Tyúklúd
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Cereopsis novaehollandiae (Latham, 1801) | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tyúklúd témájú médiaállományokat és Tyúklúd témájú kategóriát. |
A tyúklúd (Cereopsis novaehollandiae) a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, a récefélék (Anatidae) családjába, ezen belül lúdformák (Anserinae) alcsaládjába tartozó Cereopsis nem egyetlen faja.
Előfordulása
Pár helyen költ Dél-Ausztráliában, Tasmániában, és a környező szigeteken. 1915-ben betelepítették Új-Zélandra. Összállományát legalább 15 000 madárra becsülik.
Olyan szigeteken költ, ahol magas füvű búvóhelyek és rövid füvű legelők is vannak, a költési időszakon kívül a tengerpart lapos, füves területein tartózkodik.
Megjelenése
Hossza 75-90 centiméter, szárnyfesztávolsága 137-160 centiméter testtömege 4-6 kilogramm. Teste vaskos és szürke színű, hosszú lábai erősek és sötét rózsaszínűek, csőre sajátságos: rövid, zömök és egy halványzöld viaszhártya teljesen beborítja. A szárnyfedő tollakon sötét pettyek vannak.
Viselkedésében és életmódjában átmenet képez a ludak és a récék között.
A hímek kiáltása hangos "erk-erk..", a tojók disznószerűen röfögnek.
 |
 |
 |
Életmódja
Párban él és kis szigetszerű telepekben költ. Hosszú csüdje miatt kitűnően gyalogol, jól fut, ám csak ritkán repül. A vízbe nem szívesen megy, fürdésre is csak kivételesen vállalkozik. Néha időjárási szélsőségek rákényszerítik jellegzetes tulajdonságai ideiglenes feladására: az esős évszak olykor tartós repülésre ösztönzi. Ilyenkor hátrahagyva szigetotthonát, átrepül az ausztrál kontinensre.
Kizárólag növényi tápláléka füvekből és lágyszárúakból áll.
Szaporodása
A fészkek általában a talajon vannak, de bokrokon és alacsonyabb fákon is megtalálhatók. A réceféléknél kivételes módon a fészket kizárólag a hím építi. Az életük végéig együtt maradó párok nagyon intenzíven védik a fészket és környékét. A fészekalj 4-5 tojásból áll, csak a tojó kotlik 34-37 napig, a fiókákat azonban mindkét szülő vezeti, veszély esetén vízhez viszik őket. Körülbelül 75 nap után lesznek a fiókák röpképesek, de a család sokáig, akár a következő költési szezonig együtt maradhat.
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 10.)
- Birdlife angol nyelvű fajismertető
