Bon-Adrien Jeannot de Moncey

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Bon Adrien Jeannot de Moncey szócikkből átirányítva)
Bon-Adrien Jeannot de Moncey
Moncey francia marsall, Conegliano hercege
Moncey francia marsall,
Conegliano hercege
Beceneve Fabius
Született 1754
Palise vagy Moncey
Franciaország
Meghalt 1842
Párizs
Nemzetisége Flag of France.svg francia
Rendfokozata tábornok, a francia császárság marsallja
Csatái első koalíciós háború
napóleoni háborúk
Kitüntetései A Francia Köztársaság Becsületrendje, Franciaország pairje
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bon-Adrien Jeannot de Moncey témájú médiaállományokat.

Bon-Adrien Jeannot de Moncey, Conegliano hercege (Moncey Doubs (megye), 1754. július 31.Párizs, 1842. április 20.) Franciaország marsallja, a forradalmi és a napóleoni háborúk kiemelkedő katonája volt.

Élete és pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja ügyvéd volt Besançonban. Gyermekkorában kétszer sorozták be a francia hadseregbe, de az apja mentesítést szerzett mindkét alkalommal. 1778-ban a vágya végre teljesült, amikor végre katona lehetett.

Moncey szobra a Clichy téren

1791-ben kapitánnyá léptették elő, mivel a francia forradalom elveivel azonosult. Moncey az 1793-as és 1794-es hadjáratban aratott győzelmeivel tüntette ki magát a spanyol határnál, zászlóaljparancsnokká nevezték ki, majd pár hónap alatt a hadsereg vezérkari főnökének a nyugati Pireneusokban , és sikeres működése nagy szerepet játszott abban, hogy békére kényszerítették a spanyol kormányt. Ezt követően a legfőbb parancsnok 1799-ig, amikor a kormány, royalista nézetekkel gyanúsítva leváltotta őt. 1801-1815 között a rendőrség főfelügyelője volt.

A 1799. brumaire 18-i puccs után került vissza aktív szolgálatba, és Napóleon itáliai hadjáratában 1800-ban vezette hadtestét Svájcból Itáliába, leküzdve a fegyverszállítási és a lovak hiánya miatti nehézségeket kelt át a Szent Gotthárd-hágón. 1801-ben Bonaparte csendőrség inspektor-tábornokává tette, és Franciaország marsalljává. 1805-ben megkapta a becsületrendet.

1808-ban Conegliano hercege lett. Ebben az évben Spanyolországba küldték a hadsereg parancsnokaként. Kitüntette magát Valencia elfoglalásával, de ez azzal a hatással járt, hogy Dupont a Bailén-i katasztrófában elpusztult, ezek után vezető szerepet játszott a császár hadjáratában az Ebro-nál és Zaragoza második ostrománál 1809-ben.

Visszavonult a szolgálatból az oroszországi hadjárat idején, és ezért nem vett részt a Grande Armée hadjáratában 1812-ben és 1813-ban. Amikor azonban Franciaországot a szövetségesek megtámadták 1814-ben, újra a csatamezőre lépett és harcolt az utolsó csatában Párizsért a Montmartre-i magaslatokon és a Clichy sáncokon.

1814-ben XVIII. Lajost mellé állt, aki Franciaország pairjének nevezte ki. Napóleon visszatérésekor, a "száz nap" alatt semleges maradt, megtagadta, hogy részt vegyen Ney marsall elítélésében, ezért börtönbüntetésre és a marsalli cím elvesztésére ítélték.

A király 1816-ban visszaadta a címét, és három évvel később ismét pair lett. Így folytatta katonai pályafutását, az utolsó aktív szolgálata az volt, hogy hadseregparancsnokként az 1823-as rövid háborúban Spanyolország ellen harcolt. 1833-ban a Hôtel des Invalides kormányzója lett. Amikor Napóleon hamvait 1840. decemberében hazahozták, az orvosának ezt mondta: "docteur, faites-moi vivre encore un peu, je veux recevoir l'Empereur" azaz Doktor, verjen még belém egy kis életet, látni akarom a császárt! Az ünnepségen megcsókolta Napóleon kardjának markolatát: "à présent rentrons mourir"="Most menjünk haza meghalni."

Felesége Charlotte Prospère Remillet (1761 - 1842), akitől 3 gyermeke született:

  • Anne-Francoise (1791 – 1842)
  • Bon-Louis (1792 – 1805)
  • Jeanne-Francoise (1807 – 1853)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bon-Adrien Jeannot de Moncey című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]