Tátikai-kőlik

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Szenti Tamás (vitalap | szerkesztései) 2021. február 2., 21:37-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Kutatástörténet)
Tátikai-kőlik
A Tátikai-kőlik belseje
A Tátikai-kőlik belseje
Hossz39,2 m
Mélység12 m
Magasság8,4 m
Függőleges kiterjedés20,4 m
Tengerszint feletti magasság? m
Ország Magyarország
TelepülésZalaszántó
Földrajzi tájBakony
Típustektonikus eredetű
Barlangkataszteri szám4430-23

A Tátikai-kőlik zalaszántói barlang, amely bazaltban alakult ki. A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban, a Tátikán található. Turista útikalauzokban is ismertetve van.

Megközelítés

A Keszthelyt és Sümeget összekötő út mentén, Zalaszántó és Bazsi között van Hidegkútpuszta, amely kiindulási pont lehet a barlang felkeresésénél. Hidegkútról az Országos Kéktúra kék sáv turistajelzését kell követni K felé, a Tátika irányába. Előbb erdészeti üzemi úton, majd földúton vezet a turistajelzés, melyet kétszer keresztez a kék kereszt jelzésű ösvény.

A második kereszteződésben jobbra, D felé kell fordulni, majd az ösvényt elhagyva az erdőben, a balra egyre emelkedő törmeléklejtőn haladva, a Szentkereszt aljában egy magas bazaltfal található. Innen a bazaltfal vonalát kell követni D felé az úttalan, bozótos törmelék felső zónájában. Valamikor ezen a részen vezettek a zöld sáv, illetve zöld kereszt jelzésű turistaösvények, néhány helyen még látható a jelzés, de már teljesen járatlan. Elhaladva néhány szép, oszlopok alkotta bazaltformáció mellett (Legyező, Gótikus kapu), 300 m megtétele után nyílik a Tátikai-kőlik É felé néző bejárata.

Leírás

1,2 m széles és 3 m magas bejáratát 45°-os lejtésű, 3,2 m hosszú és egyre alacsonyodó akna követi. Az akna aljától 3,5 m hosszú, 50 cm széles és ugyanilyen magas kúszófolyosó vezet tovább a barlang egybefüggő hatalmas repedésjáratába. A barlangot alkotó repedés iránya megközelítőleg 330°–150°. Korábbi írások É-i vagy ÉK-i irányúnak adják meg. A bizonytalanság, az eltérés abból adódik, hogy a befoglaló kőzet vastartalma magas, emiatt a kompasz mágnestűjét eltéríti.

Eszterhás Istvánék miután észlelték az előbb említett jelenséget, a barlang repedésének irányát az üregből kihúzott zsinór naphoz való tájolásával határozták meg (optikai műszer híján bizonyára néhány fok pontatlansággal, de a mágneses módszertől sokkal pontosabban). A barlangot alkotó repedés nem egészen függőleges, hanem felfelé mérve 10–12°-ot K felé eltér.

A barlang repedés menti vízszintes kiterjedése 21,3 m, függőleges kiterjedése 20,4 m, szélessége átlagosan 40–50 cm. A barlang legszélesebb része a bejárati kúszófolyosó után van, itt a szélesség 120 cm egy 3 m-es szakaszon, de a magasság túl van a 10 m-en. A további szakaszt a középre beszorult kövek osztják meg, melyben 50 cm-es a szélesség. A repedés alsó zónájában célszerű továbbhaladni a nagyjából 40°-os lejtésű törmelékes fekün (6 m hosszban), melyből aknák nyílnak lefelé.

Az aknákat veszélytelenül át lehet lépni, mert a szűk repedésben könnyű kitámasztania magát az embernek. Az első, kisebbik akna 2 m mély és a bejárat felé hajlik, a második 7 m-es és szintén a bejárat felé tartó mélyülés. Ez utóbbi aknában van a barlang legmélyebb pontja 12 m-rel a bejárat alatt.

A második akna peremétől kissé lankásabban, 20°-os lejtéssel lehet továbbhaladni oldalt fordult testtel a 40 cm szélességű, 6–10 m magas repedésben 6,5 m-t a következő aknáig, melyen túl már csak 2 m-t lehet előrehaladni. A végponti akna 3 m-es és ugyancsak a bejárat felé hajlik. A végpontnál 20–25 cm-es a szélesség, így ezen továbbjutni lehetetlen. A végpont körül a mennyezet is alacsony. Beszorult kövek alkotják, melyek rései között néhány m-t lehet felfelé és előre bevilágítani. A barlang hossza 39,2 m. Bejárásához barlangjáró alapfelszerelés és lámpa szükséges. A barlang falai nedvesek, a bazaltnyiroktól csúszós vízhártya szivárog rajtuk lefelé.

A barlang ásatása és ezzel egyidejű további feltáró bontása biztatónak látszik. A törmelékben valószínűleg paleontológiai és történelmi leletek is előfordulnak. A barlang törmelékkitöltéses aljából, az aknákból a beszorult kövek elmozdítása után lehetőség van arra, hogy további részekbe lehessen bejutni. Hazai viszonylatban az egyik legjelentősebb bazaltbarlang. Szorongást keltő és lenyűgöző méretein, formáján túl iskolapéldája a tektonikus barlangkeletkezés egyik változatának, meszes ásványképződményei meglepőek. További szakjellegű kutatása és feltáró bontása jelentőségét minden bizonnyal növelné.

Előfordul irodalmában Kőlik (Eszterhás 1985), Külik (Bertalan 1958), Remete-barlang (Bertalan 1958), Tátika bazaltbarlangja (Eszterhás 1984), Tátikai-barlang (Kordos 1984), Tátikai barlang (Bertalan 1958), Tátikai-hasadékbarlang (Eszterhás 1985), Tátikai-külik (Eszterhás 1984), Tátikai Külik (Kordos 1984), Tátikai-remetebarlang (Eszterhás 1985) és Tátikai remetebarlang (Kordos 1984) neveken is. A barlang Tátikai-hasadékbarlang neve megtévesztő, mert a hegy túlsó oldalán lévő Tátikai-hasadékbarlang elfogadott nevével azonos. 1985-ben volt először Tátikai-kőliknak nevezve a barlang irodalmában.

Kialakulás

A barlang genetikailag a vulkáni kőzetekben másodlagos úton létrejövő üregek csoportjába tartozik, ezen belül pedig tektonikus keletkezésű barlang. A repedés alkotta barlang kialakulása azzal magyarázható, hogy a bazaltmeza pereme meredek falat alkotva leszakadozik, mert a homokos réteggel való alátámasztása instabil. A meglazult alátámasztás következtében feszültség lép fel a bazaltperemben, mely előbb-utóbb megreped.

E repedések egy része párhuzamos a perem síkjával, más része erre merőleges. A bazaltperemmel párhuzamos repedések mentén többnyire leomlik egy-egy bazaltszelet a törmeléklejtőt növelve anyagával. A Tátikai-kőlik képződésénél nem ez, hanem a ritkább eset fordul elő. A repedéssel elvált bazaltszelet nem omlott le, hanem csupán alja csúszott kijjebb és lefelé, teteje pedig nekitámaszkodott a szálban maradt részekhez.

E keletkezés jól szemlélhető a barlang hasadékfolyosójában. A repedés az oszlopok mentén alakult ki, így a barlang fala az oszlopoknak megfelelően bordázott. A két fal bordázottsága egybeillő, de egymástól átlagosan 40–50 cm távol vannak és a Ny-i fal 25 cm-rel lejjebb van. A bazaltszelet megcsúszása az előbbi adatoknak megfelelő elmozdulás után viszonylag stabilitásba került és létrehozta a barlangot.

Képződmények

Kétféle mésztartalmú ásványi képződmény is előfordul a barlangban. Cseppkőkéreg a barlang kiszélesedő része után több helyen is található, az oldalfalat néhány mm-esen borítva, valamint a főte repedéseiben, olykor 1,5 cm-es vastagságban. A cseppkőkérget megvizsgálva az lett megállapítva, hogy majdnem teljesen kalcitból áll. Savban 97,58%-a oldódik, maradékában kevés és bazaltmorzsák találhatók.

A másik képződményfélét pontosan megnevezni nem sikerült. Leginkább édesvízi mésztufához hasonlít. Színe világosabb és sötétebb tojáshéjszín. Szögletes kristálycsomók összeállt halmaza alkotja, kívülről finomabb porózus meszes hártya borítja. A különböző helyekről származó minták savban 94–96%-ban oldódnak. Ilyen meszes konkréciók olykor 5–10 cm-es vastagságban és 0,5 m²-es lapokban fordulnak elő elsősorban a főte repedésében és beszorult kövek mellett, valamint kisebb párkányokon (bőven van a végpont közelében és a kiszélesedő rész magasabb zónáiban).

Kutatástörténet

Az 1942. évi Barlangvilágban arról van szó, hogy Margittay Rikárd egy kis felfedező feladatot ajánl a tátikai várromokat felkereső olvasóknak. Ugyanis az 1848-ban kiadott Szerelmey-féle Balaton albuma című könyvben a Tátika romjairól szóló részben az van írva, hogy a vár hegyének oldalában járhatatlan mélységű barlang helyezkedik el, amelyből forrás fakad. Ez a kissé romantikusan hangzó mondat csaknem szóról-szóra megtalálható az 1878-ban megjelent és Jalsovics Aladár által írt könyvben, az 1889-ben kiadott Sziklay-féle kalauzban, valamint az 1909-ben megjelent Szemlér-féle balatoni kalauzban, ami azt a látszatot kelti, mintha a szerzők a közös forrásból írták volna ki a vonatkozó részt, anélkül, hogy meggyőződtek volna valóságáról.

Ezt a gyanút az a tény teszi valószínűbbé, hogy a Dornyay-féle alapos és részletes balatoni kalauz nem említ ilyen barlangot a Tátikán. Mivel saját ismeretei alapján nem tudta eldönteni ezt a megállapítást Margittay Rikárd, ezért azt ajánlotta az olvasóknak, hogy valaki közülük járjon utána a helyszínen a dolognak és állapítsa meg, hogy valóban van-e ott járhatatlan mélységű barlang, amelyből forrás folyik.

Az 1984-ben megjelent Lista a Bakony barlangjairól című összeállítás szerint a Déli-Bakonyban, a 4430-as barlangkataszteri tájegységben, Zalaszántón helyezkedik el a Tátikai-barlang, amelynek további nevei Tátika bazaltbarlangja, Tátikai-külik és Remete-barlang. A vulkanikus barlang 25 m hosszú és 8 m mély. Az 1984-ben napvilágot látott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Tátikai-barlang néven Tátikai remetebarlang és Tátikai Külik névváltozatokkal, valamint térképen van jelölve helye. 1985-ben Eszterhás István írta le részletesen és térképezte fel az üreget.

Az Alba Regia Barlangkutató Csoport 1985. évi évkönyvébe bekerült tanulmány szerint a barlang nagyon régóta ismert üreg, amelynek története a régmúlt homályába veszik. Valószínűleg a Tátika és Zalaszántó közti Tatár-kúti-rét halmaiba temetkezett hallstatti kultúra népe is ismerte. A középkorba nyúlik vissza Kisfaludy Sándor Tátika című mondája, mely először említette. Az Alsó-Tátika korai védősáncait (I. e. 2. évezred) és a Felső-várat építők, használók is megtalálhatták. A várat 1242–1245 között építette egy Tátika nevű főnemes. Az 1800-as évek derekától megjelent neve a turisztikai és ismeretterjesztő irodalomban, illetve szakpublikációkban, de részletes leírás nem olvasható róla.

Eszterhás István Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája című kéziratában az olvasható, hogy a 4440-es barlangkataszteri területen lévő, zalaszántói Remete-barlang bazaltban alakult ki, valamint 39,2 m hosszú, 20,4 m magas és 20,4 m mély. A lista az 1989 végéig ismertté vált 220 nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 a barlang és 17 a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 nemkarsztos barlang van felsorolva.

Az Eszterhás István által írt Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma című 1993-as kéziratban meg vannak ismételve az 1989-es információk. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált 520 nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 a barlang és 42 a mesterséges üreg. Az 1994-ben megjelent Lychnis. Szemelvények a vulkáni kőzetekben keletkezett barlangok kutatásáról szerint az 1994. nyári állapot alapján Magyarország 11. leghosszabb vulkanikus kőzetben kialakult barlangja a Remete-barlang (Zalaszántó). Bazaltban alakult ki, 40 m hosszú, 20 m magas és 20 m mély. A fontosabb hazai vulkanikus kőzeteket és azok jelentősebb barlangjait bemutató térképen látható a Remete-barlang földrajzi elhelyezkedése.

Irodalom

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tátikai-kőlik&oldid=23514379”