Tengerirózsák
 | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||
| ||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Tengerirózsák témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Tengerirózsák témájú kategóriát. |
A tengerirózsák vagy tengeri anemónák (Actiniaria) a virágállatok (Anthozoa) osztályának Hexacorallia alosztályába tartozó rend. Tengeri anemóna, illetve ennek nyomán tengerirózsa nevüket az anemóna, más néven szellőrózsa virágról kapták. Planktonevő állatok. Közeli rokonai a koralloknak, a hidráknak és a medúzáknak.
Előfordulásuk
A tengerirózsák a világ minden tengerében előfordulnak, a legnagyobb számban a trópusi vizekben képviseltetik magukat. A tengerek elszennyeződése veszélyeztetheti a rend fajait.
Megjelenésük
A tengerirózsák testhossza néhány centimétertől akár több mint egy méter is lehet. A talpkorong az állatok tövénél helyezkedik el, egy cementszerű anyagot választ ki, ami a tengerirózsákat a sziklára vagy a korallra tapasztja. Az állatok a tapogatókarokon lévő csalánozósejtekkel megbénítják az áldozatot, majd a szájukhoz továbbítják a zsákmányt. A tapogatók váladékot választanak ki, ami megkönnyíti a zsákmány fogvatartását. A szájat mikroszkopikus csillók borítják, melyek szüntelenül vizet áramoltatnak az állat teste körül. A tengeri rózsáknak nincs központi idegrendszerük, az idegsejtek szövevénye az érzéksejteket közvetlenül a hámizomsejtekkel köti össze.
Életmódjuk
A tengerirózsák a tengerfenékre vagy más felületre tapadva élnek. Táplálékuk a faj méreteitől függően ingadozik a planktonikus élőlények és a közepes nagyságú halak között.
Szaporodásuk
A tengerirózsák kétféleképpen szaporodhatnak. Az ivartalan szaporodás osztódással vagy bimbózással[1] történik. Az ivaros szaporodás belső megtermékenyítéssel vagy a vízbe bocsátott női és hím ivarsejtekkel, melyek találkozásából szabadon úszó lárva jön létre.
A tengerirózsák és a halak kapcsolata
A bohóchalak a tengerirózsák csalánsejtjei között találnak védelmet üldözőik elől. Eleinte nem tudták megmagyarázni, hogy miért nem pusztulnak el a halak a csípésektől. A biokémiai és etológiai vizsgálatok azonban kimutatták, hogy a halak testét fehérje alapanyagú nyálkaréteg borítja. Ez a nyálkaréteg egyrészt védelmi funkciót lát el, másrészt a közegellenállást is csökkenti. A virágállatok csalánsejtjei működésbe lépnek, ha ezzel a nyálkaréteggel érintkeznek. A virágállatok tapogatóit is ilyen réteg borítja, önmagukat védve meg saját váladékuktól.[2] Akváriumi körülmények közt bebizonyították, hogy az anemonák a bohóchalak együttműködése nélkül nem nyílnak ki, és a rózsa elpusztul. Szintén a halak sem maradnak életben virágállat nélkül.[3]
Rendszerezésük
A rendbe az alábbi 4 alrend tartozik:
- Endocoelantheae Carlgren, 1925
- Nynantheae Carlgren, 1899
- Protantheae Carlgren, 1891
- Ptychodacteae Stephenson, 1922
- incertae sedis (az alábbi családok és nemek nincsenek alrendekbe, illetve családokba foglalva):
- Actinodendridae Haddon, 1898
- Actinoscyphiidae Stephenson, 1920
- Antheidae Gosse, 1860
- Antheomorphidae Hertwig, 1882
- Capneidae Gosse, 1860
- Iosactiidae Riemann-Zürneck, 1997
- Oractiidae Riemann-Zürneck, 2000
- Sarcophinanthidae Andres, 1883
- Actinodactylus
- Anactis
- Chermadion Pax, 1924
- Chrysoela
- Corticifera
- Cystiactis
- Echinactis
- Eumenides Lesson, 1830
- Halcampomorphe Carlgren, 1893
- Helaria Stechow, 1921
- Heliactis
- Kalliphobe Busch, 1851
- Leiotealia
- Lepactis Andres, 1883
- Myriactis
- Nemactis
- Paractinia Andres, 1883
- Paractis Milne Edwards & Haime, 1851
- Peronanthus
- Petalactis
- Physactis Verrill, 1869
- Psammanthus
- Ragactis
- Spyractis
- Stauractis
- Taractostephanus Brandt, 1835
- Tetractis
- Thelactis
- Tilesia
- Viatrix
Képek
-
Tengerirózsa medúzát fogyaszt -
Tengerirózsák egy koralltelepen -
Tengerirózsák a bristoli állatkert akváriumában -
Heteractis aurora -
Actinia fragacea -
Heteractis crispa és fahéjszínű bohóchalak (Amphiprion melanopus) együttélése
.JPG)
Jegyzetek
- ↑ Az ivartalan szaporodás folyamata[halott link]
- ↑ Sulinet - Csalánsejtek árnyékában. [2009. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 24.)
- ↑ Bohóchalak és anemonák. [2009. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 24.)
Források
- Actiniaria WoRMS
- Hayward, P.J.; Ryland, J.S. (Ed.). (1990). The marine fauna of the British Isles and North-West Europe: 1. Introduction and protozoans to arthropods. Clarendon Press: Oxford, UK. ISBN 0-19-857356-1. 627 pp.
- van der Land, J.; den Hartog, J.H. (2001). Actiniaria, in: Costello, M.J. et al. (Ed.) (2001). European register of marine species: a check-list of the marine species in Europe and a bibliography of guides to their identification. Collection Patrimoines Naturels, 50: pp. 106–109
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Anemone Armies Battle to a Standoff
- Anemone Wars: Clone armies deploy scouts, attack tidally – unsuspected military tactics
- Sea anemones look like sea flowers but they are animals of the Phylum Cnidaria
