Šubić Pál

Šubić Pál
Született	1245 Horvát Királyság (1102–1527)
Elhunyt	1312. május 1. (66-67 évesen) Bribir
Gyermekei	Šubić II. Pál Šubić II. Mladen Šubić II. György
Szülei	NN Šubić II. István
Foglalkozása	katona
Tisztsége	horvát bán
A Wikimédia Commons tartalmaz Šubić Pál témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bribiri Šubić I. Pál vagy magyarosan Subics Pál (horvátul: Pavao I Šubić Bribirski) (1245 körül – 1312. május 2.) horvát-magyar főúr, az 1290-es évektől kezdve egyike volt a hatalmaskodó, a központi hatalomtól egyre inkább függetlenedő regionális kiskirályoknak. Šubić Ilona bosnyák anyakirálynénak, I. Tvrtko bosnyák király anyjának a nagyapja.

Életrajza

Kiskirályok uralmi területei Magyarországon a 14. század elején

Az ősi Šubić családból származott. Stjepko (meghalt 1274-ben) traui gróf (comes) fiaként született, két fiú és egy lánytestvére volt. feleségétől, Ursától négy fia, köztük Mladen későbbi horvát-dalmát bán született.

Már III. András neki adományozta 1293-ban a tengermelléki (szlavón) bánságot, ahol a királyi hatalomtól teljesen függetlenítette magát. Az egész dalmát tengerpart az uralma alá tartozott, ugyanebben az évben örökösödési jogot is kapott az uralkodótól. A feudális anarchia idején mind III. András, mind a trónkövetelő Martell Károly salernói herceg igyekezett magának megnyerni. Károly 1295-ben a báni méltóságot hálából örökletessé tette Šubić családjában Dalmáciát és később, 1298-ban Horvátországot illetően.

Szoros kapcsolatokat épített ki az Egyházi Állammal. Egyik fiát, György spalatói comest 1297-ben Nápolyba és a pápai udvarba küldte tárgyalni, s fáradozásai eredményeként a spalatói érseki székbe és az újonnan alapított sebenicói püspökség élére is az Anjouk híve került. Az általa behívott I. Károlyt 1300. augusztusában nagy pompával fogadta Spalatóban, majd Zágrábba kísérte, ahol Bicskei Gergely esztergomi érsek magyar és horvát királlyá koronázta, de nem a Szent Koronával.

Šubić 1302-ben hadjáratot vezetett a szerbek ellen, ennek során elfoglalta Bosznia egy részét, ahol támogatta a minoriták térítő tevékenységét. 1305-ben felvette a "minden boszniaiak ura" (totius Bosniae dominus) titulust. 1309-ben legidősebb fiára, Mladenre ruházta át a báni méltóságot. 1311-ben sikerrel lázította fel a záraiakat Velence uralma ellen.

Források

• Markó László. A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Helikon Kiadó Kft., 463. o. (2006). ISBN 963-208-970-7