Tondo
Megjelenés
Tondo (olasz szó, a. m. kerek): kör formájú dombormű vagy festmény, főleg az olasz kora reneszánsz (quattrocento) idején kezdték alkalmazni, a 15. és 16. században élte virágkorát.
Előfordulása
[szerkesztés]Az épületszobrászatban az ókortól napjainkig gyakoriak a tondók, a római diadalíveken előszeretettel alkalmazták, ha gyorsan kellett emelni egy új diadalívet az új császári győzelemhez, akár át is vitték például a tondókat a régi kapukról az újra, mert nem volt már idő új díszek megfaragásához. A barokk és a historizáló építészet is alkalmazott tondókat főleg előcsarnokokban, eresz vagy tető alatt. A tondo a modern formaművészetben (design) is nagy szerepet játszik, a folyamatosan élő éremművészetben szintén.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Galéria
[szerkesztés]-
Tondók az ókori római dialalíven
-
Severan dinasztia családi tondója (193–211; Állami Múzeum, Berlin)
-
Fra Filippo Lippi: Királyok imádása (1445)
-
Andrea della Robbia: Mária a gyermek Jézussal és angyalokkal (1495)
-
Botticelli: Mária a gyermek Jézussal és öt angyallal (1485–90)
-
Raffaello: Mária a gyermek Jézussal (1504)
-
Michelangelo Buonarroti: Szent Család (Doni-tondo, 1506–08)
-
Michelangelo: Taddei-tondo Királyi Művészeti Akadémia, (London)
-
Mozaik a San Carlo-kolostor bejárata felett (1634–37)[1]
-
Ifj. Szlávics László: Madarak (1988; vert ezüst éremsorozat)
-
Józsa Gábor: Hunyadi László portré-tondo, 2001
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ San Carlo alle Quattro Fontane római katolikus barokk stílusú kolostor-templom Rómában, építette Francesco Borromini (1599–1667)
Források
[szerkesztés]A Wikimédia Commons tartalmaz Tondo témájú médiaállományokat.
- Művészeti kislexikon. Szerk. Végh János. Budapest :Corvina Kiadó, 2006. Tondo lásd 221. p. ISBN 963-13-5534-9
- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.