Balla Károly (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balla Károly
Élete
Született 1913. november 10.
Ratosnya
Elhunyt 1959. november 14. (46 évesen)
Kolozsvár
Gyermekei Balla Zsófia
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza

Balla Károly, eredeti családi nevén Blau; írói álnevei: Kéki Károly, Szövő Károly. (Ratosnya, 1913. november 10.Kolozsvár, 1959. november 14.) magyar író, újságíró. Balla Zsófia apja.

Életútja[szerkesztés]

Elemi iskoláit egy mócvidéki településen végezte, ahol apja gatteres volt. Cipészinasnak adták Bánffyhunyadra, majd vándormuzsikusnak szegődött. Két osztályt végzett a kolozsvári Tarbut zsidó gimnáziumban. 1936-ig a Dermata bőrgyárban dolgozott, 1937-től különböző kolozsvári üzemekben szövőmester, miután állásából kitették, 1940-től beállt iskolaszolgának. Részt vett az illegális kommunista mozgalomban, 1944-ben deportálták, szülei haláltáborban pusztultak el.

1945-ben a Világosság, 1946-tól az Igazság szerkesztőségében dolgozott, 1951-től a Művelődési Útmutató, 1957-től az Ifjúsági Könyvkiadó szerkesztőjeként működött.

Saját kiadásában jelent meg első kisregénye, a Kényszerhaladás, családja életéből merítette tárgyát, irodalmi pályája azonban valójában a második világháború után kezdődött, harcos cikkeit és szépprózáját szívesen közölte a szocialista sajtó. Legjobb elbeszéléseiben gyermek- és ifjúkori élményanyaga kel életre: az erdélyi fatelepek és külvárosok soknyelvű, egy-nyomorúságú proletárjainak, kispolgárainak változatos világa, a hazai munkásmozgalom hőskora. Bár novelláiban, színműveiben kevésbé élesen jelentkeztek a háborút követő idők erdélyi falvainak, városainak társadalmi összeütközésekben élő emberei, ezek az írásai kétségtelenül az új élet építése adott időszakainak változó igényességű dokumentumai.

Gyakran semmibe veszi a novella műfaji szabályait, s remek, felvillanásszerű alakábrázolásai sem feledtetik, hogy szépírói nyelvét nem ritkán naturalista és sablonos fordulatok szegényítik. Lélekábrázolása utolsó művében, a Miskában c. regényében érett művészivé. Ebben a kortárs kritika részéről remeklésnek tartott regényben már meggyőzően jelentkeznek írói tehetségének eredeti jegyei: kisemberek hétköznapjairól reálisan, humánusan szólva előhírnöke egy új prózai kibontakozásnak. A sepsiszentgyörgyi színház 1953-ban Gyalogfecske, a kolozsvári Állami Magyar Színház 1956-ban Vádolom magam c. színművét mutatta be.

Művei[szerkesztés]

  • Kényszerhaladás (családi nevén, kisregény, Kolozsvár, 1934);
  • Széles ösvényen (novellák, 1949);
  • Fény a hegyekben (elbeszélés, 1950);
  • Drága föld (elbeszélés, 1951);
  • A testvériség jegyében (riport a Magyar Autonóm Tartományból, 1952);
  • A jel (novellák, karcolatok, 1955);
  • Vádolom magam (színmű, 1957);
  • Mesterhegedű (novellák, 1958);
  • Miska (kisregény, 1959, újabb kiadás 1969; 1960-ban németül, 1961-ben románul is);
  • A legszebb emlék (válogatott írások Majtényi Erik bevezetőjével, 1961);
  • Koronatanú c. regénye kéziratban maradt.

Irodalom[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]