Zenyit hordozórakéta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Zenyit (rakéta) szócikkből átirányítva)
Zenyit
Zenit-2 rocket ready for launch.jpg
Egy Zenyit–2 a bajkonuri indítóállásban

Funkció hordozórakéta
Gyártó Pivdenmas
Tervező Pivdenne tervezőiroda
Méret- és tömegadatok
Hossz 57-59,60 m
Törzsátmérő 3,90 m
Indulótömeg 444 900 - 462 200 kg
Fokozatok
Fokozatok száma 3
Első fokozat
Típusa RD–171
Tüzelőanyaga RP–1
Oxidálóanyaga folyékony oxigén
Tolóereje 8180 kN
Égésideje 150 s
Második fokozat
Típusa RD–120, 1×RD–8
Tüzelőanyaga RP–1
Oxidálóanyaga folyékony oxigén
Tolóereje 972 kN / 72,5 kN
Égésideje 315 s
Harmadik fokozat
Típusa RD–58M (Zenyit–3SL)
Tüzelőanyaga RP–1
Oxidálóanyaga folyékony oxigén
Tolóereje 84,9 kN
Égésideje 650 s

A Zenyit (ukránul: Зеніт; oroszul: Зенит) hordozórakéta, amelyet az ukrajnai Dnyipropetrovszkban a Mihail Jangel nevét viselő Pivdenne Tervezőiroda („Déli Tervezőiroda”) tervezett és a Pivdenmas gyárt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tervezését az 1980-as években kezdték, egyrészt a szovjet Enyergija óriásrakéta gyorsítófokozataként, másrészt második fokozattal ellátva különálló rakétaként. A Zenyittel tervezték a Szojuz rakéta felváltását az emberes űrhajók indításához, de a Szovjetunió megszűnése után ezt a tervet elvetették. A Zenyit rakéta-család ennek ellenére az egyik legnagyobb számban felhasznált hordózórakéta lett, amelyet katonai és polgári célű űrkutatási programokhoz, valamint kereskedelmi célú indításokhoz egyaránt alkalmaznak. Kéltépcsős és háromlépcsős változatait gyártják.

A Zenyit első fokozatába az orosz NPO Enyergomas által gyártott, négykamrás égéstérrel rendelkező 8342 kN tolóerejű RD–171 folyékony hajtóanyagú rakétahajtóművet építik. A második fokozat hajtóműveként a szintén az "Energomas" által gyártott 850 kN tolóerejű RD–120 egykamrás folyékony hajtóanyagú rakétahajtóművet építik be az ukrán "Pivdenmas" által gyárottt RD–8 kormányhajtóművekkel. Háromfokozatú kiépítés esetén a harmadik fokozat az RKK "Enyergija" 86,6 kN tolóerejű RD–58M hajtóművét tartalmazza. Mindegyik hajtóművének kerozin a tüzelőanyaga, és folyékony oxigént alkalmaznak oxidálóanyagként. A Zenyit–2 kétfokozatú, a Zenyit–3SL pedig háromfokozatú, amelynek harmadik fokozatát az orosz NPO "Enyergija" vállalat készíti. A Zenyit–2-vel maximálisan 13 tömegű terhet lehet alacsony pályára juttani. A horomfokozatú Zenyit–3SL-el Bajkonurból 3,5 t, az óceáni indítóállásról az egyenlítő térségéból 6 t-s terhet lehet geostacionárius pályára állítani.

A Zenyitek a kazahsztáni Bajkonuri űrrepülőtérről, az oroszországi Pleszeckből és a Sea Launch csendes-óceáni úszó platformjáról indulnak. Oroszország az Ukrajnában készülő Zenyit rakéták kiváltását az Angara hordozórakétákkal tervezi. 1999. március 27-én indult először a Sea Lunch programhoz továbbfejlesztett Zenyit–3SL hordozórakéta, amely a Zenyit–2-n alapul. 2007-től egy továbbfejlesztett Zenyit–3SLB változatot használnak kereskedelmi célú indításokra Bajkonurból.

Egy tanulmány szerint[1] 16 megvizsgált rakéta közül a Zenyit–2 jelenleg a legolcsóbb rakéta alacsony Föld körüli pálya elérésére (2572 – 3675 dollár/kg). Egy indítás teljes költsége 35-50 millió USD.

Típusváltozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zenyit–3SL[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zenyit–3SL (SL – Sea Launch) rakétát a Zenyit–2 hordozórakétából fejlesztették ki a Sea Launch (Tengeri Indítás) program számára. A rakéta alapját az ukrán Pivdenmas által gyártott kétlépcsős Zenyit–2 képezi, amelyhez az orosz Energomas által gyártott, a korábbi DM–3 gyorsító fokozatból kifejlesztett DM–SL gyorsító fokozat, valamint a Boeing által készített, hasznos terhet befogadó orr-rész kapcsolódik. A rakétákat Kaliforniában, Long Beach-ben szerelik össze. Az indításokat az Ocean Odyssey úszó tengeri indító platformról hajtják végre. A Sea Launch program keretében az első kísérleti tengeri indításra 1999. március 27-én került sor. Azt első kereskedelmi célú indítást 1999. október 9-én végezték, melynek során egy DirecTV távközlési műholdat állítottak pályára. Ezidáig 30 tengeri indításra került sor, az utolsót 2009. április 20-án hajtották végre. 2000-ben és 2007-ben is egy-egy sikertelen volt. A Zenyit–3SL alkalmazását később szárazföldi indítóállásból is tervezik.

A Zenyit–3SL első fokozatába egy négykamrás, az orosz Energomas által gyártott RD–171 folyékony hajtóanyagú rakétahajtómű van beépítve. A második fokozat RD–120 hajtóművét szintén az Energomas fejlesztette ki, de az ukrán Pivdenmas gyártja a Zenyit–3SL rakétákhoz. A kormányhajtóművek a Déli Tervezőiroda által tervezett és a Pivdenmasnál készülő RD–8 hajtóművek. Az orosz gyártmányú gyorsító fokozatba szintén Energomas-hajtóművet, az RD–58M hajtóművet építik be. Mindegyik hajtómű kerozinnal üzemel, oxidálóanyaga folyékony oxigén.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. [The Military Use of Space: A Diagnostic Assessment http://www.csbaonline.org/4Publications/PubLibrary/R.20010201.The_Military_Use_o/R.20010201.The_Military_Use_o.pdf]. csbaonline.org. (Hozzáférés: 2010. január 29.)