Bogáthi Fazekas Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bogáthi Fazekas Miklós
Született 1548. december 4.
Torda
Elhunyt 1592 vagy 1598 körül
Kolozsvár
Foglalkozása lelkész,
költő,
pedagógus

Bogáthi Fazekas Miklós, névváltozat: Bogáti (Torda, 1548. december 4.Kolozsvár, 1592.[1] vagy 1598 körül.[2]) unitárius lelkész, költő, tanár.

Élete[szerkesztés]

1576-ban Tordán volt tanító. 1579-ben Szolnok-Doboka vármegyébe vonult vissza a Dávid Ferenc elleni elhúzódott peres ügyek elől. Később Gerenden tartózkodott, 1582-ben itt fejezte be egyik művét. Az üldözések miatt ugyanebben az évben elhagyta Erdélyt és török hódoltsági területre, Pécsre menekült. Itt valószínűleg a pécsi iskolának egyházi életre készülő növendékeit oktatta; ezek és paptársai számára irta több munkáját. Utóbb kibékült az erdélyiekkel, 1584-ben ismét Tordán volt. 1585-től udvari papként működött Homoródszentpálon, később Kolozsvárott volt pap, ahol 1591-ben két művét is sajtó alá adta.

Uzoni Fosztó István följegyzése szerint itt 1592-ben meghalt. Utolsó ismert munkáját azonban 1598-ben adta ki Kolozsvárott. Ez működésének utolsó jele. Halálának idejére és helyére vonatkozóan nincs biztos adatunk.

Kétségek személye körül[szerkesztés]

Bogáthi Fazekas Miklósnak nem csak életével és halálával, hanem személyével kapcsolatban is volt bizonytalanság. Toldy Ferenc még két Bogáthi Fazekas Miklósról írt: a históriás énekek szerzőjéről és a zsoltárfordítóról. A 19. század végén megjelent Képes magyar irodalomtörténet szerint a zsoltárokat az ifjabb Bogáthi Fazekas Miklós fordította 1604-ben.[3]

Az 1967–1969. között publikált Magyar életrajzi lexikon és a későbbi, online változat is két Bogáti-ról (vagy Bogáthi-ról) tud.[4][5] Az 1970. évi Irodalomtörténeti Közlöny recenziója szerint: „Az Irodalmi Lexikon egy, az Életrajzi Lexikon két Bogátiról beszél. … Még nem tisztázott, valóban két Bogáti Fazekas Miklósunk volt-e, milyen életadatok és művek tartoznak az egyikhez, milyenek a másikhoz…”[6]

Az Új magyar irodalmi lexikonnak (1994) és az Új magyar életrajzi lexikonnak (2001) is azonban már csak egy Bogáti Fazekas Miklósról van szócikke.

Három jeles hadnagyoknak... című művét Szabó Károly először Fejes Miklósnak tulajdonította, de amikor az egyetlen példányban fennmaradt mű a bécsi Theresianumból Budapestre került, 1880-ban javította tévedését. Szinnyei József azonban Szabó Károly alapján még Fejes Miklós címszó alatt hozza.[7][8]

Munkássága[szerkesztés]

Hosszabb verses munkáinak többsége világi tárgyú história, melyek nyomtatásban is megjelentek; közülük ötöt ókori szerzőktől vett át, többnyire görög eredetiből fordította. Három vallásos tárgyú verses munkája – az Énekek énekének átköltése (1584), a Jób könyvének parafrázisa (1586) és az 1580-as években készített teljes magyar nyelvű psalterium – kéziratban maradt.

A teljes zsoltárkönyvet elsőként Bogáti Fazekas Miklós ültette át verses alakban magyarra. Feltehetően valamilyen latin forrásból dolgozott, hiszen héberül nem tudott. Az eredeti szöveg zsidó szelleméhez jobban ragaszkodott, mint kortársai, ezért a szombatosok is elfogadták ótestamentumi hangulatú fordítását.

Görög és latin szerzők nyomán megírta több nevezetes ókori asszony esetét, Aspasia házasságának históriáját, Demeter makedon király életét, továbbá Nagy Sándor, Hannibal és Scipio hadvezéri vetélkedésének történetét. Főként Lukianosz és Plutarkhosz munkáit kedvelte. A régi magyar írókhoz hasonlóan ő sem nevezte meg, hanem inkább leplezni igyekezett forrásait.

Munkái[szerkesztés]

A túlvilági bírák a három hadvezér közül Nagy Sándornak adják az első, Scipiónak a második, Hannibalnak a harmadik helyet. Forrása Lukianosz egyik párbeszédes műve, a Halottak dialogusai.
  • Szép história az tökéletes asszonyállatokról (Kolozsvár, 1577).
Erkölcsi történetek ókori nőkről. Tizenhárom elbeszélés tizenhárom nőről. 1575-ben Désen írta. Példáival meg akarta mutatni, milyen jó tulajdonságok kívánhatók a tökéletes feleségtől. Forrása Plutarkhosznak a nők erényeiről szóló műve.
  • Az ötödik része Mátyás király dolgainak mind haláláig. (Kolozsvár, 1577).
Lényegében folytatása és befejezése Görcsöni Ambrus verses krónikájának. Mátyás király utolsó évein kívül II. Ulászló és II. Lajos uralkodásáról is megemlékezik. A szerző Bonfini munkája mellett Heltai Gáspár krónikáját és Brodarics István művét is használta. Tordán írta 1576-ban.
  • E világi nagy sok zűrzavarról való ének. (Kolozsvár, 1591).
Ebben a verses átdolgozásában is megragadta az alkalmat, hogy bölcselkedjék és moralizáljon. Énekét 1586-ban írta a Székelyföldön. Forrása Lukianosz egyik párbeszédes műve, a Kharon vagy a világlátók.
  • Aspasia asszony dolga és a jó erkölcsű asszonyoknak tüköre. (Kolozsvár, 1591).
A híres ókori asszony történetét 1587-ben írta a székelyföldi Szentpál községben. Elmondja benne, hogyan lesz Aspasia a perzsa Cyrus neje, majd ennek halála után Artaxerxes felesége. Forrása: Ailianosz görög író.
  • A nagy Castriot Györgynek históriája, kit a török Szkender bégnek hívott, ki Hunyadi Jánossal kétfelől vitt a törökre különb-különb csodaszerencsével vitézi dolgainak históriája hat részben. (Kolozsvár, 1592).
Az albán hős, Szkender bég históriáját a Marin Barleti-féle népszerű latin életrajz nyomán szedte versbe a szerző. Ezt a krónikás szövegét 1579-ben Tötör helységben, Szolnok-Doboka vármegyében foglalta versbe. Az nagi Szkender beknek kit Castriot Giorgi herczegnek hittak... czudalatos ieles vitezi dolgairol .... (Debrecen, 1587).
  • Demeter király históriája. (Kolozsvár, 1598).
Csak néhány töredéke maradt fenn. Az első részben Demetriosz haditetteit mondja el (forrása Plutarkhosz), utána Demetriosz leányának szerelmi kalandját (forrása Lukianosz).

Kéziratban: Énekes könyve (Psalterium) Jancsó-codex? 1579-ből való unitarius énekek, melyeket a szombatosok átvettek; Bogáthi-codex az Erdélyi Múzeumban, mely 1608-ban készült: Paraphrasis Libri Job és Szent Dávid Zsoltárénekei; irta Jézus Krisztus historiáját és a Mennyei jelenésekről magyarázatot.

Az 1582–1583 között írt Apokalipszis művében tagadta az Ó- és Újszövetség kapcsolatát.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 111. o. ISBN 9789630679190
  2. Új magyar életrajzi lexikon, Főszerk. Markó László, Budapest: Magyar Könyvklub. ISBN 963 547 415 6 (2001) 
  3. Szerk. Beöthy Zsolt: Képes magyar irodalomtörténet (30. fejezet). Erdélyi Pál: A XVII. század lírája / Unitárius és szombatos énekek című alfejezet). Budapest, 1896; (CD-ROM: Arcanum Kiadó)
  4. Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
  5. Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
  6. Varga Imre (1970). Magyar életrajzi lexikon (PDF). Irodalomtörténeti Közlemények 74. (3. füzet), 401. o. (Hozzáférés ideje: 2012. szeptember 22.)  
  7. Dézsi Lajos: Bogáti Fazekas Miklós élete és költői működése. Magyar Könyvszemle, III. évf. 1. sz. (1895) 29–39. o.
  8. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.  

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]