Thermopülai-szoros

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Thermopülai-szoros látképe a Phókiszi Falnál. Az ókorban a partvonal sokkal közelebb volt a hegyekhez: ahol a mai út van, vagy még közelebb.
A mai emlékmű

A Thermopülai-szoros (ógörögül Θερμοπύλαι, démotikus görög Θερμοπύλες, „forró kapu”) Thesszáliát és Közép-Görögországot választja el. Igen keskeny, néhány kilométeres átjáró az Evriposz-csatorna és a parti hegylánc között. Nevét két, Héraklésznek szentelt kénes hőforrásról és a közelben elhelyezkedő három kapuról kapta (demotikus írással: Θερμο = hő, πύλες = kapu).

A név maga az ókori görög történelemből vált ismertté.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közép-Görögország keleti részében található. Ez az egyetlen útvonal, amelyen jelentős forgalom haladhat keresztül Lokrisz és Thesszália közt. Ha valaki északról dél felé halad a Balkán-félsziget keleti partja mentén, használnia kell a Thermopülai-szorost. Nyugatabbra az utat hegyek és a Korinthoszi-öböl zárják el. Mindezek miatt e katonailag fontos térségben számos csata zajlott.

A régiót a Szperheiósz folyó völgye uralja, amelyet meredek, erdővel borított mészkőhegyek fognak közre. A folyó által lerakott hordalék és a melegvizű forrásokból származó travertin üledék jelentősen átformálta a vidék képét az elmúlt néhány ezer évben. Az a valamikori felszín, amelyen i. e. 480-ban a thermopülai csatát vívták, mintegy 20 méterrel a mai felszín alatt húzódik. Az üledéklerakódás következtében a tengerpart is jelentősen eltávolodott a helyszíntől. A történelem előtti időkben a Maliai-öböl szintje sokkal magasabb, a Szperheiósz pedig sokkal rövidebb volt. I. e. 2500 és i. e. 480 közt a tengerpart már sokat távolodott, de még mindig szűk utat hagyott a tenger és a parti hegyek közt. A legkeskenyebb pont, ahol a thermopülai csatát vívták, kevesebb, mint száz méter széles lehetett. i. e. 480-tól a 21. századig a part egyes helyeken nem kevesebb, mint kilenc kilométert is távolodhatott, a parti síkság megnőtt és legkeskenyebb pontjain is szélesedett.[1]

A hágón ma modern út halad át. Keleti oldalán található a thermopülai csatában elesett I. Leónidasz spártai király modern emlékműve, szemben azzal a dombbal, amelynek tetején Szimónidész sírversét vésték kőbe.

A mitológiában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thermopülai jelentése „forró kapuk”. A görög mitológia története szerint Héraklész a folyóba ugrott, hogy lemossa magáról a hidra mérgét, amellyel átitatták ruháját, amelyet nem tudott levenni. A víz a méregtől felmelegedett és azóta is az maradt.

Thermopülai a „Maliakosz patkója”, vagy „halálpatkó” néven elhíresült kanyargós útszakasz része, amelyen nagyon sok baleset történt.

A melegvizes források, amelyekről a hely a nevét kapta, még mindig léteznek a hegy lábának közelében.

A csaták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szorosnak nevet adó termálforrások egyike.

Görög-perzsa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thermopülait elsősorban a Kr. e. 480-ban itt vívott csatáról ismerik, amelyben a görögök I. Xerxész nagy túlerőben lévő perzsa serege ellen védték a szorost két napig, amíg azok a hátukba nem kerültek. A szoros a sokkal erősebb ellenfél elleni hősies kitartás jelképévé vált.

Görög-gall[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kr. e. 279-ben a Brennus vezette gall sereg legyőzte a Szürakuzai Kallipposz vezette görög sereget.

Római-szeleukida[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kr. e. 191-ben Nagy Antiokhosz szeleukida uralkodó hiába próbált átjutni a római Manius Acilius Glabrio védte szoroson.

Más ókori csaták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Harmadik Szent Háború során (Kr. e. 353/352) az athéniak 5000 hoplitája és 400 lovasa megakadályozta, hogy II. Philipposz makedón király serege átkeljen a szoroson. 267-ben a herul támadók semmisítettek meg itt egy velük szembeszálló görög sereget.

Görög függetlenségi háború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1821-ben görög felkelők Athanásziosz Diakosz vezette csapata szállt szembe a szoros közelében egy nyolcezres török sereggel, amellett Thesszáliaból igyekezett dél felé, hogy leverje a Ruméliában és a Peloponnészoszin kirobbant felkeléseket. Diakoszt, miután 48 emberével az alamanai hídnál a végsőkig ellenállt, elfogták és megölték.

Második világháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháborúban, 1941-ben az ANZAC-erők elég ideig tartották fel itt a német inváziós csapatokat ahhoz, hogy a brit expedíciós erőket Krétára evakuálják.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Rapp, George Robert; Hill, Christopher L. Geoarchaeology: The Earth-science Approach to Archaeological Interpretation, p. 96. Yale University Press, 2006. ISBN 0-300-10966-0

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Koordináták: é. sz. 38° 48′ 19″, k. h. 22° 33′ 46″

Ez a szócikk részben vagy egészben a Thermopylae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.