Pavao Ritter Vitezović

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Pavao Ritter Vitezović
Pavao Ritter Vitezović.jpg
Született
Zengg
Elhunyt 1713. január 20. (61 évesen)[1]
Bécs
Foglalkozása
Vitezovic.PNG

Pavao Ritter Vitezović (Zengg, 1652. január 7.Bécs, 1713. január 20.) horvát író, történetíró. Tulajdonképpeni neve Paul Ritter, akit Vitezovicsnek neveztek, mely a Ritter név horvát "fordítása".

Egy végvári katona családjába született. Apja elzászi német származású volt. Belgiumban nevelkedett. Az első hat osztályt a zágrábi jezsuita gimnáziumban végezte, majd Rómában, az Illír Kollégiumban tanult. Itt találkozott Ivan Lučić-csal. Ezt követően a Litija melletti Wagensberg (Bogenšperk) várába került, Krajna tartományba, ahol Valvasor hatására tanulmányozni kezdte a horvát történelmet és geográfiát. Itt ismerkedett meg a német nyelvvel, a könyvnyomtatással és a metszetkészítéssel.

Felismerte, hogy mennyire fontos a szerepe a családi büszkeségnek. Ezért heraldikával kezdett foglalkozni, családfákat állított össze etimológiás és költött alapon, valamint dicsőítő költeményeket írt. Ezzel nagy népszerűségre tett szert. 1677-ben értekezést írt a Gusić családról, melyet 1681-ben adott ki. Ugyanezen évben több verset is írt Aleksandar Mikulić, zágrábi kanonok számára. Tekintélye annyira megnövekedett, hogy Zengg városa őt választotta követnek az 1681-es soproni országgyűlésre. Sikerült elérnie, a zenggi ősi városi kiváltságok megerősítését, mely védelmet jelentett Herberstein kapitány, a vidék parancsnoka ellen, aki terrorizálta a polgárokat. A következő két évben városa követe volt a bécsi udvarban, ahol különösen népszerű lett a császárt és minisztereit dicsérő dicshimnuszaival, anagrammáival és elnyerte gróf Kollinich László püspök jóindulatát is.

A törökellenes harcokban Erdődy Miklós bán parancsnoksága alatt Međimurje várában szolgált. Az 1683-as felszabadító háború kezdetekor részt vett Lendva és Szigetvár ostromában, melyet költeményben is megörökített. A háború után Erdődy Miklós udvarának tisztje lett, ahol találkozott Zrínyi Ádámmal, Zrínyi Miklós fiával is. 1687-ben, I. József soproni koronázásán aranysarkantyús lovaggá ütötték. 1691-ben megválasztották Lika és Korbávia vármegye alispánjának, királyi tanácsos és báró lett. A horvát sabor kinevezte a birodalmi bizottság tagjává, melynek feladata a határok megállapítása volt Velencével és Törökországgal szemben. Minden igyekezete ellenére a határokat a horvát érdekekkel szemben vonták meg, ami nagyon kiábrándította.

A bécsi és a pozsonyi birodalmi, illetve magyar országgyűléseken sok horvát személyiséggel találkozott. Arra vágyott, hogy Zágrábban telepedhessen le. Barátját, a zágrábi püspökké kinevezett Aleksandar Mikulićet rávette az elhagyatott püspöki nyomda üzembe helyezésére. Hamarosan kalendáriumokat és röpiratokat kezdett nyomtatni, majd 1694-ben a horvát sabor kinevezte a nyomda vezetőjévé. Bécsbe utazott, ahol megvásárolt egy új könyvnyomdát, melyet Valvasorhoz hasonlóan „Múzeum”-nak nevezett. Itt latin és horvát műveket adott ki.

I. Lipót idején megbízást kapott levéltári kutatások folytatására a magyar korona történelmi jogainak igazolására az illír tartományok fölötti uralom tekintetében. Szerencsecsillaga azonban ugyanolyan gyorsan lehanyatlott, mint ahogyan felemelkedett. 1705-ben meghalt pártfogója, I. Lipót császár. Horvátországi házát és birtokait el kellett adnia és üldözői elől Bécsben keresett menedéket, majd itt is halt meg.

Műveihez szorgalmasan gyűjtötte a forrásokat, ezt azonban inkább személyes érdekből tette. A horvát nyelv előmozdítására törekedett. Értékes heraldikai és archontológiai munkásságot fejtett ki. Cronologia banorum (1710) című kéziratáról Ljudevit Gaj tett említést a Danica ilirska 1863. évfolyamában. Ez a magyarországi archontológia első jelentős műve. A tisztségviselők kronológiája mellett életrajzi, működési és heraldikai leírásokat is tartalmaz.

Művei[szerkesztés]

  • Fata et Vota sive Opera Anagrammaton. Partes duae (s. l. et a., 8°.)
  • Apographum ex Joanne Lucio (1681)
  • Nova Musa (1683)
  • Oddilenye Szigetsko (Bécs, 1684; 2. kiad. uo. 1658, 3. kiad. Zrínyi Miklós életrajzával Monjes professzortól Zágráb 1836)
  • Anagrammaton liber primus (1687)
  • Kalendarium aliti misečnik hervatski za leto 1695 (Zágárb, 1695), Ljubmir Zelenlugović álnév alatt
  • Kronika aliti szpomen vszega szvieta vikov (Zágráb, 1696; 2. kiad. uo. 1744; 3. kiad. uo. 1762)
  • Croatia rediviva regnante Leopoldo Magno Caesare deducta (Zágráb, 1700), egy nagyobb munka bevezetője, mely csak a Széchényi Könyvtár katalógusában szerepel kéziratként.
  • Stemmatographia sive Armorum Illyricorum delineatio descriptio et restitutio. Cum icon. (s. 1. eta. 4°.) [Bécs, 1701]
  • Stemmatographiae Illyricanae liber I. Editio nova auctior (Zagrabiae 1702)
  • Plorantis Croatiae Secula duo carmine descripta“ (Zagrabiae 1703)
  • Priričnik aliti razliko mudrosti cvitje (Zágráb, 1703)
  • Natales Divo Ladislavo regi Slavoniae apostolo restituti, 1704
  • Offuciae Joannis Lucii, De regno Dalmatiae et Croatiae, refutatae (kézirat)
  • Banologia sive de Banatu Croatiae cum continua banorum chronologia. Opera Pauli Ritter 1710. (kézirat. 69 folio, ebből a 33-tól kezdődően Chronologia banorum) Zágráb, Nacionalne i Sveucilisme Biblioteka, Otdel Rukopisom (Kézirattár), R 3455
  • Serbiae illustratae libri octo (kézirat)
  • Lexicon latino-illyricum (kézirat)
  • Ungaria pullata ad manes Josephi I. regis sui occinens etc. (s. l. 1711, 4°.);
  • Bosna captiva, sive Regnum et interitus Stephani ultimi Bosniae regis (anno 1463, cum Glossario)“ (Tyrnaviae [Nagyszombat] 1712)
  • Lado horvacki iliti Sibilla zverka mnejia … (1. kiad.; 2. kiad. Zágráb 1783; 3. kiad. uo. 1801; 4. kiad. uo. 1837)

Irodalom[szerkesztés]

Művei legteljesebb jegyzéke Engel és Šafárik műveinek függelékében, valamint a Széchényi Könyvtár katalógusában található (Catalogus Bibliothecae hungaricae Francisci com. Széchényi, II. kötet, 259. lap).

  • Pavel Jozef Šafárik: Geschichte der südslavischen Literatur. Kiadta: Jos. Jireček (Prága 1865, Friedr. Tempsky) II. Illyrisches und croatisches Schriftthum, 307, 312, 326, 227, 334, 336, 341. l.
  • Franz Sartori, historisch-ethnographische Uebersicht der wissenschaftlichen Cultur, Geistesthätigkeit und Literatur des österreichischen Kaiserstaates u. s. w. (Wien 1830, Carl Herold) I. 94. l.
  • Johann Christian Engel, Geschichte des ungarischen Reichs und seiner Nebenländer (Halle 1797) I. 288-290 l.; II. 146, 155-157. l.
  • Gliubich de Città vecchia (Simeone Abb.), Dizzionario biografico degli uomini illustri della Dalmazia (Vienna e Zara 1856) 268. l.
  • Constantin Wurzbach: Ritter, Paul. In: Biographisches Lexikon des Kaisertums Österreich 26. kötet, Wien 1874, 189–192. l.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 5.)