Beggars Banquet

The Rolling Stones Beggars Banquet
nagylemez
Megjelent	1968. december 6.
Felvételek	Olympic Studios, London 1968. március 17.–július 25.
Stílus	rock, blues
Nyelv	angol
Hossz	39 :47
Kiadó	Decca Records/ABKCO Records (UK) ABKCO Records (US)
Producer	Jimmy Miller
Kritikák
AllMusic link
The Rolling Stones-kronológia
Their Satanic Majesties Request (1967) Beggars Banquet (1968) Through the Past, Darkly (Big Hits Vol. 2) (1969)
Sablon • Wikidata • Segítség

A Beggars Banquet a The Rolling Stones együttes hetedik stúdióalbuma, amely 1968. december 6-án jelent meg. A zenekar visszatért a blueshoz, amit a kritikusok és a rajongók is kedvezően fogadtak a Their Satanic Majesties Request mesterkélt pszichedeliája után.

Az előző album sokáig húzódó felvételei után Mick Jagger úgy gondolta, hogy szükség van valakire a stúdióban, aki kezében tartja a dolgokat. 1968 elején felkérte Jimmy Millert, a The Spencer Davis Group és a Traffic producerét, hogy segítsen a munkában. Miller és a Stones együttműködése sikeresnek bizonyult, ám 1973-ban mégis szakítottak.

A Beggars Banquet felvételei márciusban kezdődtek, az album megjelenését júliusra tervezték. Az egyik első dal, ami elkészült, a Jumpin' Jack Flash volt, ami májusban kislemezen jelent meg.

Ez volt a Rolling Stones utolsó albuma, melynek készítésében Brian Jones érdemben részt vett. Slide gitározott a No Expectations-ben és a Jigsaw Puzzle-ben, szájharmonikázott a Dear Doctor-ban és a Prodigal Son-ban, szitáron és tamburán játszott a "Street Fighting Man"-ben, és mellotronon a "Stray Cat Blues"-ban.

Dave Mason, a Traffic gitárosa is közreműködött az albumon: lehetséges, hogy ő szájharmonikázott a Dear Doctor-ban, de az biztos, hogy a Street Fighting Man-ben shehnai-on, egy fúvós hangszeren, a Factory Girl-ben pedig egy mandolin hangját utánzó mellotronon játszott.

Júniusra a felvételek szinte teljesen készen voltak, csak néhány rájátszást és a végső keverést csinálták júliusban, Los Angelesben. Az eredeti borítótervet – egy összefirkált illemhelyet – a Decca Records és a London Records is visszautasította, ezért vártak a megjelentetéssel. A Stones novemberre beadta a derekát, az album decemberben egy meghívót ábrázoló csomagolásban jelent meg. Ennek nyomán a zenekart újfent a Beatles másolásával vádolták: ők novemberben jelentették meg The Beatles című dupla albumukat, mely minimalista borítója nyomán Fehér Albumként vált ismertté. A Beggars Banquet eredeti borítóját az 1984-ben kiadott CD-változaton engedték megjelenni.

Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.

Az album dalai

Minden dalt Mick Jagger és Keith Richards írt, kivéve, ahol jelölve van.

1. "Sympathy for the Devil" – 6:18
   • Mick Jagger – ének
   • Keith Richards – gitár, basszusgitár, vokál
   • Brian Jones – vokál
   • Bill Wyman – ütőhangszerek, vokál
   • Charlie Watts – dob, ütőhangszerek
   • Nicky Hopkins – zongora
   • Rocky Dijon konga
   • Marianne Faithfull – vokál
   • Anita Pallenberg – vokál
   • Jimmy Miller – vokál
2. "No Expectations" – 3:56
   • Mick Jagger – ének
   • Keith Richards – akusztikus ritmusgitár
   • Brian Jones – akusztikus slide gitár
   • Bill Wyman – basszusgitár
   • Charlie Watts – dob, ütőhangszerek
   • Nicky Hopkins – zongora
3. "Dear Doctor" – 3:22
   • Mick Jagger – ének, szájharmonika, vokál
   • Keith Richards – gitár, vokál
   • Brian Jones – gitár, szájharmonika
   • Bill Wyman – basszusgitár
   • Charlie Watts – dob, ütőhangszerek
   • Nicky Hopkins – zongora
   • Dave Mason – gitár
4. "Parachute Woman" – 2:20
   • Mick Jagger – ének, szájharmonika
   • Keith Richards – gitár
   • Brian Jones – gitár
   • Bill Wyman – basszusgitár
   • Charlie Watts – dob, ütőhangszerek
5. "Jigsaw Puzzle" – 6:06
   • Mick Jagger – ének
   • Keith Richards – akusztikus gitár
   • Brian Jones – elektromos slide gitár, Mellotron
   • Bill Wyman – basszusgitár
   • Charlie Watts – dob, ütőhangszerek
   • Nicky Hopkins – zongora
6. "Street Fighting Man" – 3:16
   • Mick Jagger – ének, vokál
   • Keith Richards – akusztikus gitár, basszusgitár, vokál
   • Brian Jones – szitár, tambura
   • Bill Wyman – basszusgitár
   • Charlie Watts – dob, ütőhangszerek
   • Nicky Hopkins – zongora
   • Dave Mason – shehnai
7. "Prodigal Son" (Rev. Robert Wilkins) – 2:52
   • Mick Jagger – ének
   • Keith Richards – gitár
   • Brian Jones – szájharmonika
   • Bill Wyman – basszusgitár
   • Charlie Watts – dob, ütőhangszerek
8. "Stray Cat Blues" – 4:37
   • Mick Jagger – ének
   • Keith Richards – gitár
   • Brian Jones – slide gitár, elektromos zongora, Mellotron
   • Bill Wyman – basszusgitár
   • Charlie Watts – dob, ütőhangszerek
   • Nicky Hopkins – zongora
   • Rocky Dijon – konga
9. "Factory Girl" – 2:09
   • Mick Jagger – ének
   • Keith Richards – akusztikus gitár
   • Bill Wyman – basszusgitár
   • Dave Mason – Mellotron
   • Rocky Dijon – konga
   • Rick Grech – hegedű
10. "Salt of the Earth" – 4:47
    • Mick Jagger – ének
    • Keith Richards – ének, akusztikus gitár, slide gitár
    • Brian Jones – akusztikus gitár
    • Bill Wyman – basszusgitár
    • Charlie Watts – dob, ütőhangszerek
    • Nicky Hopkins – zongora
    • Watts Street Gospel Choir – kórus

Közreműködők

Együttes

• Mick Jagger – ének, szájhrmonika, ütőhangszerek, vokál
• Keith Richards – akusztikus és elektromos gitár, slide gitár, basszusgitár, ének, vokál
• Brian Jones – akusztikus és elektromos gitár, slide gitár, szájharmonika, ütőhangszerek, Mellotron, elektromos zongora, szitár, tambura, vokál
• Bill Wyman – basszusgitár, ütőhangszerek, vokál
• Charlie Watts – dob, ütőhangszerek

Vendégzenészek

• Nicky Hopkins – zongora
• Dave Mason – gitár, shehnai, Mellotron
• Rocky Dijon – konga
• Rick Grech – hegedű
• Marianne Faithfull – vokál
• Anita Pallenberg – vokál
• Jimmy Miller – vokál
• Watts Street Gospel Choir – kórus

Produkció

• Jimmy Miller – producer
• Glyn Johns – hangmérnök
• Gus Skinas – hangmérnök
• Eddie Hedges – hangmérnök
• Barry feinstein – borítókép, fényképek
• Michael Joseph – fényképek