Életvonat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Életvonat
(Train de vie)
1998-as francia–belga–román–holland–izraeli film

Lionel Abelanski mint Shlomo
Lionel Abelanski mint Shlomo
RendezőRadu Mihăileanu
ProducerMarc Baschet
Ludi Boeken
Frédérique Dumas-Zajdela
Eric Dussart
Cédomir Kolar
Műfaj
ForgatókönyvíróRadu Mihăileanu
FőszerepbenLionel Abelanski
Rufus
Agathe de la Fontaine
ZeneGoran Bregovic
OperatőrJorgosz Arvanitisz
Laurent Dailland
VágóMonique Rysselinck
JelmeztervezőViorica Petrovici
Gyártás
GyártóBelfilms, Canal+, Centre National de la Cinématographie, Centre du Cinéma et de l'Audiovisuel de la Communauté Française de Belgique, Eurimages, Hungry Eye Lowland Pictures B.V., Noé Productions, PolyGram Audiovisuel, RTL-TVi, Raphaël Films, Sofinergie 4
Ország Franciaország
 Románia
 Hollandia
 Izrael
 Belgium
Nyelvfrancia
német
Forgatási helyszínBukarest
Játékidő98 perc
Képarány2,35:1
Forgalmazás
ForgalmazóParamount Pictures
Arthaus
Downtown Pictures
BemutatóOlaszország 1998. szeptember 5.
magyar 1999. december 5.
További információk
SablonWikidataSegítség

Az Életvonat (Train de vie) egy 1998-ban bemutatott filmdráma Radu Mihăileanu rendezésében.

Cselekmény[szerkesztés]

Alább a cselekmény részletei következnek!

1941 egyik estéjén Shlomo, a kis zsidó falu bolondja világrengető hírekkel tér haza: a nácik a szomszédos települések összes zsidó lakóját ismeretlen helyre deportálják és valószínűleg az ő falujuk a következő a listán. Az öregek tanácsa a rabbi vezetésével még aznap este összeül, hogy megvitassák, hogyan menthetnék meg a közösséget. Végtelen veszekedések után a legjobb ötlet csak hajnalban pattan ki Shlomo fejéből: szervezzék meg saját ál-deportálásukat, így vándoroljanak ki Palesztinába az ígéret földjére. Ők lesznek a deportáltak, a vasutasok és a náci katonák is. Az egész község összefog: náci egyenruhákat szabnak, vásárolnak egy leselejtezett rozsdás mozdonyt, svájci rokonukat hazahívják, hogy németül tanuljanak tőle, hamis iratokat gyártanak és kocsiról kocsira összetákolják a vonatot. És egy szép napon – akár Noé bárkája – elindul a vonat a falu összes lakójával. A szerelvényen a rendkívüli viszonyok közepette is zajlik az élet: a fiatalok életük első szerelmét élik, a gyerekek önfeledten játszanak, miközben a vonat robog tovább.

Megszöktek a kommunisták

Újabb és újabb problémákkal kell megküzdeniük. A szerelvény nem szerepel a menetrendben, fantomként száguld át az országon. Természetesen cikk-cakkban, hogy megtévesszék az ellenséget. Egy sértett szerelmes (a rabbi fia) kommunista sejtet alapít az utasok között, a kommunisták állandóan keresik az összetűzést az elöljárókkal és lázítanak a "nácik" ellen, végül megszöknek. A játszma ezzel komolyra fordul, hiszen ha az igazi nácik fogságába esnek, a menekülők mind bajba kerülnek, ezért rabok és rabtartók közösen üldözőbe veszik és el is fogják a szökevényeket egy kivételével, akit tényleg megtalálnak a németek. Önvédelemből, de a falubelijük iránti ragaszkodásból is egy merész csellel nemcsak kiszabadítják az elfogott szabót, hanem élelmet is szereznek a helyőrségből. A kiszámíthatatlanul közlekedő vonatot a partizánok egyre másra sikertelenül próbálják meg feltartóztatni. Az egyre idegesebb ellenállókat teljesen összezavarja, amikor a sábeszen együtt imádkoznak a vonatból kitóduló zsidók és a felsorakozott egyenruhás ál-katonák.

Egy vasúti kereszteződésnél német egyenruhás katonák állítják meg a szerelvényt és leszállítják az összes embert. Az általános rémület csak akkor oldódik fel, amikor kiderül, hogy ezek is ál-nácik, valójában teherautó-karavánnal önmagukat deportáló cigányok. A megkönnyebbült emberek félelmeik és nyomorúságuk ellenére este közösen mulatnak, majd reggel mindannyian együtt indulnak tovább keletre Palesztina és India felé.

A történetnek nem lesz szerencsés vége: a vonat és utasai végül a két frontvonal közé szorulnak, ahonnét nincsen tovább, hová menni. De még ezen is csavar egyet a rendező: a végén kiderül, hogy nem igaz az egész: a falu bolondja meséli a történetet – egy koncentrációs táborban.

Szereplők[szerkesztés]

  • Lionel Abelanski – Shlomo
  • Rufus – Mordechai
  • Clément Harari – Rabbi
  • Michel Muller – Yossi
  • Agathe de la Fontaine – Esther
  • Bruno Abraham-Kremer – Yankele

Díjak, jelölések[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]