Ugrás a tartalomhoz

Álarcos tangara

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen KMBot (vitalap | szerkesztései) 2020. április 11., 22:07-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Forrás → Források (WP:BÜ) AWB)
Álarcos tangara
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Tangarafélék (Thraupidae)
Nem: Schistochlamys
Faj: S. melanopis
Tudományos név
Schistochlamys melanopis
(Latham, 1790)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Álarcos tangara témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Álarcos tangara témájú kategóriát.

Az álarcos tangara (Schistochlamys melanopis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tangarafélék (Thraupidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

A fajt John Latham angol ornitológus írták le 1790-ben, a Tanagra (a későbbi Tangara) nembe Tanagra melanopis néven.[3]

Alfajai

  • Schistochlamys melanopis amazonica Zimmer, 1947
  • Schistochlamys melanopis aterrima Todd, 1912
  • Schistochlamys melanopis grisea Cory, 1916
  • Schistochlamys melanopis melanopis (Latham, 1790)
  • Schistochlamys melanopis olivina (P. L. Sclater, 1865)[2]

Előfordulása

Dél-Amerikában, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Paraguay, Peru, Suriname és Venezuela területén honos. Vonuló faj.

Természetes élőhelye i aszubtrópusi és trópusi síkvidéki bokrosok és száraz szavannák, valamint szántok és erősen leromlott egykori erdők.[4]

Megjelenése

Átlagos testhossza 18 centiméter, testtömege 29-40 gramm.[5] Tollazata kékesszürke, feje és torka fekete.

Életmódja

Párban, vagy kisebb csapatban keresgéli magvakból, bogyókból és rovarokból álló táplálékát.[6]

Szaporodása

Az aljnövényzetbe készíti fészkét.[6]

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. október 20.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. október 20.)
  3. Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. október 20.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. október 20.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2017. március 11.)
  6. a b A világ madarai. Budapest: Panem Kft (1994). ISBN 963 545 006 0 

Források

További információk