Tuanake
| Tuanake (Mata-rua-puna) | |
 | |
| Tuanake felül nézetből | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Franciaország |
| Tengerentúli terület |  Francia Polinézia |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 0 fő (2007) |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Csendes-óceán |
| Szigetcsoport | Raeffsky-szigetek |
| Terület | 6 km² |
| Hosszúság | 9,5 km |
| Szélesség | 6,5 km |
| Időzóna | UTC-10 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 Tuanake
Pozíció Francia Polinézia térképén
| |
 d. sz. 16° 39′, ny. h. 144° 13′Koordináták: d. sz. 16° 39′, ny. h. 144° 13′ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tuanake témájú médiaállományokat. | |
Tuanake vagy Mata-rua-puna egy apró atoll a Dél-Csendes-óceánon. A terület politikailag Francia Polinéziához tartozik. Tuanake a Tuamotu-szigetek egyik alcsoportjának, a Raeffsky-szigeteknek a része. A Raeffsky szigetcsoport a Tuamotu szigetcsoport központi részén található. Tuanake a Reffsky-szigetek középső részén található, Tahititől 545 km-re keletre. A háromszög alakú atoll, melynek legnagyobb hosszúsága 9,5 km, legnagyobb szélessége 6,5 km, a területe 6 km². 26 km²-es lagúnájába egyetlen sekély tengerszoros vezet az óceánból, ezért hajóval be lehet jutni a belsejébe. Az atoll legközelebbi szomszédja Hiti 7,5 km-re fekszik keletre.
Az atollon emberek nem élnek.
Története
A nyugat számára Fabian Gottlieb von Bellingshausen orosz világutazó fedezte fel Tuanake szigetét 1820. július 15-én.[1][2] Bellinghausen az atollnak a Raevsky nevet adta.[3] 1840. december 20-án szintén a szigeten járt még Charles Wilkes amerikai felfedező, aki a szigetet a polinéz Tunaki néven említi, majd átnevez Reid Island névre.[1]
A 19. században Makemo francia gyarmattá vált, amelyen ekkor élt néhány ember (1850 környékén).[4]
Közigazgatás
Makemo az önkormányzati település központja. Hozzá tartozik Haraiki, Raroia, Takume, Katiu, Taenga, Nihiru atollok és a lakatlan Észak-Marutea, Tuanake, Hiti, Dél-Tepoto atollok.[5] A közigazgatási terület lakossága 1422 fő (2007).
Jegyzetek
- ↑ a b Les Atolls des Tuamotu Jacques Bonvallot, Institut de recherche pour le développement, 1994, ISBN 9782709911757, pp.275-282.
- ↑ Tahiti et ses archipels Pierre-Yves Toullelan, éditions Karthala, 1991, ISBN 286537291X, p.61.
- ↑ Names of the Paumotu Islands, with the Old Names So Far As They Are Known J.L. Young dans The Journal of the Polynesian Society, Volume 8, No. 4, December 1899, p.264-8 (angolul)
- ↑ Notices sur les colonies françaises, Étienne Avalle, Challamel aîné kiadás, Paris, 1866, p.638.
- ↑ Tahiti Tourisme (franciául). [2007. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 25.)
