Beggars Banquet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
The Rolling Stones
Beggars Banquet
nagylemez
Megjelent 1968. december 6.
Felvételek Olympic Studios, London
1968. március 17.július 25.
Stílus rock, blues
Hossz 39 :47
Kiadó Decca Records/ABKCO Records (UK)
ABKCO Records (US)
Producer Jimmy Miller
Kritikák
The Rolling Stones-kronológia
Their Satanic Majesties Request
(1967)
Beggars Banquet
(1968)
Through the Past, Darkly (Big Hits Vol. 2)
(1969)

A Beggars Banquet a The Rolling Stones együttes hetedik stúdióalbuma, amely 1968. december 6-án jelent meg. A zenekar visszatért a blueshoz, amit a kritikusok és a rajongók is kedvezően fogadtak a Their Satanic Majesties Request mesterkélt pszichedeliája után.

Az előző album sokáig húzódó felvételei után Mick Jagger úgy gondolta, hogy szükség van valakire a stúdióban, aki kezében tartja a dolgokat. 1968 elején felkérte Jimmy Millert, a Spencer Davis Group és a Traffic producerét, hogy segítsen a munkában. Miller és a Stones együttműködése sikeresnek bizonyult, ám 1973-ban mégis szakítottak.

A Beggars Banquet felvételei márciusban kezdődtek, az album megjelenését júliusra tervezték. Az egyik első dal, ami elkészült, a Jumpin' Jack Flash volt, ami májusban kislemezen jelent meg.

Ez volt a Rolling Stones utolsó albuma, melynek készítésében Brian Jones érdemben részt vett. Slide gitározott a No Expectations-ben és a Jigsaw Puzzle-ben, szájharmonikázott a Dear Doctor-ban és a Prodigal Son-ban, szitáron és tamburán játszott a "Street Fighting Man"-ben, és mellotronon a "Stray Cat Blues"-ban.

Dave Mason, a Traffic gitárosa is közreműködött az albumon: lehetséges, hogy ő szájharmonikázott a Dear Doctor-ban, de az biztos, hogy a Street Fighting Man-ben shehnai-on, egy fúvós hangszeren, a Factory Girl-ben pedig egy mandolin hangját utánzó mellotronon játszott.

Júniusra a felvételek szinte teljesen készen voltak, csak néhány rájátszást és a végső keverést csinálták júliusban, Los Angelesben. Az eredeti borítótervet – egy összefirkált illemhelyet – a Decca Records és a London Records is visszautasította, ezért vártak a megjelentetéssel. A Stones novemberre beadta a derekát, az album decemberben egy meghívót ábrázoló csomagolásban jelent meg. Ennek nyomán a zenekart újfent a Beatles másolásával vádolták: ők novemberben jelentették meg The Beatles című dupla albumukat, mely minimalista borítója nyomán Fehér Albumként vált ismertté. A Beggars Banquet eredeti borítóját az 1984-ben kiadott CD-változaton engedték megjelenni.

Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.

Az album dalai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minden dalt Mick Jagger és Keith Richards írt, kivéve, ahol jelölve van.

  1. "Sympathy for the Devil" – 6:18 Sound részlet
    • Mick Jagger – ének
    • Keith Richards – gitár, basszusgitár, vokál
    • Brian Jones – vokál
    • Bill Wyman – ütőhangszerek, vokál
    • Charlie Watts – dob, ütőhangszerek
    • Nicky Hopkins – zongora
    • Rocky Dijon konga
    • Marianne Faithfull – vokál
    • Anita Pallenberg – vokál
    • Jimmy Miller – vokál
  2. "No Expectations" – 3:56 Sound részlet
    • Mick Jagger – ének
    • Keith Richards – akusztikus ritmusgitár
    • Brian Jones – akusztikus slide gitár
    • Bill Wyman – basszusgitár
    • Charlie Watts – dob, ütőhangszerek
    • Nicky Hopkins – zongora
  3. "Dear Doctor" – 3:22 Sound részlet
    • Mick Jagger – ének, szájharmonika, vokál
    • Keith Richards – gitár, vokál
    • Brian Jones – gitár, szájharmonika
    • Bill Wyman – basszusgitár
    • Charlie Watts – dob, ütőhangszerek
    • Nicky Hopkins – zongora
    • Dave Mason – gitár
  4. "Parachute Woman" – 2:20 Sound részlet
    • Mick Jagger – ének, szájharmonika
    • Keith Richards – gitár
    • Brian Jones – gitár
    • Bill Wyman – basszusgitár
    • Charlie Watts – dob, ütőhangszerek
  5. "Jigsaw Puzzle" – 6:06 Sound részlet
    • Mick Jagger – ének
    • Keith Richards – akusztikus gitár
    • Brian Jones – elektromos slide gitár, Mellotron
    • Bill Wyman – basszusgitár
    • Charlie Watts – dob, ütőhangszerek
    • Nicky Hopkins – zongora
  6. "Street Fighting Man" – 3:16 Sound részlet
    • Mick Jagger – ének, vokál
    • Keith Richards – akusztikus gitár, basszusgitár, vokál
    • Brian Jones – szitár, tambura
    • Bill Wyman – basszusgitár
    • Charlie Watts – dob, ütőhangszerek
    • Nicky Hopkins – zongora
    • Dave Mason – shehnai
  7. "Prodigal Son" (Rev. Robert Wilkins) – 2:52 Sound részlet
    • Mick Jagger – ének
    • Keith Richards – gitár
    • Brian Jones – szájharmonika
    • Bill Wyman – basszusgitár
    • Charlie Watts – dob, ütőhangszerek
  8. "Stray Cat Blues" – 4:37 Sound részlet
    • Mick Jagger – ének
    • Keith Richards – gitár
    • Brian Jones – slide gitár, elektromos zongora, Mellotron
    • Bill Wyman – basszusgitár
    • Charlie Watts – dob, ütőhangszerek
    • Nicky Hopkins – zongora
    • Rocky Dijon – konga
  9. "Factory Girl" – 2:09 Sound részlet
    • Mick Jagger – ének
    • Keith Richards – akusztikus gitár
    • Bill Wyman – basszusgitár
    • Dave Mason – Mellotron
    • Rocky Dijon – konga
    • Rick Grech – hegedű
  10. "Salt of the Earth" – 4:47 Sound részlet
    • Mick Jagger – ének
    • Keith Richards – ének, akusztikus gitár, slide gitár
    • Brian Jones – akusztikus gitár
    • Bill Wyman – basszusgitár
    • Charlie Watts – dob, ütőhangszerek
    • Nicky Hopkins – zongora
    • Watts Street Gospel Choir – kórus

Közreműködők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Együttes
  • Mick Jagger – ének, szájhrmonika, ütőhangszerek, vokál
  • Keith Richards – akusztikus és elektromos gitár, slide gitár, basszusgitár, ének, vokál
  • Brian Jones – akusztikus és elektromos gitár, slide gitár, szájharmonika, ütőhangszerek, Mellotron, elektromos zongora, szitár, tambura, vokál
  • Bill Wyman – basszusgitár, ütőhangszerek, vokál
  • Charlie Watts – dob, ütőhangszerek
Vendégzenészek
Produkció
  • Jimmy Miller – producer
  • Glyn Johns – hangmérnök
  • Gus Skinas – hangmérnök
  • Eddie Hedges – hangmérnök
  • Barry feinstein – borítókép, fényképek
  • Michael Joseph – fényképek
Minden idők 500 legjobb albumaRolling Stone magazin
Előző album:
Stevie Wonder
Songs in the Key of Life
56.
The Rolling Stones
Beggars Banquet
57.
Következő album:
Captain Beefheart
Trout Mask Replica
58.