Álarcos tangara

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Álarcos tangara
Black-faced Tanager RWD2.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Tangarafélék (Thraupidae)
Nem: Schistochlamys
Faj: S. melanopis
Tudományos név
Schistochlamys melanopis
(Latham, 1790)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Álarcos tangara témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Álarcos tangara témájú kategóriát.

Az álarcos tangara (Schistochlamys melanopis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tangarafélék (Thraupidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt John Latham angol ornitológus írták le 1790-ben, a Tanagra (a későbbi Tangara) nembe Tanagra melanopis néven.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Schistochlamys melanopis amazonica Zimmer, 1947
  • Schistochlamys melanopis aterrima Todd, 1912
  • Schistochlamys melanopis grisea Cory, 1916
  • Schistochlamys melanopis melanopis (Latham, 1790)
  • Schistochlamys melanopis olivina (P. L. Sclater, 1865)[2]

Előfordulása[szerkesztés]

Dél-Amerikában, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Paraguay, Peru, Suriname és Venezuela területén honos. Vonuló faj.

Természetes élőhelye i aszubtrópusi és trópusi síkvidéki bokrosok és száraz szavannák, valamint szántok és erősen leromlott egykori erdők.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Átlagos testhossza 18 centiméter, testtömege 29-40 gramm.[5] Tollazata kékesszürke, feje és torka fekete.

Életmódja[szerkesztés]

Párban, vagy kisebb csapatban keresgéli magvakból, bogyókból és rovarokból álló táplálékát.[6]

Szaporodása[szerkesztés]

Az aljnövényzetbe készíti fészkét.[6]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. október 20.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. október 20.)
  3. Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. október 20.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. október 20.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2017. március 11.)
  6. a b A világ madarai. Budapest: Panem Kft (1994). ISBN 963 545 006 0 

Forrás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]