Sandro Botticelli

Önarckép; részlet a Háromkirályok imádása című képről

Sandro Botticelli, eredeti nevén Alessandro di Mariano Filipepi (Firenze, 1445. március 1. – 1510. május 17.) itáliai festő, a korai reneszánsz (quattrocento) idején a firenzei iskola legjelesebb képviselője.

Élete

Apja, Mariano Filipepi tímármester egy adóbevallásában így jellemezte negyedik, legkisebb fiát: "Fiam, Sandro 13 éves, iskolába jár és beteges". Valószínűleg gyenge egészsége volt az oka, hogy nem folytatta az apja mesterségét, de mivel eszesnek és tanulékonynak bizonyult, taníttatták, ami környezetében abban az időben ritkaságnak számított. Legidősebb bátyjánál, Giovanninál lakott, akit alacsony, kövér termete miatt Botticellónak (hordó) neveztek. Ennek latin birtokos végződésű alakja a Botticelli név: a Botticellóék Sandrója. Másik bátyja, Antonio aranyozó mester volt, a Szent Lukács céh tagja.

Giorgio Vasari szerint Botticelli mestere Filippo Lippi volt, aki valószínűleg firenzei tartózkodása alatt, 1460 és 1467 között oktatta. 1470-ben már műhelye volt, s ebben az évben kapott megbízást a kereskedők céhétől két erény ábrázolására, a másik kettőt Antonio Pollaiuolo festette meg. Botticelli képeiből csak az egyik készült el, az Erő, amely egyszerre mutatja Pollaiuolo és Andrea del Verrocchio hatását. 1472-ben a Szent Lukács céh évkönyvében tűnik fel a neve, s tanítványaként Filippino Lippit, Filippo Lippi fiát jelölik meg, aki mintegy tizenöt éven keresztül dolgozott Botticelli mellett.

Háromkirályok imádása; a térdelő alak Cosimo de Medici, mellette Piero és Giovanni, körülöttük a Medici-udvar több tagjával

1474-ben Pisába ment, ahol nekikezdett egy Mária mennybemenetelét ábrázoló freskónak, de nem fejezte be, mivel a megbízói elégedetlenek voltak a munkájával. Ebben az időben került szoros kapcsolatba a Medici családdal, és többükről készített arcképet. Giovanni Lami kereskedő megrendelésére festette a Háromkirályok imádása című képét, amelyen a Mediciek közül több családtag felismerhető. 1476 táján valószínűleg Urbinóba utazott, ahol megismerkedhetett Piero della Francescával. Nem sokkal később, 1477-ben festette első ismertebb remekművét, A tavaszt a Villa di Castello számára, amely Lorenzo és Giovanni di Pierfrancesco tulajdonában volt.

1480-ban a Vespucciak megbízásából (Amerigo Vespucci családja) az Ognissanti-templom számára festette meg a Szent Ágoston-freskót, amelyet követett a San Martino alla Scala-kórház részére készített Angyali üdvözlet, amely már teljesen egyéni hangú, a hagyományost ötvözi újításaival. 1481-ben és 1482-ben a római Sixtus-kápolna feskóin dolgozott tanítványaival. Három bibliai történet ábrázolása került ki a kezei alól: a Mózes próbatételei, a Kisztus megkísértése és az Áron ellen lázadók megbüntetése. Ezel a képek az előbbieknél sokkal nyugtalanabbak, feszültebbek, amelyet a kutatók Leonardo hatásával magyaráznak. 1483-ban vagy 1487-ben egy kelengyeláda díszéül szolgáló festménysorozatra kapott felkérést, így született a Boccaccio elbeszélése alapján készült, négy részből álló Nastagio degli Onesti története.

Botticelli ebben az időben ért pályája csúcsára. Leghíresebb képe, a Vénusz születése is ekkoriban készült, bár a pontos időpontot nem sikerült meghatározni. Ez a kép is eredetileg a Villa di Castellóban volt. Firenzében 1490-ben tűnt fel Girolamo Savonarola, aki tüzes hangú szónoklataiban elítélte a művészetet, mely nem a vallást szolgálja, s szigorú vallásosságot hirdetett. Botticellire nagy hatással volt a barát, bár taszította a kép- és könyvégetés, a szembefordulás a Mediciek kifinomult kultúrájával. 1493-ban meghalt Giovanni Botticello, s Botticelli, mivel felesége és gyermeke nem volt, másik két bátyjával, Antonióval és Simonéval közösen megvásárolt egy birtokot Firenzén kívül. Ez némi anyagi biztonságot jelentett számára. Ebben az időben született képeire egyre inkább rányomta bélyegét a magárahagyatottság, a nyugtalanság és a mély vallásosság. 1496-ban született a Rágalom, utolsó jelentős festményeinek egyike. A következő években egyre kevesebbet festett, a megbízókat valószínűleg elriasztotta műveinek zaklatottsága. 1502-ben feljelentették homoszexualitás vádjával, de az ügynek nem lett folytatása. 1504-ben részt vett Michelangelo Dávidjának elhelyezéséről szóló vitában. A következő adat 1510. május 17-éről való: ekkor helyezik örök nyugalomra az Ognissanti-temetőben.

Tavasz (Primavera)

Művészete

Első munkáin felfedezhetők mestere, Filippo Lippi, s más firenzei vagy Firenzében megforduló művészek hatása, mint Verrocchio és Pollaiuolo. Később az ezeknek a festőknek műveiben fellelhető feszültséget, drámaiságot Botticelli képein felváltja a finomság és az érzékenység. Mindez jól észlelhető egyik korai képén, a Szent Sebestyént ábrázolón. Ebben az időben készült egyik leglíraibb alkotása, a Rózsás Madonna is. A Medici családdal való kapcsolatából keletkező egyik első festménye a Konvertiták oltára, amelyen a család több tagját is megörökítette, de ez a mű erősen megsérült az idők folyamán. A Mediciekről több portrét is készített, ezek közül a legjelentősebbek a Férfiképmás Cosimo il Vecchio medalionjával és a Giuliano de' Medici arcképe, amelyből több változatot is készített.

Madonna del Magnificat

Andrea Mantegna hatása mutakozik meg két, egymással teljesen ellentétes hangulatú képén. Míg a Holofernész holttestének megtalálása erős színeivel, drámaiságával, addig Judit visszatérése gyöngédségével és finomságával tűnik ki. 1478 táján keletkezett az első Madonna-tondó, az úgynevezett Raczensky-tondó, amelyet még több hasonló, gyöngéden, eredetien, részletekbe menően létrehozott alkotás követett. Legismertebb közülük a Gránátalmás Madonna és a szerkezetileg lenyűgöző hatású Madonna del Magnificat.

Akkoriban született az itáliai reneszánsz egyik legismertebb alkotása, A tavasz. A képet a belőle áradó harmónia, elegancia és szépség igazi mesterművé teszi. Értelmezéséről még ma is viták folynak, az sem világos, milyen alkalomra készült; egyesek Giuliano de Medici és Simonetta Vespucci szerelmének vagy Simonetta halálának allegóriájaként magyarázzák. A teljesen árnyéktalan, örökkévalóságot sugallmazó kertet és Flora ruháját számtalan virág díszíti; mintegy ötszáz növényfajt azonosítottak a festményen. Botticelli másik mesterműve és a művészet történetének egyik legismertebb festménye, a Vénusz születése is ebben az időszakban keletkezett. A tavaszhoz hasonlóan Botticelli ezt a művét is a művelt, irodalomban, filozófiában, mitológiában jártas közönségnek szánta, aki megfejthette a kép rejtett allegóriáját. A kép ikonogáfiájának megfejtését valószínűleg a Firenzében uralkodó újplatonikus filozófiában kell keresni: a szépség a szellem és az anyag, az eszme és a természet egyesüléséből születik. Szintén Giuliano de Medici és Simonetta Vespucci szerelme lehetett a forrása a Vénusz és Mars című kép születésének.

Később, miután Savonarola hatása alá került, Botticelli stílusa megváltozott, szigorúbb, szomorúbb lett, műveinek ritmusa feszültebb, szögletesebb. A háttérben a szelíd toszkán táj benépesült flamand hatásokat tükröző kastélyokkal. Drámai feszültségkeltésének végső határáig ment el a ma az Uffiziben látható Angyali üdvözleten. Utolsó évein eluralkodó misztikussága árad a Szent Jeromos utolsó áldozásából. A Rágalom valószínűleg Apellész görög festő műve nyomán született, amelyről Lukianosz tudósított. A festményt azokkal a rágalmakkal hozták összefüggésbe, amelyek Savonarola vesztét okozták. Az emberi dráma és a nyugalmas szépségű környezet között feszülő ellentét Botticelli több képén felbukkant.

Botticelli művészetét minden finomsága, érzékenysége ellenére a kortársak a „férfias” jelzővel illették. Megérezték benne azt a férfias szellemet, erőt és határozottságot, stílusalakító készséget, amellyel példát és utat mutatott az érett reneszánsz művészeinek.

Vénusz születése

Botticelli Magyarországon?

Wierdl Zsuzsa restaurátor és Prokopp Mária művészettörténész véleményük szerint valószínűleg Botticelli egy igen korai freskóját találta meg Esztergomban, Vitéz János egykori esztergomi érsek dolgozószobájában. A főpap az elmélet szerint Filippo Lippit bízta meg palotája kifestésével, akivel Magyarországra érkezett Botticelli is. A tőle számazó freskórészlet a négy erényt ábrázoló nőalakok közül a Mértékletesség. A nagyrészben megsérült és az idők folyamán rosszul restaurált festményen sikerült megtalálni a művész valószínűsíthető szignóját. Árulkodó jel még a jellegzetes női fejforma, a domborodó nyak és a fül átfestése is. Botticelli ugyanis nem szeretett fület festeni, általában a haj alá rejtette. A freskó a restaurálás után megtekinthető lesz az esztergomi vármúzeumban. A felfedezés 2007. júniusi bejelentése után több szakértő kétségbevonta, hogy valóban Botticelli-alkotásról van szó, de egyértelmű bizonyítékot egyik oldal sem tudott felmutatni. Louis Waldman, a Harvard Egyetem Firenzei Reneszánsz Kutatóközpontjának a vezetője és egy nemzetközi kutatócsoport is megtekintette az alkotást, s ők is úgy gondolják, nem Botticelli a freskó készítője.

Művei

• Madonna gyermekével és egy angyallal (1465-1467), Firenze, Spedale degli Innocenti,
• Madonna gyermekével és egy angyallal (1465-67), Ajaccio, Musée Fesch,
• Madonna della Loggia (1467 körül), Firenze, Uffizi,
• Szűz Mária gyermekével, két angyallal és a gyermek Keresztelő Szent Jánossal (1465-1470), Firenze, Galleria dell Accademia
• Angyali üdvözlet (1479 körül), New York , Hyde Collection
• Szűz Mária gyermekével, Szent Jánossal és egy angyallal (1488), Varsó, National Museum,
• Háromkirályok imádása (1465-1467), London, National Gallery
• Fiatal férfi arcképe (1469 körül), Firenze, Palazzo Pitti
• A rózsakertek Madonnája (Madonna del Roseto) (1469-1470), Firenze, Uffizi
• Madonna gyermekével és két angyallal (1468-1470 körül), Nápoly, Galleria Nazionale di Capodimonte
• Esmeralda Brandini arcképe (1470-1475), London, Victoria and Albert Museum
• Erő (1470 körül), Firenze, Uffizi
• Sant'Ambrogio-oltár (1470 körül), Firenze, Uffizi
• Madonna gyermekével és hat szenttel (1470 körül), Boston, Isabella Stewart Gardner Museum
• Judit visszatérése (1470- 1472), Firenze, Uffizi
• Holofernész holttestének megtalálása (1470-1472), Firenze, Uffizi
• Háromkirályok imádása (1475-1477), London, National Gallery
• Fiatal nő arcképe (1475 körül), Firenze, Palazzo Pitti
• Háromkirályok imádása (1475-1477), Firenze, Uffizi
• Szent Sebestyén (1474), Berlin, Staatliche Museen
• Férfiképmás Cosimo il Vecchio medalionjával (1474-1475 körül), Firenze, Uffizi
• Giuliano de' Medici arcképe (1475 körül), Bergamo, Accademia Carrara
• Madonna gyermekével (1475 körül), Chicago, Art Institute
• Caterina Sforza acképe(1475 körül), Altenburg, Lindenau-Museum
• Giuliano de' Medici arcképe (1476-1477), Washington, National Gallery of Art
• A tavasz (Primavera), (1477-78), Firenze, Uffizi
• Krisztus születése, (1476-1477), Firenze, Santa Maria Novella
• Giuliano de' Medici arcképe (1478), Berlin, Staatliche Museen
• Szent Ágoston (1480), Firenze, Ognissanti-templom
• Mózes élete, 1481, Róma, Vatikán, Sixtus-kápolna
• Madonna gyermekével és angyalokkal (Madonna del Magnificat) (1480-1483), Firenze, Uffizi
• Könyves Madonna (Madonna del Libro) (1480-1483 körül), Milánó, Museo Poldi Pezzoli
• Fiatal nő arcképe (1480-85), Frankfurt, Stadelsches Kunstinstitut
• Fiatal nő arcképe (1480 után), Staatliche Museen, Berlin
• II. Szixtusz (1481), Sixtus-kápolna, Vatikán
• Háromkirályok imádása (1481-1482), Washington, National Gallery of Art
• Pallasz Athéné megszelídíti a kentaurt (1482-1483), Firenze, Uffizi
• Vénusz és Mars (1483), London, National Gallery
• Fiatal férfi arcképe (1483 körül), London, National Gallery
• Fiatal férfi arcképe (1482-1483 körül), Washington, National Gallery of Art
• Nastagio degli Onesti története (1483 körül), Madrid, Museo del Prado
• The Virgin and Child Enthroned (Bardi Altarpiece) (1484), Berlin, Staatliche Museen
• Vénusz születése (1484-1486), Uffizi, Firenze
• Angyali üdvözlet (1485), New York, Metropolitan Museum of Art
• Gránátalmás Madonna (Madonna della Melagrana) (1487 körül), Firenze, Uffizi
• San Barnaba-oltár (1487-1488 körül), Firenze, Uffizi
• Szent Ágoston látomása (1488 körül), Firenze, Uffizi
• Salome Keresztelő Szent János fejével (1488 körül), Firenze, Uffizi
• A halott Krisztus siratása Szent Jeromossal, Péterrel és Pállal (1490 körül), München, Alte Pinakothek
• Férfiarckép (1490 körül), magángyűjtemény
• San Marco-oltár (1490-1492), Firenze, Uffizi
• Szent Ágoston a cellájában (1490-1494), Firenze, Uffizi
• Madonna a gyermek Jézussal és Keresztelő Szent Jánossal (1490-1495), Firenze, Palazzo Pitti
• Lorenzo di Ser Piero Lorenzi arcképe (1490-1495), Philadelphia, Museum of Art,
• Szentháromság (Pala delle Convertite) (1491-1493), London, Courtauld Institute Galleries
• A Rágalom (1494-1495), Firenze, Uffizi
• A halott Krisztus siratása (1495 körül), Milánó, Museo Poldi Pezzoli
• Szent Jeromos utolsó áldozása (1495 körül), New York, Metropolitan Museum of Art
• Dante arcképe (1495 körül), magángyűjtemény
• Virginia története (1496-1504), Bergamo, Accademia Carrara
• Lucretia története (1496-1504), Boston, Isabella Stewart Gardner Museum
• Misztikus keresztrefeszítés (1497 körül), Harvard Egyetem, Fogg Art Museum
• Töviskoronázás (1500), Bergamo, Accademia Carrara
• Jézus színeváltozása (1500 körül), Róma, Galleria Pallavicini
• Judit elhagyja Holofernész sátrát (1495-1500), Amszterdam, Rijksmuseum
• Misztikus Jézus születése (1500 körül), London, National Gallery

Forrás

• A művészet története: A korai reneszánsz, Corvina

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Sandro Botticelli témájú médiaállományokat.

• Sandro Botticelli festményei - TerminArtors.com
• Sandro Botticelli művei (lengyel)
• Sandro Botticelli in "A World History of Art"
• Életrajza és művei
• Művei az Interneten
• Botticelli-freskót találtak Esztergomban?
• Waldon: nem Botticellié az esztergomi falfestmény