Áruház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2020. június 11., 20:28-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (2 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0.1)

Az áruház hétköznapi értelemben nagy méretű, tömeges kiszolgálásra alkalmas kiskereskedelmi üzlet, amely különböző osztályokat foglal magában..[1] Egy másik meghatározás szerint "Az áruház olyan egységesen vezetett nagyüzem, amely a legkülönbözőbb árucsoportokba tartozó árukat nagy mennyiségben, gazdag választékban, önálló osztályokon egy épületben hozza forgalomba."

Kialakulása

Történelmileg az áruház őse a vegyeskereskedés. Az ipari forradalom idején kialakult tömegtermelés alapozta meg az áruházak, nagyáruházak kialakulását.

  • Franciaországban az áruházak nagy része kis divatáru üzletekből fejlődött ki (pl. "Bon Marché", "Grand Magasin du Louvre" stb.). Érdekesség, hogy Émile Zola: Hölgyek öröme[2] című regénye erről a korszakról szól és igen szemléletesen mutatja be a kereskedelem átalakulását.
  • Angliára a katona és tisztviselő szövetkezetekből létesült áruházak voltak a jellemzőek (pl. 1886-ban alapították a "Civil Service Suly Association"-t, hasonló jelleggel alakult ki az "Army and Navy Cooperative Society". Egyidejűleg rövidáruüzletekből is alakultak áruházak, mint pl. a "Whitely" vagy a "Selfridge" áruház.
  • Németországban az áruház-alapítás mindhárom formája (divatáru, katonai és tisztviselői szövetkezet, rövidáru) szokásban volt.
  • Magyarországon 1897-ben, a Szövetség utcában korábban megnyitott kis rövidáru-üzletből alakult ki a Magyar Divatcsarnok, amely az Andrássy úton található[3]

Hazánkban az 1970-es-1980-as években a Centrum Áruházak és a Skála-Coop üzemeltette a legtöbb ismert áruházat. A Centrum Áruházak cég megszűnése után egyes áruházainak üzemeltetését is a Skála-Coop vette át. Létezik a kiskert kedvelőit ellátó Hermes üzletlánc, amely szövetkezeti formát ölt. Napjainkban nyugati (pl. Tchibo, Shell, Lidl) és amerikai (pl. KFC, McDonald’s, Penny Market) üzletláncok is jelentős szerepet töltenek be a lakosság ellátásának szervezésében. Ezek az üzletláncok akár szakáruházaknak tekinthetőek az adott szakterületen (lakberendezés és kiegészítő cikkek, élelmiszer, vendéglátás, benzinkút).

A hagyományos áruház főbb jellemzői

  • Nagyüzem – amely földrajzi területenként, országonként, városonként eltérő nagyságrendet jelent az igényektől függően.
  • A különböző árucsoportokba tartozó árucikkeket nagy választékban forgalmazza. Ez jelenti a termelés és a fogyasztás alapján való függetlenséget, azaz a kereskedelmi szempontok szerinti függőséget; jelenti még a felhasználás és a fogyasztói kereslet szerinti kapcsolatot.
  • Önálló osztályokon folyik az értékesítés. Ezek az egységek az áruház vezetőségének irányítása alatt úgy működnek, mintha szakboltok lennének.
  • Fontos meghatározás, hogy építészeti szempontból egy fedél alatt, azaz egy épületben zajlik az áruk eladása. Így az üzletláncokkal nem lehet összetéveszteni az áruházakat.

Fajtái

  • Általános áruház: széles és egyben mély választék jellemzi, amely számos szolgáltatást kínál a fogyasztók számára és a kiskereskedelmi tevékenységét árucsoportonként osztályokra bontva végzi.[4]
  • Raktáráruház: a nagykereskedelmi vállalatok végső fogyasztók számára történő értékesítése raktári környezetben, sok esetben nagyobb kiszerelésekben.[4]
  • Szakáruház: a diszkontüzletek és a szaküzletek keresztezésének tekinthető. Nagy alapterületen néhány termékkategóriából mély választékkal rendelkezik. Erőssége a tanácsadás és a széles körű szolgáltatás, a jelentős alapterület miatt azonban inkább külterületre települ, más profilú szakáruházakkal társulva.[4]
Szaküzlet (nem áruház): jellemzően szűk választékkal rendelkezik, viszont a termékkategóriákon belül nagyon mély kínálatot tart. Az üzletek többnyire kis alapterületűek, az eladószemélyzet viszont magasan képzett és számos szolgáltatást nyújtanak a fogyasztóknak.[4]

Értékesítés szervezése az áruházakban

Az áruházak osztályain a munkát több szempont szerint szervezhetik:

  • Gyártási jellegnek megfelelő szakosítás (pl. kötöttáruosztály, cipőosztály)
  • Fogyasztói rendeltetéssel kapcsolatos szakosítás (pl. a női-férfi osztály), kiegészítő termékeket is kínálnak egyben.
  • A kereslet komplex kiegészítésére való törekvés a vásárlók kényelme érdekében (pl. ajándékosztály, gyermekáruosztály stb.)

Az áruházak szintjeinek áruval történő beterítése különböző szempontokat (pl. kereslet gyakoriság, áru súlya, árucikkek nagysága, változékonysága stb.) vesz figyelembe. A tapasztalati adatok alapján nagyjából a következő elhelyezés lehet célszerű:

Alagsor (esetleg legfelső emelet) vas, műszaki cikkek, elektromos áruk, háztartási cikkek
Földszint divatáruk, kozmetikai cikkek, rövidáruk, kötöttáruk, harisnyák, kalapok, élelmiszerek,stb.
I. emelet szövetáruk, cipők
II-III. emelet bútor- lakberendezés, és étkezés

Az áruházak értékesítési formái:

  • hagyományos eladási módszer,
  • minták alapján történő értékesítés,
  • önkiszolgáló módszer,
  • csomagküldés,
  • hírközlő eszközökön történő megrendelésre való értékesítés (telefon, web) és
  • automata (pl. játék, édesség stb.).

Az áruházak a vásárlói kereslet komplexebb kielégítésének céljából több olyan szolgáltatást végeznek, amelyek a forgalmazott áru használatával, kényelmesebb elérhetőségével függnek össze. Az áruházak tevékenysége a teljesítés helyét tekintve lehet:

a) áruházon belüli szolgáltatás (pl. vevőszolgálat, bemutatás, tanácsadás stb.)

b) áruházon kívüli szolgáltatás (pl. házhoz szállítás, kölcsönzés, összeszerelés stb.)

Választék az áruházakban

Az áruházak osztályainak árukészlete kisebb, mint a jellegének megfelelő szaküzleté. Ennek oka az áruház nagyüzemi jellege, s a típusárukhoz kapcsolódó nagyobb forgalom, azaz extra dolgokat érdemesebb szaküzletben keresni. Ellensúlyozza az áruházi szakosztályok szakboltokénál szerényebb választékát a gyakori leárazás, amelynek forgalomnövelő hatása van többnyire. A haszonért folytatott verseny eredményeként különböző áruházi formák alakultak ki a huszadik században:

  • diszkont ház
  • nagyáruház (pl. Praktiker)
  • szupermarket (pl. TESCO)
  • csomagküldő áruház (pl. Otto katalógus-áruház, Tchibo).

Az új formák a nagy forgalomra alapoznak, cserébe az áraik a kiskereskedelmi és a nagykereskedelmi árak között mozognak. A csomagküldő áruházak előnye, hogy kis lélekszámú településeket is el tudnak látni, hátránya, hogy a fuvarköltség (amely néha meglepően magas) ráépül az árra, valamint nem tudják biztosítani legtöbbször a korrekt műszaki átadást.

Képek

Források

  1. Magyar értelmező kéziszótár. 2. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1975. 58. o. ISBN 963-05-0731-5  
  2. MEK katalógus Émil Zola:Hölgyek öröme""A »Hölgyek Öröme« nyolc óra tájban lángolt már a fényes nap sugaraiban, a nagyszabású téli divatáru-vásár diadalában. Zászlók lobogtak a kapu fölött, gyapjúszövetek csapkodtak a reggeli hűvösségben, a Gaillon teret ünnepi vásár zsibongása töltötte be; a két utcában pedig az ablakok kirakatszimfóniákat zengtek...""
  3. ’’Munka- és üzemszervezés’’ Szerkesztő: Dr.Forgács Tibor: Munka- és üzemszervezés a kereskedelemben. Egyetemi Nyomda. 1. kiadás. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 1967. 419. o.   alja:"Magyarországon 1897-ben a Szövetség utcában megnyitott kis rövidáru-üzletből alakult a Magyar Divatcsarnok, amely 1939-től használja az "áruház" elnevezést. A Corvin Áruházat 1922-ben holland tőkével alapították, ugyancsak áruházként alakult a Párizsi Nagyáruház, a Fenyves Áruház, és a Filléres Áruház."
  4. a b c d http://portal.uni-corvinus.hu/index.php?id=50124

További információk

Kapcsolódó szócikkek