Val d’Anniviers

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. február 14.) ezen a változaton alapul.

A Val d’Anniviers (é. sz. 46° 12′, k. h. 7° 30′46.2, 7.546.200000°N 7.500000°EKoordináták: é. sz. 46° 12′, k. h. 7° 30′46.2, 7.546.200000°N 7.500000°E) egy svájci völgy. Lakóiról feltételezik, hogy hun eredetűek.

Fekvése

A völgy Svájc déli részén, Wallis/Valais (Vallese/Vallais) kanton Sierre/Siders nevű városának közelében, a Rhône folyótól indul, és felnyúlik egészen a 4478 m magas Matterhorn csúcsig.

Történelem

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Hun eredet

A terület a magyar történetírásban mint Hunok völgye is ismert. Attila, a catalaunumi síkon 451-ben vívott ütközet után visszavonult Pannoniába. Feltételezik, hogy a főseregtől leszakadt hun csapattöredékeket a rómaiak és szövetségeseik, Aetius római hadvezér irányításával tovább üldözték, és ezek vetődhettek a Rhône völgyéből nyíló, elzárt mellékvölgybe. A völgyben lakók testalkata, élettani jellemzői (mongolfoltja, mongolredője, markerjegyei stb.), rovásírása, népművészete (életfái, tulipánjai, kopjafái), ételkultúrája (húspácolása) és nyelve átvészelte az évszázadok viharait, és részben még ma is tanulmányozható, dokumentálható.^[1]

A Kiszely István antropológus által 1996-ban írt A svájci "hun völgy" című tanulmány, valamint az 1781-ben a genfi székesegyház kántora, Mark Theodor Bourrit által, az Alpokról írt könyvében is szerepelnek a völgyben lakó népek hun eredetét feltételező kijelentések. Horváth Mihály külföldre emigrált magyar lelkész 1853-ban járt a völgyben, amelyről 1881-ben jelent meg beszámolója. A műben e lelkész leírja, hogy a helyi lakosságnak a környékbeli népektől eltérő, jellegzetes külső vonásaik vannak. Jean-Jacques Rousseau is írt a helyiek kirívó vendégszeretetéről, mely -szerinte- a környék lakóit nem kimondottan jellemezte akkoriban, valamint a helyiek szorgalmáról és szerénységéről is beszámolt művében. A völgy helységnevei könnyedén magyarosíthatók: Grimentz (Grimenc), Vissoie (Viszoj), Ayer (Ajer), Luc (Luk), Pinsec (Penszék), Moyoux (Major).

A japán Hideo Matsumato professzor által elvégzett vérmintákon alapuló kutatás szerint az „őslakosok egy része belső-ázsiai markerű, azaz vérsavójuk olyan speciális immunanyag-megosztást mutat, amely Európa népeire nem jellemző”.^[2]

Emlékezete

Balassa Sándor: Hunok völgye (Val d’Anniviers) – szimfonikus költemény (1999), Nemeskürty István magyar millenniumi kormánybiztos felkérésére. A mű 2000. január 21-én a Zeneakadémia nagytermében hangzott el először, a Pécsi Szimfonikus Zenekar előadásában, Howard Williams vezényletével.

Jegyzetek

↑
Források:
- Kiszely István: A svájci "hun völgy" [1]
- Kafé [2]^{[halott link]}
- Horváth Mihály: Egy kis hun-kérdés több nagy között, Századok c. folyóirat, 1881.
- György Aladár: A Föld és népei, III. kötet, 1881.
- Anton Karl Fischer: Die Hunnen im schweizerischcen Eifischtale und ihre Nachkommen bis auf die heutige Zeit, Zürich, 1896.
↑ Kalandozó hunok leszármazottjait rejti egy svájci völgy. (Hozzáférés: 2013. október 11.)

Külső hivatkozások

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Források:
Kiszely István: A svájci "hun völgy" [1]

Kafé [2]^{[halott link]}

Horváth Mihály: Egy kis hun-kérdés több nagy között, Századok c. folyóirat, 1881.

György Aladár: A Föld és népei, III. kötet, 1881.

Anton Karl Fischer: Die Hunnen im schweizerischcen Eifischtale und ihre Nachkommen bis auf die heutige Zeit, Zürich, 1896.

[2] Kiszely István: A svájci "hun völgy" [1]

[3] Kafé [2]^{[halott link]}

[4] Horváth Mihály: Egy kis hun-kérdés több nagy között, Századok c. folyóirat, 1881.

[5] György Aladár: A Föld és népei, III. kötet, 1881.

[6] Anton Karl Fischer: Die Hunnen im schweizerischcen Eifischtale und ihre Nachkommen bis auf die heutige Zeit, Zürich, 1896.

[2] Kalandozó hunok leszármazottjait rejti egy svájci völgy. (Hozzáférés: 2013. október 11.)

[1]

[2]