V Sagittae
| V Sagittae | |
 | |
| Más jelölések | GSC 01643-01764, TYC 1643-1764-1, AAVSO 1015+20, Gaia DR2 1829046152689890560[1] |
| Megfigyelési adatok | |
| Csillagkép | Nyíl csillagkép |
| Epocha | J2000,0 |
| Rektaszcenzió | 20h 20m 14,691s[1] |
| Deklináció | +21° 06′ 10,44″[1] |
| Távolság | 7800 ± 600 fé, 2400 ± 200 pc |
| Látszólagos fényesség | 8,6-13,9[2] |
| Színkép típusa | Be E [1] |
| Változócsillag típusa | kataklizmikus, fedési |
| Pályaadatok | |
| Évi parallaxis | 0,4190 mas[1] |
| Radiális sebesség | -5.0[1] |
| Sajátmozgás | |
| rektaszcenzióban | -2.052mas/év[1] |
| deklinációban | -6.485mas/év[1] |
| Fizikai adatok | |
| Színindex (B-V) | 0,05[1] |
| Hőmérséklet | |
| Felszín | 7234[3] K |
| Luminozitás | 141,169[3] L☉ |
A V Sagittae egy csillagpárból álló kataklizmikus változó a Nyíl csillagképben. Az irányította rá a figyelmet, hogy az eddigi megfigyelések elemzésével amerikai csillagászok arra az eredményre jutottak, hogy 2083 körül várhatóan nagyon fényes nóva lesz belőle.
Ismertetése[szerkesztés]
A V Sagittae (rövidítéssel V Sge) egy kataklizmikus változó, két csillagból álló rendszer a Nyíl csillagképben. A rendszer egy körülbelül 3,3 naptömegű fősorozati csillagból és egy körülbelül 0,9 naptömegű fehér törpéből áll; az a tény, hogy a fehér törpe kisebb tömegű, mint a társa, rendkívül szokatlan.
A változócsillagok elnevezési rendszere szerint a V Sge a csillagképben ötödikként kapott nevet 1902-ben. A megfigyelések során a rendszerről 1963-ban állapították meg, hogy két, egymással gravitációs kapcsolatban álló csillag. Az elmúlt száz év alatt a rendszer fényessége tízszeresére nőtt, ami annak a következménye, hogy a tagok egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és így a tömegátadás is növekszik. A nagyobb csillag anyaga exponenciálisan növekvő ütemben áramlik a fehér törpére, ami óriási csillagszelet okoz. A csillagok jelenleg körülbelül 0,514 naponként keringenek a közös tömegközéppont körül, de ez a periódus -4,73×10−10nap/ciklus ütemben növekszik. Az adatok elemzésével az amerikai Louisianai Állami Egyetem csillagászai arra az eredményre jutottak, hogy a folyamatban 2083 körül (±16 év) nagy változás következik be. A két komponens összeolvad, és nóvává válva a Tejútrendszer legfényesebb objektuma lesz. Bár tőlünk messze, 7800 fényévre van, néhány hónapon keresztül égboltunkon a legfényesebb csillag, a Szíriusz, esetleg a Vénusz fényességét is megközelíti. Mivel a komponensek tulajdonságai nem szokványosak, ezért a modellkísérletek egy új novatípust ígérnek: a két összeolvadó csillagból vörös óriás lesz, ahol a magfúzió újra beindul.[4]
Megfigyelési lehetőségek[szerkesztés]
A V Sge 11m körüli fényességével kis távcsövekkel is könnyen megfigyelhető, így az MCSE Változócsillag csoportjának észlelési programjában évtizedek óta szerepel.[5] Természetesen ez minden amatőrcsillagászra igaz a világon, így az AAVSO és AFOEV nemzetközi adatgyűjtő központokban 6000-nél több fényességadat áll rendelkezésre a V Sge-ről.[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g h i SIMBAD adatbázis
- ↑ (2009) „VizieR Online Data Catalog: General Catalogue of Variable Stars (Samus+ 2007-2013)”. VizieR On-line Data Catalog: B/GCVS. Originally Published in: 2009yCat....102025S 1, B/gcvs. o.
- ↑ a b Gaia DR2 adatbázis
- ↑ Binary star V Sagittae to explode as very bright nova by century's end (amerikai angol nyelven). phys.org . (Hozzáférés: 2020. január 9.)
- ↑ [1]
- ↑ The peculiar binary V Sagittae
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a V Sagittae című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
