Zimányi József (fizikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a fizikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Zimányi József (egyértelműsítő lap).
Zimányi József
Született1931. december 5.
Budapest[1]
Elhunyt2006. szeptember 26. (74 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
HázastársaZimányi Magdolna
(szül. Györgyi Magdolna)
Foglalkozásafizikus
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (26/2-5-2)
A Wikimédia Commons tartalmaz Zimányi József témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Zimányi József (Budapest, 1931. december 5. – Budapest, 2006. szeptember 26.) Széchenyi-díjas magyar fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A magyarországi magfizika és nagyenergiájú fizika egyik úttörője, Zimányi Magdolna férje.

Életrajza[szerkesztés]

Édesapja főkönyvelő volt. Pestújhelyen, majd a zuglói Bosnyák utcában laktak.

1942-ben vették fel a budapesti Piarista Gimnáziumba, itt érettségizett 1950-ben (akkor már az államosított gimnázium neve Ady Endre Gimnázium). A fizika területére Bay Zoltán 1947-es holdradar-kísérlete vonzotta. Rendszeres KöMaL-megoldó volt, a legjobb helyezettek között volt. Otthon elektronikai bütyköléseket végzett. 1950-ben indult az ELTE fizikus szakját kezdte el, hamar kitűnt felkészültségével és kiváló képességeivel. Ezen az évfolyamon tanultak a magyar magfizika olyan meghatározó személyiségei, mint Németh Judit és Lovas István, akikhez barátság fűzte.

Az ELTE-n élénk szemináriumi élet folyt, amelyen tanárok és hallgatók sokszor közösen dolgozták fel a legfontosabbnak tartott tudományos cikkeket. Professzorként Jánossy Lajos, Novobátzky Károly, Pócza Jenő, fiatal tanársegédként Marx György tanította őket.

1954-ben, az egyetem befejeztével – az akkor az államvizsga előtt szokásos egy év gyakorlatként – az egyetemen szeretett volna maradni, és elméleti fizikával foglalkozni, de a KFKI-ba helyezték, mint kísérleti fizikust. Ő itt a Simonyi Károly vezette Atomfizikai Osztályt választotta. A következő évben itt kapott állást a sikeres diplomázás után. Kezdetben a gerjesztett atommagok spinjét és paritását vizsgálta. A kísérlet mellett az elméletre is nagy hangsúlyt helyezett. Egy Van de Graaff-gyorsító épült a KFKI-ban, mely a 70-es években a legfontosabb kutatóeszközzé vált.

1956-ban röplapokat gyártott és szállított. Több évig nem utazhatott „nyugatra” és nem tölthetett be vezető pozíciót.

A számítástechnika fizikai alkalmazásának ő lett az egyik hazai úttörője. Bencze Gyulával kidolgoztak egy statisztikai módszert, amellyel a közbenső sugárzási folyamatok hatását lehetett kiátlagolni.[2]

1972-ben szerezte meg a fizikai tudományok doktora fokozatot A töltésfüggő kölcsönhatások szerepe a magreakciókban című disszertációjával. 1969-ben kapott engedélyt, hogy ellátogasson a Niels Bohr Intézetbe. Ez az utazás meghatározó volt számára, és visszatérő vendég volt ott. Ott – Koppenhágában – szeretett bele a nehézion-fizikába. 1978-ban publikálták a Bondorf–Garpman–Zimányi-féle hidrodinamikai modellt,[3] amely a nehézion-ütközésekben keletkező tűzgömb időbeli fejlődését írja le. Ezt további komoly eredmények követték.[4]

1986-ban a Brookhavenben működő AGS gyorsító kísérleteit követve kezdte el vizsgálni a kvark–gluon-plazma elméletét. Szorgalmazta a CERN-hez való hivatalos csatlakozásunkat, tudta, hogy ez a magyar kutatók fontos érdeke. A csatlakozás 1992-ben valósult meg. Aktív tagja volt az NA49 kísérletnek. Építési fázisában tagja volt az LHC ALICE-kísérletének is, ennek elindulását nem érte meg. Tagja volt továbbá a Brookhaveni RHIC-gyorsító PHENIX-kísérletének is.

Zimányi József sírja Budapesten. Farkasréti temető: 26/2-5-2.

Ő és a tanítványai eredményeit dicséri, hogy a másfél évente rendezett nemzetközi Quark Matter konferenciát 2005-ben Budapest látta vendégül.

A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben választotta levelező, majd 1995-ben rendes tagjává.

Széles körű tudományos vezetői, tudományszervezői munkát vállalt, aktívan részt vett a hazai és nemzetközi tudományos közéletben. 1973-tól tizenegy éven át vezette a KFKI RMKI Elméleti Osztályát, az intézet Tudományos Tanácsának 1991-től haláláig volt elnöke. A nemzetközi kapcsolatok kiszélesítésén munkálkodó Nemzetközi Fizikus Műhelynek (NEFIM) 1984-85 között társelnöke, 1989-92 között ügyvezető elnöke. Fontos szerepe volt az OTKA felépítésének és működésének kialakításában, 1991-1998 között elnöke volt az OTKA Élettelen Természettudományi Szakkollégiumának. 1998-ban megkapta az OTKA Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díját. Sokat tett azért, hogy Magyarország 1992-ben tagjává váljék az európai nagyenergiás kutatóközpontnak, a CERN-nek. Magyarország tudományos képviselőjeként évekig részt vett a CERN Council munkájában, tagja volt a Magyar CERN Bizottságnak. Meghívott vendége volt a Nuclear Physics European Collaboration Committee (NuPECC) üléseinek.

A 2001 óta a KFKI Részecske és Magfizikai Kutató Intézetében megrendezett iskolát a tiszteletére nevezték el Zimányi József Nemzetközi Téli Iskolának.[5]

2011-ben a KFKI Részecske és Magfizikai Kutató Intézete (2012. jan. 1. óta MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont) Zimányi József tudományos hatásának és hagyatékának megőrzése, valamint személyének a fiatal fizikus nemzedékek számára példának állítása szándékával megalapította a Zimányi Medal-t.[6] Az érem odaítélésével egy-egy alkalommal olyan 40 évnél fiatalabb elméleti fizikus kitüntetésére kerül sor, aki jelentős nemzetközi visszhangot és elismerést kiváltó eredményeket ért el az elméleti nagyenergiás magfizikában. A Medál odaítéléséről egy nemzetközi bizottság dönt, amelyet Gyulassy Miklós, a Columbia Egyetem (New York) professzora,[7] az MTA külső tagja, a Wigner Fizikai Kutatóközpont tudományos tanácsadója vezet. Az érmet Varga Imre szobrászművész készítette.

Az éremmel együtt a díjazottnak egy, a Zimányi József Fizikus Alapítvány[8] által adományozott pénzdíj is átadásra kerül.

Kitüntetései, díjai[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
  2. ↑ Gy. Bencze, J. Zimányi: Analytical treatment of the DWBA stripping matrix element with finite range interaction – Physics Letters 9 (1964) 246
  3. ↑ J. P. Bondorf, S.I.A. Garpman, J. Zimányi: A simple analytic hydrodinamic model for expanding fireballs – Nuclear Physics A296 (1978) 320
  4. ↑ Publikációinak jegyzéke a Zimányi József Fizikus Alapítvány honlapján. [2015. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 2.)
  5. ↑ Zimányi Winter School of Heavy Ion Physics
  6. ↑ Zimányi Medal
  7. ↑ Gyulassy Miklós oldala a Columbia Egyetem honlapján. [2015. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 2.)
  8. ↑ Zimányi József Fizikus Alapítvány

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zimányi_József_(fizikus)&oldid=27036067”