Vangagébicsfélék
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Fehérfejű vanga (Artamella viridis) |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Nemek | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Vangagébicsfélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Vangagébicsfélék témájú médiaállományokat. |
A vangagébicsfélék (Vangidae) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozó családja. A Sibley–Ahlquist-féle madárrendszertan nem tekinti önálló családnak, hanem a varjúfélék (Corvidae) családjába sorolja őket. 12 nem és 16 faj tartozik a családba.
Tartalomjegyzék |
Elterjedésük [szerkesztés]
Valamennyi faj Madagaszkár szigetén honos, a család egyike a szigetország endemikus madárcsaládjainak. Madagaszkáron kívül csupán egyetlen fajuk, az azúrkék vanga (Cyanolanius madagascarinus) egy elkülönült alfaja él, mely a szigetországtól északnyugatra található Comore-szigetek és Mayotte erdeiben honos. Ezt több szerző faji szinten is elkülöníti a madagaszkári egyedektől és comoro-szigeteki vanga (Cyanolanius comorensis) néven önálló fajként kezeli.
A fajok mind közeli rokonai egymásnak és egy adaptív szétterjedés végpontjait képviselik. A szigeti izoláció miatt a fajok több olyan ökológiai fülkét is elfoglaltak, amelyeket a kontinenseken több egyéb madárcsalád képviselői töltenek be. Madagaszkár szigetére – óriás mivolta és az afrikai kontinenshez való viszonylagos közelsége ellenére – több afrikai madárcsalád nem települt be, így ezek ökológiai helyét is a vangák foglalták el. Hasonlóképpen zajlott a folyamat, mint a Darwin–pintyek esetében a Galápagos-szigeteken, vagy a hawaii gyapjasmadarak esetében Hawaiinál.
Megjelenésük [szerkesztés]
A fajok közötti legfőbb különbségek a nagyságban, valamint a tollazat és csőr alakulásában van. A sarlós vanga (Falculea palliata) csőre hosszú és sarló alakban begörbült, míg a sisakos vanga (Euryceros prevostii) csőre méretéhez képest különösen vastag, felül hosszanti irányban egy bordával is megerősítve. Ezzel szemben a kampóscsőrű vanga (Vanga curvirostris) csőre egyenes, a végén jól látható kampóval. A fajok közötti csőreltérések az eltérő táplálékforrások kihasználása miatt alakultak ki.
A csőrök eltérésén kívül elég nagyméretű nagyságbeli különbségek is vannak az egyébként igen közeli rokon fajok között. A legnagyobb faj a sarlós vanga, mely testhossza 32 centiméteres, míg a legkisebb fajok szarkavanga (Leptopterus chabert) és a cinegevanga (Calicalicus madagascariensis) ennek a méretnek csak a felét érik el 14 centiméteres hosszukkal.
Életmódjuk [szerkesztés]
Magányosan, vagy legfeljebb kisebb csoportban élő madarak. Erdőkben élnek, különböző fajaik a sziget esőerdeiben és a száraz, lombhullató erdőkben is előfordulnak. Kifejezetten a lombkoronában élő madarak, nagyon ritkán szállnak le a talajra. A fák lombkoronájában vadásznak rovarokra és egyéb apróbb állatokra. A sisakos vanga erős csőrével apróbb gerinceseket is el tud kapni. A csuszkavanga (Hypositta corallirostris) a hasonló életmód miatt megdöbbentően hasonlít a csuszkafélék családjának tagjaira. Felfedezése után sokáig oda is sorolták.
A vangagébicsek lapos, tál alakú fészküket a fák ágai közé rejtik. Elsősorban október és január között költenek.
Természetvédelmi helyzetük [szerkesztés]
A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján a vörösvállú vanga (Calicalicus rufocarpalis) és az acélos vanga (Oriolia bernieri) szerepel a „sérülékeny” kategóriában. E fajokat elsősorban kis elterjedési területük miatt a folyamatos erdőirtás fenyegeti. Hasonló okok miatt a csak a sziget északnyugati részén levő száraz erdőkben élő alkacsőrű vanga (Xenopirostris damii) mára a „veszélyeztetett” kategóriába került.
A többi faj egyelőre nem veszélyeztetett, de az élőhelyük átalakítása hosszabb távon több fajt is veszélybe sodorhat.
A rövidujjú csuszkavanga (Hypositta perdita) természetvédelmi helyzete ismeretlen. Ezt a fajt kizárólag az 1931-ben Madagaszkár délnyugati részén begyűjtött kettő fiatal egyed alapján ismeri a tudomány. A madarakat hosszú ideig a közeli rokon csuszkavanga egyedeinek tartották és csak 1996-ban ismerték fel a múzeumi anyag átvizsgálásakor, hogy ezek különálló fajt alkotnak. Ez a faj különösen ritka vagy akár már kihalt is lehet, mert a két ismert egyed gyűjtési helyén az erdőt már régen kiirtották. A faj utáni kutatóexpedíció sikertelen maradt, a környéken csak csuszkavangákat találtak a tudósok.
Rendszerezésük [szerkesztés]
A családba az alábbi nemek és fajok tartoznak.
- Hemipus (Hodgson, 1845) – 2 faj
- Hemipus hirundinaceus
- szalagosszárnyú légykapógébics (Hemipus picatus)
- Calicalicus (Bonaparte, 1854) – 2 faj
- cinegevanga (Calicalicus madagascariensis)
- vörösvállú vanga (Calicalicus rufocarpalis)
- Schetba (Lessong, 1830) – 1 faj
- rozsdás vanga (Schetba rufa)
- Vanga (Vieillot, 1816) – 1 faj
- kampóscsőrű vanga (Vanga curvirostris)
- Xenopirostris (Bonaparte, 1850) – 3 faj
- vékonycsőrű vanga (Xenopirostris xenopirostris)
- alkacsőrű vanga (Xenopirostris damii)
- Pollen-vanga (Xenopirostris polleni)
- Artamella (Sclater, 1924) – 1 faj.
- fehérfejű vanga (Artamella viridis) más néven (Leptopterus viridis)
- Falculea (Geoffroy Saint-Hilaire, 1836) – 1 faj.
- sarlós vanga (Falculea palliata)
- Leptopterus (Bonaparte, 1854) – 1 faj.
- szarkavanga (Leptopterus chabert)
- Cyanolanius (Bonaparte, 1854) – 1 faj.
- azúrkék vanga (Cyanolanius madagascarinus)
- Oriolia (Geoffroy Saint-Hilaire, 1838) – 1 faj.
- acélos vanga (Oriolia bernieri)
- Euryceros (Lesson, 1831) – 1 faj
- sisakos vanga (Euryceros prevostii)
- Tylas (Hartlaub, 1862) – 1 faj
- Tylas-vanga (Tylas eduardi)
- Hypositta (Newton, 1863) – 2 faj
- csuszkavanga (Hypositta corallirostris)
- rövidujjú csuszkavanga (Hypositta perdita)
- Mystacornis (Sharpe, 1870) – 1 faj
- Crossley-vanga (Mystacornis crossleyi)
- Pseudobias (Sharpe, 1870) – 1 faj
- Ward-légykapó (Pseudobias wardi)
A DNS-szintézisen alapuló újabb rendszerek egyéb nemeket is a vangagébicsfélék családjába helyeznek, mint például a Newtonia nemet, a monotipikus Mystacornis crossleyi-t és a Pseudobias wardi-t. Ezek korábban az óvilági poszátafélék családjába tartoztak és a család átfogó vizsgálata nyomán helyezték át őket ide. Valamennyi faj Madagaszkár szigetén endemikus, így könnyen elképzelhető, hogy a vangák adaptikus szétterjedésének végpontjai.
Annál meglepőbb a délkelet-ázsiai Hemipus nem idesorolása, melyek korábban a tüskésfarúfélék (Campephagidae) családjába tartoztak és amelyeket elég nehéz állatföldrajzi szempontok szerint a vangáktól származtatni.
Fordítás [szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Vangawürger című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Forrás [szerkesztés]
- Biolib szerinti rendszerbesorolása
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar nevek
- T.S. Schulenberg: Vangidae, Vangas, in Steven M. Goodman, Jonathan P. Benstead, Harald Schütz: The Natural History of Madagascar, University of Chicago Press, ISBN 0-226-30307-1
- Herausgeber: Forshaw, Joseph: Enzyklopädie der Vögel, 1999 - ISBN 3-8289-1557-4
