Balla Károly (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Balla Károly
Élete
Született 1913. november 10.
Ratosnya
Elhunyt 1959. november 14. (46 évesen)
Kolozsvár
Gyermekei Balla Zsófia
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza

Balla Károly, eredeti családi nevén Blau; írói álnevei: Kéki Károly, Szövő Károly. (Ratosnya, 1913. november 10.Kolozsvár, 1959. november 14.) magyar író, újságíró. Balla Zsófia apja.

Életútja[szerkesztés]

Elemi iskoláit egy mócvidéki településen végezte, ahol apja gatteres volt. Cipészinasnak adták Bánffyhunyadra, majd vándormuzsikusnak szegődött. Két osztályt végzett a kolozsvári Tarbut zsidó gimnáziumban. 1936-ig a Dermata bőrgyárban dolgozott, 1937-től különböző kolozsvári üzemekben szövőmester, miután állásából kitették, 1940-től beállt iskolaszolgának. Részt vett az illegális kommunista mozgalomban, 1944-ben deportálták, szülei haláltáborban pusztultak el.

1945-ben a Világosság, 1946-tól az Igazság szerkesztőségében dolgozott, 1951-től a Művelődési Útmutató, 1957-től az Ifjúsági Könyvkiadó szerkesztőjeként működött.

Saját kiadásában jelent meg első kisregénye, a Kényszerhaladás, családja életéből merítette tárgyát, irodalmi pályája azonban valójában a második világháború után kezdődött, harcos cikkeit és szépprózáját szívesen közölte a szocialista sajtó. Legjobb elbeszéléseiben gyermek- és ifjúkori élményanyaga kel életre: az erdélyi fatelepek és külvárosok soknyelvű, egy-nyomorúságú proletárjainak, kispolgárainak változatos világa, a hazai munkásmozgalom hőskora. Bár novelláiban, színműveiben kevésbé élesen jelentkeztek a háborút követő idők erdélyi falvainak, városainak társadalmi összeütközésekben élő emberei, ezek az írásai kétségtelenül az új élet építése adott időszakainak változó igényességű dokumentumai.

Gyakran semmibe veszi a novella műfaji szabályait, s remek, felvillanásszerű alakábrázolásai sem feledtetik, hogy szépírói nyelvét nem ritkán naturalista és sablonos fordulatok szegényítik. Lélekábrázolása utolsó művében, a Miskában c. regényében érett művészivé. Ebben a kortárs kritika részéről remeklésnek tartott regényben már meggyőzően jelentkeznek írói tehetségének eredeti jegyei: kisemberek hétköznapjairól reálisan, humánusan szólva előhírnöke egy új prózai kibontakozásnak. A sepsiszentgyörgyi színház 1953-ban Gyalogfecske, a kolozsvári Állami Magyar Színház 1956-ban Vádolom magam c. színművét mutatta be.

Művei[szerkesztés]

  • Kényszerhaladás (családi nevén, kisregény, Kolozsvár, 1934);
  • Széles ösvényen (novellák, 1949);
  • Fény a hegyekben (elbeszélés, 1950);
  • Drága föld (elbeszélés, 1951);
  • A testvériség jegyében (riport a Magyar Autonóm Tartományból, 1952);
  • A jel (novellák, karcolatok, 1955);
  • Vádolom magam (színmű, 1957);
  • Mesterhegedű (novellák, 1958);
  • Miska (kisregény, 1959, újabb kiadás 1969; 1960-ban németül, 1961-ben románul is);
  • A legszebb emlék (válogatott írások Majtényi Erik bevezetőjével, 1961);
  • Koronatanú c. regénye kéziratban maradt.

Irodalom[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]