A Zsigmond király elleni összeesküvés és fogsága 1401-ben

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A Zsigmond király elleni összeesküvés és fogsága 1401-ben
Dátum 1401. április 28.
Helyszín Buda
Casus belli Zsigmond II. Ulászló-ellenes lengyel házassági terve Piast Margittal
Eredmény Garai–Cillei liga
Zsigmond visszatérése a hatalomba és eljegyzése, majd házassága Cillei Borbálával
Harcoló felek
Zsigmond-ellenes magyar főurak Kanizsai János esztergomi érsek vezetésévelZsigmond magyar király

A Zsigmond király elleni összeesküvés és fogsága 1401-ben az a palotaforradalom, amelynek során 1401. április 28-án a budai palotában foglyul ejtették a királyt a fellázadt főurak, és felfüggesztették uralkodói jogainak gyakorlását.

Előzményei[szerkesztés]

I. Mária magyar királynő halála (1395) után Zsigmond király két sikertelen kísérletet követően, hogy egyrészt II. Fülöp burgundi herceg egyik lányát feleségül vegye,[1] másrészt, hogy a későbbi II. Johanna nápolyi királynőnek, II. (Kis) Károly lányának a kezét elnyerje, ami viszont a nápolyi párt ellenállásán hiúsult meg, fordult a sziléziai Margit hercegnő felé. Zsigmond ekkor ismerkedett meg a hercegnővel, és rögtön el is jegyezte őt 1396. május 11-én a boroszlói érsek közreműködésével, de az eljegyzést ebben az időben még titokban tartották. A menyasszony ekkor még visszatért Briegbe, ahol jövendő királynéi szerepére készítették fel, és a hozományát igyekezett előteremteni az apja, aki azonban hamarosan, 1399-ben meghalt, és ettől kezdve bátyjai gyámsága alá került.[2] 1401-ben Zsigmond hű lengyelét, Stiborici Stibor erdélyi vajdát küldte a menyasszonyáért, hogy hozza Magyarországra, az esküvőre. A követ húsvét előtt el is indult az aráért, Magyarországon azonban a további események meghiúsították ezt a házasságot.

Az összeesküvés[szerkesztés]

1401. április 28-án a Kanizsai-liga és a fellázadt főurak a budai palotában foglyul ejtették Luxemburgi Zsigmond királyt, és felfüggesztették uralkodói jogainak gyakorlásában. Előbb a visegrádi várba zárták, a hatalmat pedig a királyi tanácsra ruházták. A széthúzás miatt azonban nem jutottak egységre a király személyét illetően. Erre a Garai-liga a király mellett lépett fel, saját várába, Siklósra szállították Zsigmondot, ahol szövetséget kötöttek vele.

Utóhatásai[szerkesztés]

A háttéralkuk következtében, amelyekben Garai Miklós és Cillei Hermann tevékenyen részt vett, végül a király ejtette ezt a házassági tervét Margit hercegnővel, amiben bizonyára szerepet játszott az is, hogy a gazdag Szilézia és Magyarország jövőbeli szoros kapcsolata Csehország támogatásával fenyegetést jelentett II. Ulászló lengyel király számára, így a Cillei Annát eljegyző lengyel királyt mint potenciális trónkövetelőt sikerült semlegesíteni egy másik Cillei lány, Cillei Borbála eljegyzésével. Briegi Margitból így csak hajszál híján múlt, hogy nem lett magyar királyné.[3]

Irodalmi megjelenésen[szerkesztés]

Tuster Jolán Mária A siklósi vár foglya c. regénye ezt az eseményt taglalja.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. II. Fülöp Luxemburgi Bona francia trónörökösné és cseh királyi hercegnő fiaként Zsigmond király elsőfokú unokatestvére volt, hiszen mind a burgundi herceg, mind pedig Zsigmond I. (Luxemburgi) János cseh király unokái voltak.
  2. L. Szilágyi (1895).
  3. Vö. Wertner (1889), Szilágyi (1895) és Mályusz (1984).

Források[szerkesztés]

További információkb[szerkesztés]

  • Tuster Jolán Mária: A siklósi vár foglya, Palladis Rt., Budapest, 1942