekült száműzetésbe.
1244-ben Matej beavatkozott a magyar koronához hű Trogir és a lázadó Spalato konfliktusába az utóbbi oldalán. Miután IV. Béla sereget küldött ellene és elfoglalta Spalatót, a bosnyák bán békét kötött, melyben elismerte a magyar király hűbérúri jogait és visszaadta a katolikus egyház javait Boszniában. 1247-ben IV. Ince pápa az eretnekség elterjedtsége miatt újabb boszniai keresztes hadjáratot fontolgatott, de Matej levelet írt neki és utána a Boszniába látogató pápai követet is meggyőzte arról, hogy az egyház lojális híve.
Visszaállított magyar hegemónia[szerkesztés]
1250-ben Matej meghalt és IV. Béla katonai erővel verve le fiai ellenállását, Prijezdát tette meg bosnyák bánnak. A király egyben leválasztotta Boszniáról az Ozorai és a Sói bánságot. 1254-ben a ráskai szerb fejedelem elleni háborúban a bosnyákok megszállták Humot, de az ezután kötött béke visszajuttatta azt a szerbeknek.
A Kotromanicsok[szerkesztés]
Prijezda 1287-es halála után fia, II. Prijezda lett a bán; a tisztséget egy ideig Kotromán Istvánnal (Stjepan Kotromanić) együtt töltötte be, majd halála után az utóbbi lett Bosznia uralkodója.
Az Árpád-ház kihalása utáni zűrzavarban a horvát Subicsok Bosznia nagy részét meghódították. I. István bán 1314-ben meghalt, családja Raguzába menekült. 1322-ben Károly Róbert király megtörte a Subicsok hatalmát és Boszniát visszaadta II. Kotromanics Istvánnak. István 1326-ban meghódította és birtokaihoz csatolta az addig szerb uralom alatt lévő Humot.
II. István 1353-ban halt meg, utóda 15 éves unokaöccse, Tvrtko lett. Az ő uralkodása alatt érte el Bosznia a fénykorát, sikeresen terjeszkedett Dalmáciában a szerbek rovására és 1377-ben királlyá koronázták.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Banate of Bosnia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- John Van Antwerp Fine. The Late Medieval Balkans: Critical Survey from the Late Twelfth Century to the Ottoman Conquest. University of Michigan press, 1994
- Richard C. Frucht. Eastern Europe: An Introduction to the People, Lands, and Culture, Vol. 1. ABC-CLIO, 2004, p 627.
- Paul Mojzes. Religion and the war in Bosnia. Oxford University Press, 2000, p 22; "Medieval Bosnia was founded as an independent state (Banate) by Ban Kulin (1180-1204).".
- Funk & Wagnalls Standard Reference Encyclopedia. New York, Standard Reference Works Pub. Co, 1959
- Bringa, Tone (1995). Being Muslim the Bosnian Way. Princeton University Press. p. 15.
- Curta, Florin (2006). Southeastern Europe in the Middle Ages, 500-1250. Cambridge University Press. pp. 433–34.
- Pinson, Mark (1994). The Muslims of Bosnia-Herzegovina: Their Historic Development from the Middle Ages to the Dissolution of Yugoslavia. Harvard University Press. pp. 4–7. ISBN 0-932885-09-8.
- Malcolm, Noel (1 October 1996). Bosnia: A Short History. London: New York University Press. p. 364. ISBN 978-0-8147-5561-7.
- Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténete
- Kulin bán Magyar Katolikus Lexikon