Vietnami csüngőhasú sertés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Vietnami csüngőhasú sertés (Vietnamese pot-bellied pig)
Vietnami csüngőhasú sertések a lisszaboni állatkertben
Vietnami csüngőhasú sertések a lisszaboni állatkertben
Természetvédelmi státusz
Háziasított
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Disznóalakúak (Suina)
Család: Disznófélék (Suidae)
Nem: Disznó (Sus)
Faj: S. scrofa f. domestica
Tudományos név
''Sus scrofa f. domestica''
Hivatkozások

A vietnami csüngőhasú sertés a párosujjú patások rendjén belül a sertésfélék családjába tartozó domesztikált faj.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hasított, párosujjú patával rendelkező sertés, gömbölyded, zömök testtel, rövid lábakkal, vastag bőrrel, hosszúkás, lekerekített pofával, szájában 44 foggal. Színe általában fekete, bár foltos és fehér példányok is előfordulnak. A kifejlett egyedek súlya kb. 62 kg körül van. Viszont vannak 100 sőt 120kg-os példányok is. Teste rövid. A gerinc meggörbül a lábak pedig rövidek ezért a has majdnem a földig csüng. Innen ered a nevük. A laza bőrön számos gyűrődés található, de vannak feszes bőrű egyedek is. Szőrzetük egyenletesen nő. Különösen tömpe orra és a mély redők az állat pofáján egzotikus külsőt ad neki.

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Délkelet-Ázsiából származik. A közönséges sertés egyik fajtáját képezi, valószínűleg kínai ősöktől eredeztethető.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyenge a látása, de kiváló a szaglása és a hallása. A vadon élő egyedek sok állatot számláló kondában élnek, kommunikációs eszközeik széles skálán mozognak a röfögéstől kezdve a visításon át a prüszkölésig, a fogaik segítségével kibocsátott hangokig.

Táplálkozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindenevő, de elsősorban a növényi eredetű táplálékot kedveli, mint a gumókat, a gyökereket, bogyókat, gyümölcsöket. Emellett férgeket, csigákat, tojást, kis mennyiségben húst is fogyaszt. A vadon élő példányok madarakat is megesznek, sőt a gyenge vagy beteg kistestű állatokat is megtámadják.

Szaporodás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általában csak egy ellés jellemző évente. A párzási rituálék néha igen hevesek, a kocák harapott sebeket szenvedhetnek el. A vemhesség 114-130 napig is elhúzódhat a fiatal nőstényeknél, 133-140 napig az idősebb kocáknál. Tipikusan 2-14 kismalac születik egyszerre. Születésükkor nagyon kicsik, vakok és gyámoltalanok. 2-3 hónapig a malacok elsődleges tápláléka az anyatej, habár szilárd táplálékot is kaphatnak már két hetes koruk körül. Nagyjából egy évig gondozza utódait az anyaállat, ha nem választják le őket korábban.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]