Ugrás a tartalomhoz

Bacitracin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bacitracin
IUPAC-név
(4R)-4-[(2S)-2-({2-[(1S)-1-amino-2-metilbutil]-4,5-dihidro-1,3-tiazol-5-il}formamido)-4-metilpentánamido]-4-{[(1S)-1-{[(3S,6R,9S,12R,15S,18R,21S)- 18-(3-aminopropil)-12-benzil-15-(bután-2-il)-3-(karbamoilmetil)- 6-(karboximetil)-9-(1H-imidazol-5-ilmetil)-2,5,8,11,14,17,20- heptoxo-1,4,7,10,13,16,19-heptaazaciklopentakozán-21-il]karbamoil}-2-metilbutil]karbamoil}butánsav
Kémiai azonosítók
PubChem CID 439542
DrugBank DB00626
KEGG C01667
ATC kód J01XX10, D06AX05, R02AB04
Gyógyszer szabadnév bacitracin
Gyógyszerkönyvi név Bacitracinum
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C66H103N17O16S
Moláris tömeg 1422,69 g/mol
Terápiás előírások
Jogi státusz Rx-only (US)
S4 (AU)
Terhességi kategória C (US)
D (AU)
Alkalmazás helyi (bőr, szem)

A bacitracin széles spektrumú polipeptid antibiotikum, amelyet a Bacillus subtilis var Tracy termel. Első alkalommal 1945-ben izolálták, az FDA 1948-ban engedélyezte a használatát. Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumokra egyaránt hatásos, a sejtfal és a peptidoglikán szintézisét gátolja. Általában kenőcs formájában alkalmazzák, a bőr fertőzései esetén. A Magyarországon forgalomban levő gyógyszerek közül a Baneocin kenőcs tartalmaz bacitracint cink-só formájában, neomicinnel kombinálva.[1] Mellékhatásai miatt belsőlegesen ma már nem alkalmazzák.

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]