A United 93-as

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A United 93-as
United 93
Rendező Paul Greengrass
Producer Tim Bevan
Eric Fellner
Lloyd Levin
Forgatókönyvíró Paul Greengrass
Zene John Powell
Operatőr Barry Ackroyd
Gyártás
Gyártó Universal Pictures
Working Title Films
Studio Canal
Sidney Kimmel Entertainment
Nyelv angol
Időtartam 111 perc
Költségvetés 15 millió dollár
Forgalmazás
Forgalmazó USA Universal Pictures
magyar UIP-Duna Film
Bemutató USA 2006. április 28.
magyar 2006. augusztus 17.
Korhatár USA R
magyar 16
Bevétel USA $ 31 483 450
Earth flag PD.jpg $ 76 232 514
Külső hivatkozások
Hivatalos oldal
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A United 93-as (United 93) egy 2006-ban készült, számos kritikai dicséretben részesített dokumentumdráma Paul Greengrass írásában-rendezésében, a United Airlines 93-as járatáról, melyet 2001. szeptember 11-én terroristák térítettek el. A film igyekszik az Egyesült Államokban a heroizmus egy meghatározó pillanataként emlegetett eseményeket a valósághoz a lehető leghűebben (amellett, hogy a forgatókönyvíró fantáziájára is szükség volt hozzá), valós időben bemutatni. A készítők elmondták, hogy a produkció az összes utas családjának teljes együttműködésével készült.

A United 93-as világpremierjére április 26-án került sor New Yorkban, a 2006-os Tribeca Filmfesztiválon, amely fesztivál alapításának célja New York City, mint az egyik fő filmkészítési központ, ezen belül is Lower Manhattan ünneplése. A United 93-as számos utasának családtagjai megjelentek a bemutatón, hogy kimutassák támogatásukat a film felé.

Az alkotás Észak-Amerikában április 28-án került a mozikba. A nyitóhétvége bevételének tíz százalékát az alkotók felajánlották, hogy emléket állítsanak a 93-as járat áldozatai számára. A film teljes amerikai bevétele 31,4 millió dollárra rúg, a világ egészén pedig 75,6 milliót keresett mindeddig.

Produkciós jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film az első hollywoodi produkció, mely közvetlenül a szeptember 11-ei támadásokkal foglalkozik. Az utasokat legnagyobb részt profi, noha ismeretlen színészek formálják meg (Tom Burnettet például Christian Clemenson játssza, aki feltűnt a Veronica Mars című sorozatban is). A légikísérők, pilóták és más, a légiközlekedéssel kapcsolatos munkát végző személyek szerepét a valóságban is ezzel foglalkozók töltik be. A valós események részesei közül többen alakítják magukat, kiemelendő Ben Sliney, az FFA (Federal Aviation Administration – Szövetségi Repülési Adminisztráció) operációs menedzsere.

A párbeszédek, melyeket többnyire Greengrass és a szereplők improvizáltak a próbákon, a színészek és az általuk alakítottak családjaik közötti szemtől szemben való beszélgetéseken alapulnak. Szinte egyetlen utasra sem utalnak nevével a film folyamán. Identitásuk ismeretlen marad, az egyéni hősök fölé emelve az együttesség szellemiségét (és jól kezelve a tényt, hogy a gépen az idegenek nem ismerhetik egymás nevét). A dialógusok többségében inkább techikai hitelesség nyilvánul meg, mint a filmekben szokásos köznyelviesítés, leegyszerűsítés.

A forgatás egy húszéves Boeing 747-esen történt, amit korábban a MyTravel Airways üzemeltetett, a London közelében lévő Pinewood Studiosban. A helyszín kiválasztásakor tekintetbe vették az anyagi oldalakat, és azt, hogy a színészeket távol tartsák a nemkívánt publicitástól, mely az Egyesült Államokban elkerülhetetlen lett volna. A jeleneteket kézikamerákkal vették fel, amiket a szűkös díszletek közötti sokoldalúságukért választottak, és a közvetlenebb hatás eléréséért.

A címet 2006 márciusában Flight 93-ról (A 93-as járat) United 93-ra (A United 93-as) cserélték, hogy így különböztessék meg az A&E Flight 93 nevet viselő produkciójától. Röviddel ezután a Motion Picture Association of America (MPAA) 'R' besorolást adott a filmnek “nyelvezet, és néhány terrort és kegyetlenséget tartalmazó intenzív jelenet” okán. A Universal Pictures megvétózta e magas korhatárt, de elutasításra talált.

Az Egyesült Államokban a film bemutatója 2006. április 28-án volt. Második helyen nyitott a toplistán a Rumlis vakáció (RV) című vígjáték mögött, de magasabb moziátlagot ért el (bevétel osztva a mozik számával). Roger Ebert, Michael Medved, Peter Travers és James Berardinelli kritikusok mind a maximális négy csillaggal tüntették ki az alkotást. A Rolling Stone munkatársa, Peter Travers 'az év egyik legmegindítóbb filmjének' nevezte A United 93-ast. A film 90%-os átlagos értékelést kapott a Rotten Tomatoes oldalán, szintén ennyit a Metacritic.com-on és 95%-ot a Broadcast Film Critics Association-től.

Az első vetítések végefőcíme az “Amerika terrorellenes háborúja megkezdődött”-felirattal indult. Ezt a bemutatóra felváltotta a “Mindazok emlékére, akik 2001. szeptember 11-én vesztették életüket”-szöveg, mivel az eredetit sokan túl érzéketlennek találták az utasokkal szemben.

Történelmi háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A United Airlines 93-as járata egy Boeing 757-222-es járat volt, ami rendszerint a New Jersey-i Newarki nemzetközi reptérről indult a San Franciscói nemzetközi reptérre, majd tovább a tokiói Narita nemzetközi reptérre, immáron egy másik géppel. 2001. szeptember 11-én a menetrend szerinti járat repülője egyike volt azoknak, melyeket eltérítettek a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás keretében. Az egyetlen volt a négy gép közül, amely nem érte el kijelölt célját, s ehelyett a pennsylvaniai Shanksville mellett, Washingtontól nagyjából 150 mérföldre északnyugatra a földbe csapódott.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film nagy részében a légiforgalom-irányító központ intézkedéseit láthatjuk, a négy elrabolt géppel kapcsolatban. A néző nyomon követheti az Egyesült Államok Légierejének az eseményekbe való bekapcsolódását, aminek során F-16-osokat küldtek a területre a légiforgalom-irányítás engedélye nélkül. Számos nehézség merül fel az utasszállítók lelövésére vonatkozó engedély megadásával kapcsolatban. A felfegyverzett F-16-osok megérkezése előtt két fegyvertelen F-16-os repül a területre. Bizonyosságot nyer, hogy lehet olyan támadást indítani, miszerint a vadászgép a célpontba repül, miután a pilóta katapultál.

A film a 93-as járaton történeteket a felszállást megelőző percektől a becsapódás előtti pillanatokig mutatja be. A gépeltérítőket az iszlám fanatikusaiként ábrázolja; hezitálás és némi egyet nem értés is mutatkozik a négy férfi között, akciójuk megkezdése előtt és közben is. Az irányítást késekkel veszik át a gép fölött, a két pilótát megölik, és egy bombával fenyegetőznek. A pilótafülkében egy fotót tesznek a kormányra, melyen a Capitolium épülete látható.

A géprablók nem akadályozzák meg az utasokat abban, hogy használják telefonjaikat, így azok ismeretet szereznek a Világkereskedelmi Központba csapódott utasszállítókról. Az utasok és a legénység ráeszmélnek, hogy ha nem tesznek semmit, az ő gépüket is valamilyen épületbe vezetik a terroristák, mindenkit megölve a fedélzeten és a földön. Így az ellenállás mellett döntenek. Az utasok egyike tud repülőgépet vezetni (noha ezzel a típussal még nem repült), s reménykednek benne, hogy neki sikerül irányítania, miután visszafoglalták. Bizonytalanok benne, hogy a bomba valódi-e vagy sem, de rátámadnak a férfira, aki a pokolgépet a testéhez rögzítette, s utólag kiderül, hogy a szerkezet csak megtévesztés volt (a terrorista gyurmát használt robbanószer helyett; a nézők ezt láthatják korábban, mialatt a gépeltérítő a mosdóban összerakja a szerkezetet). Az utasoknak sikerül betörniük az elfoglalt pilótafülkébe. A dulakodás közben a repülőgép lezuhan egy mezőre, s nem a terroristák célpontjába. A filmnek pillanatokkal a becsapódás előtt vége szakad.

Visszhang[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A filmet kritika érte Christian Adams német utas ábrázolása miatt. A gép összes utasa közül csupán Adamset mutatják be úgy, mint aki a beletörődést tanácsolja. A Sunday Times kritikusa, Cosmo Landesman így elmélkedik: “Biztos, hogy egy utas sem telefonált haza, hogy rámutasson, egy gyáva féreg német van a fedélzeten, aki fel akarja adni”. A Guardian jelentése szerint Silke Adams, Adams özvegye “visszautasította az együttműködést a filmmel, azt mondván, férje halálának emléke még mindig túl élénk”, és a lap azt állítja, “eddig nem merült fel bizonyíték, ami azt sugallná, hogy Christian Adams nem támogatta a többi utast, vagy elutasította volna a pilótafülke betörését.”

Miután a film előzeteseit elkezdték vetíteni a mozikban, a Universal Pictures több helyről is azt a kérést kapta, hogy vonja vissza őket, mivel néhány nézőt a jelenetek felkavartak és megleptek. Egy manhattani mozi önkényesen vette le műsoráról a trailert a közönség panaszait követően.

Az iraki születésű, Londonban élő, a filmben egy gépeltérítőt alakító színész, Lewis Alsamari vízumát az Egyesült Államok bevándorlási hivatala megtagadta, mikor New Yorkba kívánt utazni, hogy részt vegyen a premieren. Mindez annak ellenére történt, hogy az Egyesült Királyságban már menedékjogban részesült az 1990-es évektől. Az indok szerint Alsamari egykor besorozott tagja volt az iraki hadseregnek – ugyanakkor ez szolgáltatta alapjait menekültstátuszának, 1993-as dezertálását követően.

A film hivatalos internetfórumát, ami korábban a Universal weboldalán volt elérhető, 2006. május 3-án lezárták. Mindezidáig nem érkezett magyarázat a Universaltól, hogy miért távolították el a fórumot szerverükről.

Számos muszlim és muszlim-amerikai szervezet, úgymint a CAIR, aggodalmának adott hangot arra vonatkozóan, hogy A United 93-as esetlegesen még inkább felkavarja a muszlimellenes érzelmeket az Egyesült Államokban. Az arizonai Scottsdale-ben 2006. április 29-én három fejcsadort viselő fiatal muszlim nőt inzultált egy középkorú pár, akik jelezték feléjük, hogy látták a filmet. Miután megkérdezték a nőket, hogy muszlimok-e, a pár azt mondta nekik, hogy “vegyétek le a kibaszott fátylaitokat és tűnjetek a picsába ebből az országból. Nem akarunk titeket ebben az országban. Menjetek haza”.

Díjak és jelentősebb jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Oscar-díj
    • jelölés: legjobb rendező (Paul Greengrass)
    • jelölés: legjobb vágás
  • BAFTA-díj
    • jelölés: legjobb brit film
    • jelölés: legjobb rendező (Paul Greengrass)
    • jelölés: legjobb eredeti forgatókönyv (Paul Greengrass)
    • jelölés: legjobb fényképezés (Barry Ackroyd)
    • jelölés: legjobb vágás
    • jelölés: legjobb hang
  • Boston Society of Film Critics Awards
    • díj: legjobb színészgárda
  • Dallas-Fort Worth Film Critics Association Awards
    • díj: legjobb film
  • Kansas City Film Critics Circle Awards
    • díj: legjobb film
    • díj: legjobb rendező (Paul Greengrass)
  • Los Angeles Film Critics Association Awards
    • díj: legjobb rendező (Paul Greengrass)
  • National Society of Film Critics Awards, USA
    • díj: legjobb rendező (Paul Greengrass)
  • New York Film Critics Circle Awards
    • díj: legjobb film
  • Online Film Critics Society Awards
    • díj: legjobb film
    • díj: legjobb vágás
  • Phoenix Film Critics Society Awards
    • díj: legjobb film
  • San Diego Film Critics Society Awards
    • díj: legjobb vágás
  • San Francisco Film Critics Circle
    • díj: legjobb rendező (Paul Greengrass)
  • Washington, D.C. Area Film Critics Association Awards
    • díj: legjobb film

Kritikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]