Louis-Alexandre Berthier

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Louis-Alexandre Berthier
Louisberthier1.jpg
Született 1753. november 20.
Versailles
Meghalt 1815. június 1. (61 évesen)
Bamberg
Sírhely Tegernsee Abbey
Nemzetisége Flag of France.svg francia
Szolgálati ideje 1764 - 1815
Rendfokozata Aigle Empire.svg tábornok
a francia császárság marsallja
Egysége Grande Armée
Csatái Itáliai hadjárat (1796-1797)
Egyiptomi hadjárat
Marengói csata
Austerlitzi csata
Eylaui csata
Friedlandi csata
Jénai csata
Wagrami csata
Oroszországi hadjárat (1812)
Lipcsei csata
Brienne-i csata
Kitüntetései Francia Köztársaság Becsületrendje, Neuchâtel, Valangin, Wagram hercege, Franciaország pairje, Szent Lajos-rend lovagja
Gyermekei Napoléon Berthier de Wagram, 2nd Duc de Wagram
Szülei Marie Françoise L'Huillier de La Serre
Jean-Baptiste Berthier
Civilben hadügyminiszter
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Louis-Alexandre Berthier témájú médiaállományokat.

Louis-Alexandre Berthier (Versailles, 1753. november 20.Bamberg, 1815. június 1.), francia tábornagy, Neuchâtel, Valangin és Wagram hercege.

Életpályája[szerkesztés]

Hadmérnökkari tisztként kezdte pályáját, de 1777-ben leköszönt és Lafayette-tel az észak-amerikai hadsereghez ment, s az amerikai függetlenségi háborúban harcolt. Európába való visszaérkezése után vezérkari ezredessé nevezték ki; 1792-ben dandártábornok és 1795-ben az Olaszország ellen működő francia sereg vezérkarának főnöke lett. E minőségében ismerkedett meg Napóleonnal, aki 1796-ban vette át e sereg fővezérletét. Az itáliai hadjárat idején Napóleon legközvetlenebb segítőtársa lett. A császár annyira megszokta Berthier-nek vezérkari főnöki közreműködését, hogy még a Szent Ilona szigetén tollbamondott emlékirataiban is az 1815-ös katasztrófát részben annak a körülménynek rója fel, hogy Beerthier nem volt mellette. 1800-ban hadügyminiszterré nevezték ki. 1804-ben birodalmi tábornagy lett és 1807-ben mint szuverén fejedelem kapta a Poroszországból elfoglalt neufchâteli és valangini hercegségeket és császári hercegnek nevezték ki. 1808-ban Vilmos bajor herceg leányát, Máriát vette nőül. 1809-ben Napóleonnak megérkezéseig a Németországban gyülekező francia hadak fővezére volt, de mint vezér nem felelt meg Napóleon várakozásának, mint vezérkari főnök azonban, Napóleonnak a hadsereghez való megérkezése után olyan kitűnően működött, hogy a hadjárat befejezésekor Napóleon őt wagrami hercegnek nevezte ki. 1812-ben, 1813-ban és 1814-ben Napóleon oldala mellett működött. A császár leköszönése után a Bourbonokhoz állt és elvesztette ugyan a neufchâteli és a valangini hercegséget, de többi méltóságaiban meghagyták. 1815-ben Napóleonnak Elba szigetéről való visszatérésekor és száz napos uralma alatt a már 62 éves aggastyán engedett neje befolyásának és nem csatlakozott régi jótevőjéhez és barátjához, hanem Bambergbe ment ipjához; e lépését azonban annyira megbánta, hogy megtébolyodott és a Napóleon ellen induló orosz csapatoknak Bambergen való átvonulása közben a királyi kastély erkélyéről a kövezetre vetette magát s szörnyet halt.

Forrás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]