Yves Tanguy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Yves Tanguy
Született
1900. január 5.
Párizs
Elhunyt
1955. január 15. (55 évesen)
Foglalkozása festő
Halál oka Agyi érkatasztrófa

Yves Tanguy, teljes nevén Raymond Georges Yves Tanguy (Párizs, 1900. január 5. – Woodbury, Connecticut, 1955. január 15.) francia szürrealista, autodidakta festő.

Élete, munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Yves Tanguy Párizsban született, egy breton származású nyugdíjas hajóskapitány fiaként. 1908-ban meghalt az apja, és ekkor anyja visszaköltözött szülőfalujába, Locronanba, Bretagne-ba. Yves Tanguy 1918-tól egy ideig kereskedelmi hajón dolgozott, majd besorozták a hadseregbe, ahol Jacques Prévert-rel, majd később Marcel Duhamellel kötött barátságot. 1922-ben szerelt le, és visszatért Párizsba, ahol különféle alkalmi munkákból élt. A következő évben véletlenül meglátott egy Giorgio de Chirico-képet a Paul Guillaume galéria kirakatában, és azonnal elhatározta, hogy a festészettel fog foglalkozni, annak ellenére, hogy semmilyen ez irányú előképzettsége nem volt.

Tanulmányozta a kor művészeti irányzatait, látogatta a kiállításokat, galériákat, és magába szívta az új hatásokat. Bérelt egy picike kis műtermet magának, ott végezte sajátos önképzését. 1924 körül Prévert bevezette a szürrealisták közé, amely André Breton vezetésével működött. Hatásukra meglepő gyorsan kialakította saját festői stílusát, és részt vett a csoport minden hazai és külföldi kiállításán, sőt 1927-ben már sor került első önálló kiállítására is. Képeinek stílusát, felépítését úgy lehet jellemezni, mintha a tenger mélyén valamiféle amorf képződmények sorakoznának sejtelmes rendben. Szubjektív vízióról van szó, sajátos belső logikáról, szigorú belső törvényszerűségekről. 1925-ben megnősült. Breton szerződést kötött vele évi tizenkét festmény elkészítésére, amivel jelentősen javult az anyagi biztonsága (más kérdés, hogy csak nyolc képet készített el). 1938-ban elvált feleségétől, miután megismerte a szintén szürrealista festőnőt, Key Sage-t. Egyre több rokonságot találtak művészi törekvéseikben, összeházasodtak.

Sage 1939-ben, a második világháború fenyegetettsége miatt New Yorkba utazott, majd miután Tanguy-t katonai szolgálatra alkalmatlanná nyilvánították, ő is követte feleségét. Több helyen laktak: Kaliforniában, Kanadában, végül 1942-ben Connecticutban telepedtek le, egy Woodbury nevű farmon. Yves Tanguy 1948-ban megkapta az amerikai állampolgárságot. A teljes szabadságban folyamatosan festette képeit, stílusa egyre precízebbé vált, képei egyre bonyolultabbak, összetettebbek lettek. Az 1950-es években festői stílusa nagyot változott: a korábbi képlékeny teret hulladék-, mészkő- és lávahalmok töltik ki, amit egy adott pillanat megmerevített. 1955-ben súlyos agyvérzést kapott és meghalt. Hamvait felesége őrizte, egészen az ő, 1963-ban bekövetkezett haláláig. Később a hamvakat – Tanguy végrendelete értelmében – átszállították Európába, és a barátja, Pierre Matisse szétszórta Douarnenez tengerpartján, Bretagne-ban.

Tanguy esete egyedülálló a művészettörténetben. A szürrealizmus segítségével – példátlanul rövid idő alatt – olyan világot fedezett fel önmaga számára, amely csak rá jellemző, egyéni, ugyanakkor tökéletesen beleillik a szürrealista célkitűzésekbe. „Nem támaszkodik semmiféle sajátos festői előadásmódra, nincs szüksége semmilyen indoklásra. Ez a művészet zavartalanul, kristálytisztasággal közvetíti annak a szellemi világnak az üzenetét, amelyben a művész a külvilágtól elszigetelve él, s amelynek titkát sikerült kifejeznie, sőt értelmeznie.”[1] André Breton „távoli expedíciók”-nak nevezte Tanguy festményeit.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Jacques Lassaigne: Yves Tanguy. A modern festészet lexikona, 375–376. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]