Archifonéma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az archifonéma a fonológiában olyan elvont entitás, amelyet két fonéma közös vonásai határoznak meg.[1] Az ellentétet közöttük legalább egy-egy különböző vonás valósítja meg, de lehetséges, hogy egyes hangtani kontextusokban ez megnyilvánul, viszont másokban nem. Ez utóbbiakban ellentétük úgymond semlegesül, azaz nem valósul meg. Az archifonéma e semlegesülés eredménye.[2]

Az archifonéma fogalmát és a megfelelő terminust Nyikolaj Szergejevics Trubeckoj, a Prágai nyelvészeti kör tagja vezette be a fonológiába, egy 1939-ben megjelent munkájában.[3]

Példa mássalhangzó archifonémára[szerkesztés]

Mint több más nyelvben, a franciában is megvannak az /s/ (a magyar írásrendszerben sz) és a /z/ mássalhangzók. Közös vonásaik azok, hogy képzésük módja szerint réshangok, és képzésük helye szerint fogmederhangok. Csupán abban különböznek, hogy az /s/ zöngétlen, a /z/ pedig zöngés. Ez az ellentét több hangtani kontextusban valósul meg, amit minimális párok létezése tanúsít ezekkel a kontextusokkal:

  • szó elején, magánhangzó előtt: saut [so] ’ugrás’ ~ zoo [zo] ’állatkert’;[2]
  • két magánhangzó között: poisson [pwasõ] ’hal’ ~ poison [pwazõ] ’méreg’;[2]
  • szó végén, magánhangzó után: visse [vis] ’becsavaroz’ ~ vise [vːz] ’céloz’;[2]
  • [j] előtt: l’Asiatique [lazjatik] ’az ázsiai’ ~ la sciatique [lasjatik] ’az isiász’;[4]
  • [w][5] előtt, bár csak ún. fél-minimálpárban (amelyben egynél több hangzó változik): Souabe [swab] ’sváb’ ~ zouave [zwav] ’zuáv’;[4]
  • [l] előtt, fél-minimálpárban: ficeler [fisle] ’spárgával megkötni’ ~ ciseler [sizle] ’cizellálni’.[6]

A zöngétlen ~ zöngés ellentét semlegesül más kontextusokban, amelyekben nincsenek minimális párok ezekkel a mássalhangzókkal. Két ilyen helyzettípus van. Az egyikben csak a pár egyik tagja lehetséges, mégpedig zöngétlen mássalhangzó előtt, amikor csak /s/-t lehet kiejteni: asphalte [asfalt] ’aszfalt’, espoir [ɛspwɑʁ] ’remény’. Ez azon ritka esetekre is érvényes, amikor az [s]-t z-nek írják: aztèque [astɛk] ’azték’.[7]

A másik helyzettípusban sincsenek minimális párok, de mindkét kiejtés lehetséges összetévesztés kockázata nélkül. Ez zöngés mássalhangzó előtt fordul elő, amikor egyesek [s]-t ejtenek, mások [z]-t. A franciában ilyenkor s-t írnak: sbire [sbːʁ] vagy [zbːʁ] ’poroszló’, svelte [svɛlt] / [zvɛlt] ’sudár’, Israël [isʁaɛl] / [izʁaɛl] ’Izrael’, NASDAQ [nasdak] / [nazdak].[7]

A mássalhangzó archifonémákat konvenció szerint nagybetűvel jelzik. A két fonémának megfelelő közül azt választják ki, ugyancsak konvenció szerint, amely a pár nem jelzett tagjának felel meg. A fenti példában ez az /S/, mivel úgy tekintik, hogy a zöngétlen mássalhangzó nem jelzett a párjához képest, mely a zöngésséggel jelzett. Azokat a példákat, amelyekben az ellentét semlegesül, a következőképpen lehett átírni: /aSfalt/, /ɛSpwɑʁ/, /aStɛk/, /Sbːʁ/, /Svɛlt/, /iSʁaɛl/, /naSdak/.

Példák magánhangzó archifonémákra[szerkesztés]

A francia magánhangzók között azon párok esetében van archifonéma, amelyeket a félig zárt ~ félig nyílt ellentét különböztet meg. Ilyenek /e/ ~ /ɛ/ és /o/ ~ /ɔ/. Megjegyzendő, hogy meg kell különböztetni a francia sztenderd nyelvváltozatot és a valóságos nyelvhasználatot, mivel ezek az ellentétek megvannak a sztenderdben és egyes frankofón régiókban (Franciaország északi felének legnagyobb része, Belgium, Svájc és Kanada), de gyakorlatilag kihaltak más régiókban, mégpedig Franciaország többi részében.[8]

E magánhangzók esetében a semlegesülési esetek megállapításához hangtani kontextusokként azt kell figyelembe venni, hogy hangsúlyosak-e vagy sem, és hogy nyílt vagy zárt szótagban vannak-e. Ez utóbbi helyzetben az is számíthat, hogy miféle mássalhangzó zárja a szótagot.

Az /E/ archifonéma[szerkesztés]

Az /e/ és az /ɛ/ magánhanzókban az közös, hogy nyelvállásuk szerint mindkettő elöl képzett, és az ajkak állása szerint ajakkerekítés nélküliek. Abban különböznek, hogy az első félig zárt, a másik pedig félig nyílt. Ellentétük nem semlegesül, legalábbis a sztenderdben, amikor nyílt szótagban hangsúlyosak. Minimális párok: nez [ne] ’orr’ ~ naît [nɛ] ’születik’, pré [pre] ’rét’ ~ prêt [prɛ] ’kész’, je ferai [ʒǝfǝʁe] ’csinálni fogok’ ~ je ferais [ʒǝfǝʁɛ] ’csinálnék’.

Az /e/ ~ /ɛ/ ellentét semlegesül bármelyik mássalhangzóval zárt szótagban, akár hangsúlyos a magánhangzó [pl. père [pɛːʁ] ’apa’, sept [sɛt] ’hét’ (számjegy), seize [sɛːz] ’tizenhat’, belle [bɛl] ’szép’ (nőnem)],[9] akár hangsúlytalan (pl. pertinent [pɛʁti'nɑ̃] ’releváns’),[1] nem lévén minimális pár ilyen kontextusokkal.

Ez az ellentét nyílt hangsúlytalan szótagban is semlegesül azzal, hogy a magánhangzót félig zártan, félig nyíltan vagy ezek közötti nyíltsággal is lehet ejteni, pl. maison [mezɔ̃] / maison [mɛzɔ̃][10] / [me̞zɔ̃] ’ház’.[1]

A megfelelő archifonémát /E/-vel jelzik, ez lévén a legjellegzetesebb egy betűből álló írásjel a két fonéma esetében, tehát a példákat a következőképpen írják át: /pEʁ/, /sEt/, /sEz/, /bEl/, /mEzɔ̃/.

Az /O/ archifonéma[szerkesztés]

Az /o/ és az /ɔ/ is csupán a nyíltsági fokukban különböznek.[11] Ellentétük csak olyan hangsúlyos szótagban valósul meg, amelyet /m/, /n/, /l/, /p/, /b/, /t/, /d/ vagy /k/ zár. Minimális párok: pomme [pɔm] ’alma’ ~ paume [poːm] ’tenyér’, sonne [sɔn] ’csenget’ ~ Saône [soːn], Paul [pɔl] (személynév) ~ pôle [poːl] ’pólus’, lobe [lɔb] ’lebeny’ ~ l’aube [loːb] ’hajnal’, top [tɔp] ’felső’ (ruhanemű) ~ taupe [toːp] ’vakond’ , sotte [sɔt] ’buta’ (nőnem) ~ saute [soːt] ’ugrik’, ode [ɔd] ’óda’ ~ Aude [oːd], roc [ʁɔk] ’szikla’ ~ rauque [ʁoːk] ’rekedt’.

Semlegesül az ellentét e két magánhangzó között hangsúlyos nyílt szótagban, melyben csak az [o] valósul meg: mot ’szó’ és maux ’rosszak’ (főnév) [mo], pot ’fazék’ és peau ’bőr’ [po].

Hangsúlytalan nyílt szótagban [o]-t vagy [ɔ]-t lehet kiejteni, tehát ebben a kontextusban sem valósul meg az ellentét: dinosaure [dinozɔːʁ] vagy [dinɔzɔːʁ] ’dinoszaurusz’.

Az /o/-nak és az /ɔ/-nak megfelelő archifonéma /O/, ami a fenti /sOʁ/, /mO/, /pO/, /dinOzOʁ/ szavakban jelezhető így.

Területi semlegesülés[szerkesztés]

Két fonéma archifonémájáról szó lehet egy nyelv olyan változatának a fonológiai rendszerében, legyen az sztenderd vagy területi, amelyben nem valósul meg közöttük az ellentét egyes hangtani kontextusokban, de legalább egyben megvalósulhat. Olyan régiókban, ahol ugyanazt a nyelvet beszélik, de nem valósul meg az ellentét a szóbanforgó fonémák között egyetlen kontextusban sem, nincs szó archifonémáról, csak területi semlegesülésről, ugyanis ilyen az ottani változatnak a saját fonológiai rendszere. Ilyen például az /e/ ~ /ɛ/ ellentét esete, amely hangsúlyos nyílt szótagban sem valósul meg Franciaország számos régiójában.[12]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c Dubois 2002, 48. o.
  2. ^ a b c d Thibault 2017, 1. o.
  3. Vachek 2003, 52. o.
  4. ^ a b Thibault 2017, 5. o.
  5. Az angol nyelvű szakirodalomban labioveláris zöngés approximáns mássalhangzónak, a franciában az [u] magánhangzónak megfelelő félhangzónak nevezett.
  6. Thibault 2017, p. 4.
  7. ^ a b Thibault 2017, 2. o.
  8. Thibault 2017, 6. o.
  9. Thibault 2017, 7. o.
  10. TLFi, maison szócikk.
  11. Thibault 2017, 7–9. o. nyomán szerkesztett szakasz.
  12. Thibault 2017, 9. o.

Források[szerkesztés]

  • (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002
  • (franciául) Thibault, André. Neutralisation et archiphonème (Semlegesülés és archifonéma). Egyetemi jegyzet. 4. hét. 2017 (Hozzáférés: 2018. február 14)
  • (franciául) Trésor de la langue française informatisé (TLFi) (A francia nyelv számítógépes tezaurusza) (Hozzáférés: 2018. február 14)
  • (angolul) Vachek, Josef. Dictionary of the Prague School of Linguistics (A Prágai nyelvészeti kör szótára). Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins. 2003. ISBN 90-272-1559-6

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]

Fonéma