Berlász Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Berlász Jenő
Született 1911. augusztus 28.
Budapest
Elhunyt 2015. december 6. (104 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Gyermekei
Foglalkozása történész,
könyvtáros,
levéltáros,
egyetemi tanár

Berlász Jenő (Budapest, 1911. augusztus 28.Budapest, 2015. december 6.) történész, könyvtáros, levéltáros. Berlász Piroska (1940) könyvtáros és Berlász Melinda (1942) zenetörténész apja.

Életútja[szerkesztés]

Berlász János és Berényi Rozália gyermekeként született. Felsőfokú tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem–földrajz szakán folytatta. A mesterének vallott Domanovszky Sándoron kívül Szekfű Gyula, Mályusz Elemér, Szentpétery Imre és Lukinich Imre is tanította. Bölcsészdoktori oklevelét 1936-ban vehette kézhez.

1936–1937-ben a bécsi Magyar Történetkutató Intézet ösztöndíjasaként kutatott. 1937–1938-ban és 1940–1941-ben a Magyar Országos Levéltár, 1938 és 1940 között az Országos Széchényi Könyvtár gyakornoka volt. Itt részt vett az Egyetemes Tizedes Osztályozás bevezetésében. 1942-től 1947-ig a Teleki Pál Tudományos Intézet Magyar Történettudományi Intézetének tisztviselőjeként működött. 1943 és 1948 között előbb magántanárként, majd 1947-től professzorként újkori magyar gazdaságtörténetet adott elő a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán. (Közben 1943–1944 folyamán a Századok helyettes szerkesztője, 1945 és 1947 között szerkesztője volt, és ő szerkesztette az 1948-as betiltott kötetet is.) Eltávolítása után 1948-tól 1957-ig a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattárát vezette. Mivel az 1956-os forradalom idején az intézmény forradalmi bizottságának tagjaként leállíttatta a káderanyagok megsemmisítését, innen is elbocsátották. Ezután 1976-os nyugalomba vonulásáig a Széchényi Könyvtár kézirattárosaként, tudományos főmunkatársaként, 1969-től történészreferenseként tevékenykedett.

1986-ban megkapta a történettudományok doktora fokozatot.

Munkássága[szerkesztés]

Történészként elsősorban újkori magyar gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányokat publikált, de nemzetiségtörténeti munkái is megjelentek. Részt vett a nemzeti könyvtár latin nyelvű kéziratainak katalogizálásában. Könyvtártörténeti tárgyú írásai is jelentősek; feldolgozta az OSZK történetét.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Kilencvenedik születésnapja alkalmából tisztelői a Gazdaságtörténet – könyvtártörténet (Győr, 2001) című emlékkötet kiadásával köszöntötték.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A Thurzó-birtokok a XVII. sz. első harmadában különös tekintettel a jobbágyság gazdasági helyzetére (Budapest, 1936)
  • Az erdélyi úrbérrendezés problémái (1770–1780) (Budapest, 1942)
  • A magyar jobbágykérdés és a bécsi udvar az 1790-es években (Budapest, 1942)
  • A magyar gazdaság- és társadalomtörténetírás kialakulása (Budapest, 1944)
  • Az Akadémiai Könyvtár múltja és jelene (Sz. Németh Máriával; Budapest, 1957)
  • Az Akadémiai Könyvtár kézirattárának átalakulása (Budapest, 1957)
  • Az erdélyi jobbágyság gazdasági helyzete a XVIII. században (Budapest, 1958)
  • Kéziratok katalogizálása (Budapest, 1959)
  • Dernschwam János könyvtára (Budapest, 1964)
  • A pest-budai céhes ipar válsága és a Ferenc-kori céhszabályozás (Budapest, 1967)
  • Könyvtári kultúránk a XVIII. században (Budapest, 1974)
  • Jankovich Miklós könyvtári gyűjteményeinek kialakulása és sorsa (Budapest, 1975)
  • Tájékoztató a kézirattári gyűjtőkörről, rendszerezésről és a kézirat-katalógusok sajtó alá rendezéséről (Budapest, 1975)
  • A történettudományi tájékoztatás segédkönyvei (Budapest, 1975)
  • Az Országos Széchényi Könyvtár története 1802–1867 (Budapest, 1981)
  • Pavao Ritter-Vitezović az illírizmus szülőatyja. Magyar-horvát viszony a XVII–XVIII. század fordulóján (Budapest, 1986)
  • Erdélyi jobbágyság, magyar gazdaság. Válogatott tanulmányok (szerk. Buza János, Meyer Dietmar; Budapest, 2010)

Források[szerkesztés]