Alma Karlin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alma Karlin
1920-ban készült fénykép
1920-ban készült fénykép
Született 1889. október 12.
Celje
Osztrák–Magyar Monarchia
Elhunyt 1950. január 14. (60 évesen)
Pečovnik
Állampolgársága
Nemzetisége szlovén
Foglalkozása író, újságíró, világutazó
Iskolái Párizsi Egyetem
Fontosabb munkái Windlichter des Todes
Seltsame Weltreise
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alma Karlin témájú médiaállományokat.

Alma Maksimiljana Karlin (Cille, Osztrák–Magyar Monarchia, 1889. október 12.Pečovnik, 1950. január 14.) szlovén utazó, újságíró, költő és író. A két világháború között a legtöbbet olvasott német nyelvű útikönyvíró volt.

Élete[szerkesztés]

A mai Celjében született. Édesapja a Császári és Királyi Hadsereg tisztje volt, édesanyja a celjei német leányiskolában tanított. Akkoriban a cillei polgárság nagy része németül beszélt. Alma tehetségesnek bizonyult a zenében, rajzban, és főleg idegen nyelvek elsajátításában. Grazban, Párizsban, majd Londonban tanult nyelveket. A londoni Royal Society of Arts-nál 8 idegen nyelvből vizsgázott le. Az első világháború kitörésekor Norvégiába menekült, ott néprajzot és természettudományokat tanult. 1918-ban újra Cillébe tért vissza és nyelviskolát nyitott, de már ekkor elhatározta, hogy világkörüli utazásra indul, ezért elmélyítette földrajztudományi, botanikai és zoológiai ismereteit. Ekkor már a németen kívül 11 nyelven beszélt.

1919 és 1928 között hosszabb időt töltött a Közel-Keleten, Dél-Amerikában, és főleg Ázsiában. Beszámolói, cikkei a német nyelvű Cillier Zeitungban, a Neue Illustrierte Zeitung német napilapban és a Der deutsche Bergknappéban, a német bányamunkások egyesületének szaklapjában jelentek meg. Tokióban egy ideig a Német Követségen dolgozott, Kínában pedig az ott élő Erich von Salzmann újságíró és író asszisztense volt. Hazatérésekor számos vázlatfüzetet, a világ legkülönbözőbb helyein gyűjtött templomi dalokat, textiliákat, műtárgyakat, fegyvereket, aranyból készült tárgyakat, kagylókat, növényeket stb. hozott magával. A gyűjtemény egy része a Celjei Regionális Múzeumba került. Az 1933-ban megjelent Windlichter des Todes című regénye olyan mély benyomást tett Selma Lagerlöfre, hogy Irodalmi Nobel-díjra jelölte Alma Karlint.

Karlin már nagyon korán állást foglalt a nácizmus ellen. 1937-ben a náci-ellenes német újságíró, Hans Joachim Bonsack Celjében, Alma otthonában talált menedéket. 1941-ben a nemzetiszocialisták betiltották könyveit Németországban. A Wehrmacht 1941-ben letartóztatta, először Celjében, majd Mariborban internálták. Barátnője, Thea Gamelin német ismerősein keresztül elérte, hogy ne kerüljön németországi konzentrációs táborba. Végül szabadlábra helyezték, de a Wehrmacht figyelte. 1944 őszén sikerült Fehér-Krajnába (Bela krajina) szöknie a partizánokhoz. Dalmáciában élte meg a háború végét. 1950-ben hunyt el Celjében.

A szocialista Jugoszláviában csak 1969-ben jelent meg a Seltsame Weltreise szlovén fordítása. A kései elismerésnek elsősorban ideológiai okai voltak: mindent, ami a szlovéniai németekhez, osztrákokhoz kapcsolódott, elutasítottak. A már független Szlovéniában a néprajzosok új generációja fedezte fel újra Alma Karlin munkásságát. Celjében szobor állít neki emléket.

Írásai[szerkesztés]

  • Mein kleiner Chinese, 1921
  • Einsame Weltreise, 1928
  • Im Banne der Südsee, 1930
  • Drachen und Geister, 1930
  • Der Götze, 1931
  • Mystik der Südsee, 1931
  • Der Todesdorn, 1933
  • Windlichter des Todes, 1933
  • Into-Yo-Intec, 1934
  • Tränen des Mondes, 1935
  • O ioni San, 1936
  • Vier Mädchen im Schicksalswind, 1936
  • Kleiner Frühling, 1937
  • Der blaue Mond, 1938
  • Der Becher des Vergessens, 1938
  • Erlebte Welt, das Schicksal einer Frau. Durch Insulinde und das Reich des weißen Elefanten, durch Indiens Wunderwelt und durch das Tor der Tränen, 1938

Források[szerkesztés]