Az esemény (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az esemény
(The Happening)
2008-as amerikai film

RendezőM. Night Shyamalan
ProducerBarry Mendel
Sam Mercer
M. Night Shyamalan
Műfaj
ForgatókönyvíróM. Night Shyamalan
FőszerepbenMark Wahlberg
Zooey Deschanel
ZeneJames Newton Howard
OperatőrTak Fujimoto
VágóConrad Buff IV
DíszlettervezőJeannine Oppewall
Gyártás
GyártóTwentieth Century-Fox Film Corporation
UTV Motion Pictures
Spyglass Entertainment
Blinding Edge Pictures
Ország Amerikai Egyesült Államok
Nyelvangol
Forgatási helyszín
Játékidő87 perc
Költségvetés48 millió dollár[1]
Forgalmazás
ForgalmazóUSA 20th Century Fox
Magyarország InterCom
BemutatóUSA 2008. június 13.
Magyarország 2008. június 19.
KorhatárUSA R
Magyarország 16
BevételUSA $64 506 874[1]
$163 369 308[1]
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Az esemény témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az esemény (eredeti cím: The Happening) 2008-ban bemutatott amerikai film, amelynek forgatókönyvírója és rendezője M. Night Shyamalan. A főszerepet Mark Wahlberg és Zooey Deschanel alakítja.

A filmet az Amerikai Egyesült Államokban 2008. június 13-án mutatták be, Magyarországon június 19-én jelent meg az InterCom Zrt. forgalmazásában.

Cselekmény[szerkesztés]

Az Amerikai Egyesült Államok északkeleti részén az emberek minden előjel nélkül tömegekben kezdenek öngyilkosságot elkövetni. Ennek első jele a tájékozódás zavara, amit a zavaros beszéd, s végül a leggyorsabb halálba vezető út követ. A szokatlan jelenség parkokban üti fel a fejét, majd gyors iramban terjed át a közeli lakosságra. Az első vélemények szerint terrorista-akció történik, ám az események növekedése és gyakorisága csakhamar valószínűtlenné teszi ezen elképzelést.

Elliot Moore biológiatanár egy philadelphiai iskolában. Miután az intézményben értesül a járványról, úgy dönt, feleségével, Almával együtt elhagyja a várost, s matematikatanár kollégájával, Juliannel tart annak anyjához. A pályaudvaron találkoznak; Julian társaságában csak nyolcéves kislánya, Jess van ott, felesége dugóba került, így egy későbbi vonattal tervezi követni családját. A vonat azonban hamarosan megáll egy nyugat-pennsylvaniai kisvárosnál: a személyzet arról informálja Elliotot, hogy nem folytathatják az utat, mert megszűnt a kapcsolat „mindenkivel”. Julian tudomására jut, hogy a „támadások” elérték Princetont, ahová felesége tartott, mielőtt utoljára hallott felőle mobilján. Jesst Elliotra és Almára bízza, majd stoppal a város felé indul. A Princetonba érkező kocsi a fertőzés közepébe hajt, s az autó tetőponyváján lévő repedésen keresztül minden utas áldozattá válik.

Elliot, Alma és Jess ezalatt egy kertésszel és feleségével tart; a férfi elmélete szerint a növények támadják meg az embereket védekező mechanizmusként. Elmagyarázza Almának, hogy a növények gyakran alkalmazzák azon stratégiát, hogy kibocsátott illóanyagaikkal ragadozókat vonzanak magukhoz, amelyek elpusztítják a más fenyegető életformákat, s mindemellett a fák, bokrok és más növények az egymás közötti kommunikációra is képesek. Az öt menekülő kénytelen megállni egy útkereszteződésben, mivel minden irányban a járvány jelei tapasztalhatók. Rövidesen további autók érkeznek, s egy katona, Auster őrvezető javaslatára az összegyűltek gyalogszerrel indulnak távolabb a lakott területtől, lévén a járvány már egyre kisebb embercsoportokat támad meg.

Két csoportra válnak; Elliot, Alma és Jess a kevesebb főt számlálóval tart, s fültanúi lesznek, amint Auster csoportját eléri a járvány, majd az emberek egyesével végeznek magukkal a katona fegyverét használva. Elliot arra a következtetésre jut, hogy minden bizonnyal a növények által kibocsátott, légi úton terjedő neurotoxin okozza azon agyi működés károsodását, amely megakadályozza, hogy az ember ártson önmagának. Minél nagyobb az emberek csoportja, annál nagyobb az esély rá, hogy a növények érzékelik jelenlétüket. A néhány fő több úton siet tovább a szél elől; Elliot, Alma és Jess két tizenéves fiú társaságában érkezik egy bedeszkázott házhoz. A bentlévőktől élelmet kérnek Jessnek, azonban elutasításra találnak, mivel a lakók terroristáknak hiszik őket, de legalábbis a járvány hordozóinak. Mikor a két fiú erőszakkal próbál bejutni a házba, puskacső tűnik fel az ablakokban, s mindkettejükkel végez. A többiek folytatják útjukat. Egy a külvilágtól teljesen elszigetelten élő idős hölgy otthonához érnek. Mikor Elliot figyelmeztetné a veszélyről vendégül látójukat, az hallani sem akar róla. Megengedi ugyan, hogy az éjszakát nála töltsék, de rendkívül magánakvalónak és meglehetősen paranoiásnak bizonyul. Reggel Elliot egyedül ébred, s a földszintre érve megüti fülét Alma és Jess hangja, azonban nem talál rájuk. Belép ellenben Mrs. Jones szobájába, aki ingerülten utasítja őt azonnali távozásra, azzal vádolva Elliotot, hogy ki akarta rabolni. A nő kiviharzik kertjébe, ahol a neurotoxin hatása alá kerül. Ráébredve, hogy a növények védekezése még érzékenyebb lett, Elliot bezárja magát a házba. Egy olyan szobába kerül, ahol Alma és Jess hangja visszhangzik; a birtok másik végében álló hajlékba vezető beszélőcsövet talál, aminek másik végén Alma Jess-szel játszik. Az erősödő szél közepette Elliot elmondja feleségének a kommunikációs eszközön keresztül, hogy semmit nem akar, csupán vele lenni halála pillanatában. Átengedik magukat sorsuknak, s kilépnek a szabadba. A hatás azonban elmarad: a járványnak vége.

Három hónappal később a televízióban tudósok beszélnek arról, hogy meglehet, az esemény pusztán figyelmeztetés volt a természet részéről. Elliot és Alma új életet kezdtek, s együtt nevelik Jesst. Alma pozitív terhességi teszttel várja haza férjét. Ezalatt Párizsban, a Tuileriák kertjében minden sétáló hirtelen megáll, a szél pedig mozgatni kezdi a fákat.

Szereplők[szerkesztés]

Háttér[szerkesztés]

2007 januárjában M. Night Shyamalan több stúdiót is felkeresett a The Green Effect címet viselő forgatókönyvével, azonban egyik helyen sem láttak benne annyi fantáziát, hogy megvásárolják. A rendező így a találkozókon összegyűjtött ötletekkel és jegyzetekkel ült neki a szkript átírásának, miután hazatért Philadelphiába, s a 20th Century Fox végül zöld utat adott a projektnek,[2] immáron a The Happening címmel. Márciusban Mark Wahlberg, akit Shyamalan a Foxszal folyó tárgyalásokkal párhuzamosan keresett fel, leszerződött a főszerepre;[3] a rendező kifejezetten őt képzelte el Elliot Moore-ként a forgatókönyv írásakor.[4]

A forgatás 2007. augusztus 6-án kezdődött meg Philadelphiában; a felvételek 44 napon át tartottak, s a jeleneteket a cselekménnyel megegyező sorrendben rögzítették.[4] A forgatási helyszínek között szerepelt továbbá a Central Park New York Cityben és a Tuileriák kertje Párizsban.[5] A 60 millió dolláros költségvetés felét az indiai UTV állta, egyúttal a cég forgalmazza a filmet az ázsiai országban, míg a világ többi része a Foxhoz tartozik.[3] A bemutató dátumát 2008. június 13-ára, pénteki napra tűzték ki, Észak-Amerika mellett számos más országban is.[6]

Filmzene[szerkesztés]

Az esemény kísérőzenéjét Shyamalan állandó partnere, James Newton Howard szerezte. A felvételre a Sony Scoring Stage-en került sor a Hollywood Studio Symphonyval, 90 fős zenekarral és Maya Beiser csellista szólóival.[7]

Kritikai visszhang[szerkesztés]

Az esemény javarészt elutasító kritikákat kapott. A Rotten Tomatoes oldalán az újságírók mindössze 19%-a fejezte ki szimpátiáját a film iránt, ami több mint 160 véleményt fed le.[8]

Kirk Honeycutt, a The Hollywood Reporter munkatársa szerint a filmből hiányzik a „mozi izgalma és a körömrágó feszültség” és „a központi fenyegetés…nem végződik úgy, mint egy valamirevaló péntek esti kikapcsolódásban.”[9] Justin Chang a Varietytől úgy véli, a történet „olyan területet fed le, amit már kimerített a számtalan katasztrófa- és zombifilm, és kevés feszültséget, zsigeri nyomást vagy életrevaló narratívát kínál ennek fejében.”[10] A San Francisco Chronicle kritikusa, Mick LaSelle szórakoztatónak, de közel sem ijesztőnek érezte a filmet. Shyamalan forgatókönyvével kapcsolatban azt írta, „ahelyett, hogy hagyná ötletét lélegzethez jutni és fejlődni valamerre, elébe ugrik és idejekorán történetté formálja.”[11] Richard Corliss a Time-től úgy látta a filmet, mint „csüggesztő jelet arra nézvést, hogy M. Night Shyamalan író-rendező elvesztette ihletét”.[12] Michael Phillips a Chicago Tribune hasábjain azt írta, a film ígéretes alapötlettel rendelkezik, azonban a szereplők „dagályosak vagy felejthetők.”[13] Joe Morgenstern (Wall Street Journal) vélekedése szerint a film „paranoid thrillerhez képest lesújtóan unalmas”, és „zavaros szerencsétlenségek, állhatatos közhelyek, vánszorgó cselekményszövés és átható képtelenség” jellemzi.[14]

A filmet dicsérők között élen járt Roger Ebert. A lehetséges négy csillagból hármat adott a produkciónak, mivel azt meghatónak találta a maga különös módján. „Kétségkívül túlzottan elgondolkodtató az akciófilmekkel teli nyári szezonban, de értékelem a Shyamalan által választott csendesen realisztikus módot az ember lehetséges halálának elmeséléséhez.” – írja a Chicago Sun-Times kritikusa.[15] Manohla Dargis a The New York Times-tól elismerően nyilatkozott Mark Wahlberg alakításáról, s hozzátette, a film „szórakoztatóan buta thriller, animista felhangokkal és borzongató pillanatokkal”.[16] Philipa Hawker a The Age-ben a következőképpen fogalmazta meg benyomását a film hangulatáról: „szívfájdító, helyenként frusztráló példabeszéd a fenyegetésekről, amikkel az embernek talán szembe kell néznie, váratlan helyekről.” Kiemelte a baljóslatú visszatérő elemeket, úgymint a „szél hangja és amint a fákat fodrozza, vagy a füvet fújja – olyan feszültséggel teli képek, amik Antonioni Nagyítását juttatják az ember eszébe.”[17]

Bevételek[szerkesztés]

Bemutatója napján, péntek 13-án Az esemény 13 millió dollárt keresett az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában.[18] A teljes hétvége során 30,5 millió dollárt gyűjtött, amivel a toplista harmadik helyére került.[19] Ugyanezen időtartam alatt a világ többi részén a legnézettebb filmnek bizonyult, 31,5 millió dollárnak megfelelő bevételt generálva, s hajszállal megelőzve A hihetetlen Hulkot.[20] Végül összesen 163,4 milliót gyűjtött a film – 64,5 milliót hazájából és 98,9 milliót a világ többi részéről.[1]

Hivatkozások[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]