Nyikolaj Szergejevics Trubeckoj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Nyikolaj Trubeckoj
Trubeckoj 1920-ban
Trubeckoj 1920-ban
Született Nyikolaj Szergejevics Trubeckoj
1890. április 16.
Moszkva
Elhunyt 1938. június 25.
Bécs (48 évesen)
Állampolgársága
Nemzetisége orosz
Foglalkozása nyelvész
Iskolái Moszkvai Állami Egyetem
Halál okaszívinfarktus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyikolaj Trubeckoj témájú médiaállományokat.

Nyikolaj Szergejevics Trubeckoj herceg (oroszul: Николай Сергеевич Трубецкой, latin betűs nyelvekben általában Nikolai Trubetzkoy; Moszkva, 1890. április 16. – Bécs, 1938. június 25.) orosz nyelvész és történész, a prágai iskola és az alaki fonológia alapjainak lefektetője, a strukturális nyelvészet megalkotója.

Származása[szerkesztés]

A litván Gediminas fejedelmi (nagyhercegi) család leszármazottja (a családnév lengyelül: Trubecki vagy Trubieckoj, ruszinul Trubetsky, ukránul: Трубецький vagy Трубецькoй, fehéroroszul Трубяцкі).

Élete[szerkesztés]

Trubeckoj a moszkvai egyetemet végezte el 1913-ban és a forradalomig előadó tanárként ott is tanított. Ezt követően a rosztovi egyetem, majd 1920-22-ben a szófiai egyetem, végül a bécsi egyetem szláv filológiai tanszékének professzora haláláig. Tisztázatlan körülmények között egy Gestapo kihallgatás után halt meg, halotti anyakönyve szerint szívrohamban, miután 1938-ban a nemzetiszocializmus ideológiai alapjait támadó munkát jelentetett meg.

Munkássága[szerkesztés]

Trubeckojt nyelvelméletei tették híressé. A nyelvtudományokban, különösen a fonológia területén kutatott. Témája a fonológiai rendszerek kialakulása és fejlődése egyes nyelvekben, majd ezek általános összefüggései. Első cikkét 1905-ben publikálta még egyetemi tanulmányai előtt. Szakdolgozatának témája a fő indoeurópai nyelvek fejlődése volt. Bécsben a korai írott nyelvek fejlődését, valamint a nyelv vizsgálatának új módszereit tanulmányozta, amelyben alapvető újdonság volt a funkcionális logika alkalmazása. A nyelvek oszthatatlan egységeit kereste, amelyek a nyelvfejlődés során lassan, vagy egyáltalán nem változnak, és változatlanul kerülnek át az areális nyelvkiegyenlítődés során más nyelvekbe. Az összehasonlító nyelvészet általános képével ellentétben azt állította, hogy a nyelvek nem protonyelvek szétválásával, hanem ősi nyelvek közeledésével alakultak ki.[1]

Az ezt tárgyaló munkáját posztumusz adták ki 1939-ben, ezért a körülötte kibontakozó vitákhoz már nem szólhatott hozzá, hogy megvédje és kiteljesítse elméleteit. Ennek ellenére e munkától számítják a fonológia önálló tudománykénti kiválását a fonetika tudományából.

Munkássága a mai nyelvészetben méltatlanul mellőzött korpusz. Ennek oka az, hogy elméleteinek egyik következménye a mára merevvé rögzült nyelvcsaládelméletek kritikája. A nyelvek oszthatatlan és lassan változó elemei ugyanis alapvetően szemben állnak a nyelvcsaládelméletek Jacob Grimm-féle hangtörvényeivel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Renfrew, Colin (1989). „Az indoeurópai nyelvek eredete”. Scientific American (magyar kiadás) (12), 74–82. o.  

Források[szerkesztés]

  • Stephen R. Anderson: Phonology in the Twentieth Century. Theories of Rules and Theories of Representations. Chicago: The University of Chicago Press. pp 83–116. 1985.
  • Trubetzkoy, N. (1939). Grundzüge der Phonologie. Travaux du cercle linguistique de Prague 7.
  • Новикова, Л. И./ Сиземская, И. Н. (Hrsg.): Россия между Европой и Азией: Евразийзкий соблазн, Москва, 1993.
  • Poljakov, Fedor B.: Nikolaj Trubetzkoys eurasische Vision: Hintergründe und Wirkung, in: Nikolaj S. Trubetzkoy: Russland – Europa – Eurasien. Ausgewählte Schriften zur Kulturwissenschaft. Wien, 2005, S. 315-414.
  • Trubeckoj szellemi életrajza