Louis-Alexandre Berthier

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Louis-Alexandre Berthier
Louisberthier1.jpg
Született 1753. november 20.
Versailles
Meghalt 1815. június 1. (61 évesen)
Bamberg
Sírhely Tegernsee Abbey
Nemzetisége Flag of France.svg francia
Szolgálati ideje 1764 - 1815
Rendfokozata Aigle Empire.svg tábornagy
a francia császárság marsallja
Egysége Grande Armée
Csatái Itáliai hadjárat (1796-1797)
Egyiptomi hadjárat
Marengói csata
Austerlitzi csata
Eylaui csata
Friedlandi csata
Jénai csata
Wagrami csata
Oroszországi hadjárat (1812)
Lipcsei csata
Brienne-i csata
Kitüntetései Francia Köztársaság Becsületrendje, Neuchâtel, Valangin, Wagram hercege, Franciaország pairje, Szent Lajos-rend lovagja
Gyermekei Napoléon Alexandre Berthier
Szülei Marie Françoise L'Huillier de La Serre
Jean-Baptiste Berthier
Civilben hadügyminiszter
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Louis-Alexandre Berthier témájú médiaállományokat.

Louis-Alexandre Berthier (Versailles, 1753. november 20.Bamberg, 1815. június 1.), francia tábornagy, Neuchâtel, Valangin és Wagram hercege.

Életpályája[szerkesztés]

Hadmérnökkari tisztként kezdte pályáját, de 1777-ben leköszönt és Lafayette-tel az észak-amerikai hadsereghez ment, és az amerikai függetlenségi háborúban harcolt. Európába való visszaérkezése után vezérkari ezredessé nevezték ki; 1792-ben dandártábornok és 1795-ben az Itália ellen működő francia sereg vezérkarának főnöke lett. E minőségében ismerkedett meg Napoléon Bonaparte tábornokkal, aki 1796-ban vette át e sereg fővezérletét. Az itáliai hadjárat idején Bonaparte legközvetlenebb segítőtársa lett. A császár annyira megszokta Berthier-nek vezérkari főnöki közreműködését, hogy még a Szent Ilona szigetén tollba mondott emlékirataiban is az 1815-ös katasztrófát részben annak a körülménynek rója fel, hogy Beerthier nem volt mellette. 1800-ban a Konzulátus hadügyminiszterévé nevezték ki. 1804-ben császári tábornagy lett és 1807-ben mint szuverén fejedelem kapta a Poroszországból elfoglalt neufchâteli és valangini hercegségeket és császári herceggé nevezték ki.

1808-ban Vilmos bajor herceg leányát, Mária Erzsébet hercegnőt (1784–1849) vette nőül. 1809-ben Napóleon megérkezéséig a Németországban gyülekező francia hadak fővezére volt. Vezérként nem felelt meg Napóleon várakozásának, de mint Napóleon vezérkari főnöke olyan kitűnően működött, hogy a hadjárat befejezésekor Napóleon wagrami herceggé nevezte ki. 1812-ben, 1813-ban és 1814-ben Napóleon oldalán működött.

A császár leköszönése után a Bourbonokhoz állt és elvesztette ugyan a neufchâteli és a valangini hercegséget, de többi méltóságaiban meghagyták. 1815-ben Napóleonnak Elba szigetéről való visszatérésekor és száz napos uralma alatt a már 62 éves aggastyán engedett neje befolyásának, és nem csatlakozott régi jótevőjéhez és barátjához, hanem Bambergbe ment apóstársához. E lépését azonban annyira megbánta, hogy megtébolyodott és a Napóleon ellen induló orosz csapatoknak Bambergen való átvonulása közben a volt püspökfejedelmi kastély erkélyéről a kövezetre vetette magát, és szörnyethalt.

Forrás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]