Thamnophilus punctatus
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg) A hím
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Thamnophilus punctatus (Shaw, 1809) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Thamnophilus punctatus témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Thamnophilus punctatus témájú kategóriát. |
A Thamnophilus punctatus a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászmadárfélék (Thamnophilidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt George Shaw angol zoológus írta le 1809-ben, a gébicsfélék (Laniidae) családjába tartozó Lanius nembe Lanius punctatus néven.[3]
Alfajai
- Thamnophilus punctatus punctatus – (Shaw, 1809)
- Thamnophilus punctatus interpositus – (Hartert & Goodson, 1917)
- Thamnophilus punctatus huallagae – (Carriker, 1934)
- Thamnophilus punctatus leucogaster – (Hellmayr, 1924)[2]
Előfordulása
Dél-Amerika északi részén, Brazília, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Kolumbia, Paraguay, Peru, Suriname és Venezuela területén honos.
A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők és lombhullató erdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 13–15 centiméter, testtömege 16–21 gramm.[3]
Életmódja
Különböző rovarokkal táplálkozik.[3]
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ismeretlen. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. január 20.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. január 20.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. január 20.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. január 20.)
