Vladimir Varićak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vladimir Varićak
Életrajzi adatok
Született1865. március 1.
Švica
Elhunyt1942. január 17. (76 évesen)
Zágráb
Ismeretes mint
IskoláiZágrábi Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Vladimir Varićak témájú médiaállományokat.

Vladimir Varićak (Švica, 1865. március 1.Zágráb, 1942. január 17.), szerb származású horvát matematikus, elméleti fizikus, akadémikus, egyetemi tanár, a Zágrábi Egyetem rektora.

Élete[szerkesztés]

1865-ben született az Otocsán melletti Švica faluban, amely akkor a Habsburg Birodalom része volt. Elemi és középiskolai tanulmányait Sziszeken, Petrinyán és Zágrábban végezte.[1] 1883-tól 1887-ig a Zágrábi Egyetem Bölcsészettudományi Karán tanult fizikát és matematikát, ahol 1890-ben doktorált, 1895-ben pedig habilitált.[2] Ezután középiskolai tanárként dolgozott Zimonyban,Zágrábban és Eszéken, valamint tengerészeti iskolában Bakaron.[1] Ezt követően az újonnan alakult Erdészeti Akadémia fizika-mechanika tanárává nevezték ki.[3] Az egyetemen Karel Zahradnik professzor távozásával 1899-ben lett helyettesítő tanár, 1902-ben pedig a Bölcsészettudományi Kar matematika professzora. Az 1921/1922-es tanévben a kar dékánja, az 1922/1923-es tanévben az egyetem rektora, rektori ciklus után pedig rektorhelyettese volt.[2][3] Ernest Miler rektor 1928-ban bekövetkezett halála miatt választották meg a második rektorhelyettesi ciklusra. 1904-től a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia (JAZU) rendes tagja volt.[2] Tagja volt a Cseh Tudományos Akadémiának, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémiának,[3] a Horvát Természettudományi Társaságnak és a Jugoszláv Matematikai Társaságnak.[1] Varićak híres középiskolai tanítványai közé tartozott Milutin Milanković és Mileva Marić, Einstein első felesége, valamint az egyetemen Đuro Kurepa is. Leghíresebb tanítványa Kurepa később így nyilatkozott egykori professzoráról: „Abban az időben világ nagyon kevés egyetemén lehetett oly sok mindenről tanulni, mint ezen egyetlen személy előadásain.”[1]

Tudományos munkássága[szerkesztés]

Foglalkozott geometriával, a függvényelmélettel, a relativitáselmélettel, ill. matematikai és pedagógiai kérdésekkel. Jelentősen hozzájárult Bošković matematikai munkájának elemzéséhez.[2] 1903-tól 1908-ig hiperbolikus geometriával (vagy Bolyai – Lobacsevszkij geometriával) foglalkozott. 1907-ben publikálta „A nem-euklideszi geometria első megalapítói” című tanulmányát, amelyben nemcsak történelmi áttekintést adott a nemeuklideszi geometria felfedezéséhez vezető fejlődésről, hanem egy nagyon részletes és meggyőző vitairattal elemezte a felfedezés következményeit is.[1] 1910-ben, Arnold Sommerfeld 1909-es publikációját követően, a hiperbolikus geometriát alkalmazta a speciális relativitáselméletben. Világosan megértette, hogy ez a szokatlan geometria nem más, mint a Bólyai-Lobacsevszkij geometria reprezentációja. Sommerfeld a Minkowski-tér képzeletbeli formáját használva kimutatta, hogy a sebességek kombinációjának einsteini képlete a legvilágosabban úgy értelmezhető, mint egy képzeletbeli sugarú gömb felületén a háromszögösszeadás képlete. Varićak ezt az eredményt úgy értelmezte, hogy azt mutatja, hogy a gyorsaság a háromszögszabály szerint kombinálódik a hiperbolikus térben. A következő két évben öt közleményt publikált az új elmélet nem euklideszi értelmezésével kapcsolatban.[1] Ezekkel a dolgozatokkal nagyban hozzájárult a speciális relativitáselmélet nem euklideszi értelmezéséhez. Varićaknak ezen téren végzett munkásságát kortársai is jól ismerték.

1911-ben Varićakot felkérték, hogy a karlsruhei Deutsche Mathematiker-Vereinigungban beszéljen munkájáról. Továbbfejlesztette Einstein elméletének hiperbolikus újraértelmezését, majd eredményeit 1924-ben egy tankönyvbe gyűjtötte össze. 1909 és 1913 között Varićak levelezést folytatott Albert Einsteinnel a forgásról és a hosszkontrakcióról, ahol Varićak értelmezése eltért Einsteinétől. A hosszkontrakcióval kapcsolatban Varićak azt mondta, hogy Einstein értelmezésében az összehúzódás az óramérés konvenciójából adódóan csak „látszólagos” vagy „pszichológiai” jelenség, míg a Lorentz-elméletben objektív jelenség volt. Einstein egy rövid cáfolatot tett közzé, mondván, hogy az ő értelmezése a kontrakcióról közelebb áll Lorentzéhez.[4]

Varićak tudományosan hozzájárult Ruđer Bošković (1711–1787) életének és munkásságának megismeréséhez. Bár maga is szerb származású, ortodox, majd görögkatolikus volt, vitatta és elvetette azt a tézist, hogy Ruđer Bošković szerb lett volna. [5] A relativitástörténet szempontjából külön érdekesség, hogy Varićak egy kevéssé ismert, 1755-ös latin nyelvű Bošković-cikket is újraszerkesztett és kiadott „Az abszolút mozgásról – ha meg lehet különböztetni a relatív mozgástól” („Térről és időről”) címmel. Elmondása szerint a tanulmány „sok rendkívül világos és radikális gondolatot tartalmaz a tér, az idő és a mozgás relativitásáról”. Nagy érdeklődéssel tanulmányozta Ruđer Bošković életét és munkásságát, valamint a róla szóló dokumentumokat Milánóban, Rómában, Bécsben és más európai városokban, és mintegy húsz közleményt publikált e témában.[1]

Emlékezete[szerkesztés]

Új-Zágrábban utca viseli a nevét.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Vladimir Varićak című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.