Érzéki csalódás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Érzéki csalódás
(One Night at McCool's)
2001-es amerikai film
RendezőHarald Zwart
ProducerMichael Douglas
Műfaj
ForgatókönyvíróStan Seidel
Főszerepben
ZeneMarc Shaiman
OperatőrKarl Walter Lindenlaub
Gyártás
Ország Amerikai Egyesült Államok
Nyelv
Forgatási helyszín
Játékidő89 perc
Forgalmazás
Forgalmazó
Bemutató2001. április 27. (Egyesült Államok)
2001. július 5. (Magyarország)
Korhatár16 III. kategória (F/6536/J)
További információk
SablonWikidataSegítség

Az Érzéki csalódás (eredeti címe: One Night at McCool's) 2001-es amerikai bűnügyi, fekete humorú vígjáték, amelyet Harald Zwart rendezett. A produkció főszerepében Liv Tyler, Matt Dillon és John Goodman. 2001. április 27-én mutatták be az Egyesült Államokban.[1] Magyarországon 2001. július 5-től vetítették a mozikban.[1] A produkció kereskedelmi bukás volt, és megosztotta a kritikusokat.

Cselekmény[szerkesztés]

A csapos Randy, az ügyvéd Carl Harding és egy Dehling nevű rendőr mesélik el szemszögeikből, hogyan találkoztak Jewellel, és szerettek bele a nőbe.

Randy egy szegény csapos, aki néhai édesanyja házában él, és az éjszakákat a McCool's pultja mögött tölti. Egy nap találkozik a rendkívül vonzó Jewellel. A nőt a parkolóban megtámadja a barátja Utah, de Randy közbelép, és a nő kérésére hazaviszi magával. Jewel elcsábítja Randyt a lakásában, és lefekszenek egymással. Ezután bevallja neki, hogy ő és Utah megrendezték a támadást, és hogy normális esetben felhívná a barátját, hogy rabolja ki Randyt a házában. Jewel azonban nem teszi ezt, és mikor Utah érkezik, hogy elkövesse a rablást, a nő lelövi.

Később mindketten felhívják a rendőrséget, és hamis vallomást tesznek a bűncselekményről. Ettől kezdve Jewel Randyvel él együtt. A férfi hamarosan rájön, hogy a fiatal nő átvette az irányítást, amikor átrendezi a házát, és kidobja édesanyja hógömbjeit. Eközben Dehling rendőrnyomozó a gyilkossági ügyben nyomoz, és spontán beleszeret Jewelbe, akit elhunyt felesége egyfajta reinkarnációjának tekint. Randy nős unokatestvére, a túlzottan önimádó ügyvéd, Carl Harding is beleszeret a gyönyörű vörös hajú lányba, és mindent elkövet, hogy megnyerje magának. Miután Randy egyre kevésbé tolerálja Jewel viselkedését, aki ráadásul két újabb bűncselekménybe is belekeveri, Jewel elkezdi kijátszani a triót egymás ellen. Családon belüli erőszakot színlel a nyomozónak, mire Dehling azonnal távoltartási végzést szerez, amellyel kizárja Randyt a saját otthonából. Azért, hogy ingyenes jogi tanácsot kapjon, szado-mazochista viszonyt is kezd a férfi unokatestvérével.

Randy kétségbeesésében úgy dönt, hogy felbérli a bérgyilkost, Burmeistert, hogy végezzen Jewellel. A viharos fináléban mind az öten Randy házában kötnek ki. A helyszínen azonban felbukkan Utah ikertestvére, Elmo, aki a testvére gyilkosát keresi. Elmo lövöldözni kezd, amelynek során Dehling nyomozó és Elmo életét veszti, a menekülő Carlt pedig agyonnyomja a leeső széf. Jewel elszökik Burmeisterrel, de előbb jelképesen visszaadja Randynek a házat azzal, hogy az egyik ép hógömböt a küszöbére helyezi.

Szereplők[szerkesztés]

Szerep Színész Magyar hangja[2]
Jewel Liv Tyler Gubás Gabi
Randy Matt Dillon Széles Tamás
Dehling detektív John Goodman Ujlaki Dénes
Carl Paul Reiser Forgács Péter
Mr. Burmeister Michael Douglas Gáti Oszkár
Jimmy atya Richard Jenkins Szokolay Ottó
Dr. Green Reba McEntire Fehér Anna
Utah / Elmo Andrew Dice Clay Fekete Ernő
Karen Andrea Bendewald n.a
Greg Spradling Eric Schaeffer Hannus Zoltán
Joey Dinardo Leo Rossi R. Kárpáti Péter
pszichiáter guru Harry Van Gorkum Holl Nándor
bingos bemondónő Mary Jo Smith Némedi Mari
bingóárus nő Sandy Martin Réti Szilvia
bingójátékos June Lockhart n.a
dzsiptulajdonos Kelly Slater n.a
rendőr Ric Sarabia Kapácsy Miklós

Fogadtatás[szerkesztés]

Kritikai visszhang[szerkesztés]

A filmet vegyesen fogadták a filmkritikusok. A Rotten Tomatoeson 33%-os minősítést ért el 105 értékelés alapján, az összefoglaló szerint: „A kritikusok szerint a film noir és a csavarkomédia keveréke úgy tűnik, hogy okosabbnak és menőbbnek hiszi magát, mint amilyen valójában. Emellett a kulcsfontosságú femme fatale-szerephez egy jobb, érettebb színésznőre lenne szükség, mint Tyler.”[3] Stephen Hunter a Washington Posttól azt írta: „Szórakoztató, ha hajlamos vagy a cinizmusra, megvetésre, nihilizmusra és hasonló klassz dolgokra.”[3] Kevin Thomas a New York Timestól azt írta: „A néhai Stan Seidel forgatókönyve túlságosan beszédes és kevéssé inspirált.”[3] Roger Ebert azt nyilatkozta a filmről: „Annyira el van foglalva a keresztmetszetű szerkezetével és az egymásba fonódó történetekkel, hogy soha nem ad senkit, akivel igazán azonosulni tudnánk.”[3]

A MetaCritic 46 pontot adott a 100-ból 32 vélemény alapján.[4] Michael Wilmington a Chicago Tribune-től azt írta: „A Coen-fivérek vígjátékának durvább változatát sugallja, de egyben egyfajta Rashomon (magyarul: A vihar kapujában) is.”[4] A. O. Scott a New York Timestól azt írta: „Sok mindent belepakol egy éjszakába, de fárasztó. Olyan, mint egy gyerek, aki minden játékot meg akar mutatni a szobájában, és nincs hová menekülni.”[4]

Bevétel adatai[szerkesztés]

A Box Office Mojo szerint a film veszteséges volt. A 18 millió dolláros költségvetésre 13 milliós bevétel keletkezett.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Internet Movie Database
  2. Érzéki csalódás az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  3. a b c d Rotten Tomatoes
  4. a b c MetaCritic
  5. Box Office Mojo

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]