Szojuz–5
| Szojuz–5 | |
 | |
| Repülésadatok | |
| Űrügynökség | Szovjet űrprogram |
| Hívójel | Bajkal (Байкал) |
| Hordozórakéta | Szojuz hordozórakéta |
| A repülés paraméterei | |
| Start | 1969. január 15. 07:04:57 UTC |
| Starthely | Bajkonur, LC1 |
| Keringések száma | 49 |
| Leszállás | |
| ideje | 1969. január 18. 07:59:12 UTC |
| helye | 49° É, 71° K |
| Időtartam | 3 nap 54 perc 15 mp |
| Űrhajó tömege | 6585 kg |
| Pálya | |
| Pályamagasság | |
| Föld körül | 196 / 212 km |
| Pályahajlás | |
| Föld körül | 51,7° |
| Periódus | |
| Föld körül | 88,6 perc |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz–5 témájú médiaállományokat. | |
A Szojuz–5 (oroszul: Союз 5) Szojuz 7K–OK típusú szovjet háromszemélyes személyszállító űrhajó volt.
Küldetés
Fő feladata két űrhajó önálló manőverezése, megközelítés és összekapcsolás, a Szojuz–4/Szojuz–5 dokkolásával az első emberes kísérleti űrállomás kialakítása volt. A személyzet két tagja űrsétával (azaz nem a dokkolóegységen keresztül) szállt át a másik űrhajóba.
Jellemzői
Tervezője a Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda. Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.
1969. január 15-én a bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88,6 perces, 51,7 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 196 kilométer, az apogeuma 212 kilométer volt. A Szojuz űrhajó sorozatgyártással készült. Hasznos tömege 6585 kilogramm. Az űrhajó napelemek nélkül, kémiai akkumulátorokkal 14 napos program végrehajtására volt alkalmas. Összesen 3 napot, 54 percet és 15 másodpercet töltött a világűrben.
Január 16-án a Szojuz-4 manőverei lehetővé tették, hogy a két űrhajó egymással dokkolhasson. 100 méter távolságból Satalov kézi irányításra tért át. A közeledés menetét külső tévékamerákkal a Földre is közvetítették. A Szojuz-4 űrhajót aktív összekapcsoló rendszerrel (EVA) látták el, ami lehetővé tette, hogy mechanikusan és elektronikusan kapcsolódjanak az egységek. A dokkolást követően létrejött a világ első emberes kísérleti űrállomása: 13 tonna tömeggel, 18 köbméteres térfogatú 4 helyiségből, 4 főnyi legénységgel. A kísérleti űrállomás 4 óra 33 percen keresztül létezett. A Szojuz–5-ből űrséta során két űrhajós, Hrunov és Jeliszejev a 35. fordulatban az űrhajókon kívül megkezdte – autonom szkafanderben – az első űrátszállást a Szojuz-4 űrhajóba. A két űrhajó között a kialakított dokkoló rendszer nem tette lehetővé a közvetlen átszállást. A felkészülés és a vezetőkorlátok segítségével történő átszállás 1 órát vett igénybe – a két űrhajós 37 percet tartózkodott a világűrben –, amit televízión keresztül a Földről is láthatóvá tettek. Szétkapcsolódás után a két űrhajó önálló megfigyelési és kutató munkát folytatott.
Január 18-án az 50. fordulatot követően belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Kosztanaj városától 200 kilométerre délnyugatra értek földet.
A leszállás majdnem tragédiával végződött. A szervizmodul nem vált le a leszállóegységről, így a légkörbe érő test aerodinamikai tulajdonságai nagyon leromlottak. Az űrhajó ellenkező pozícióban kezdte meg a leszállást. A növekvő légköri súrlódás, az egyre növekvő hőhatás következtében a meghajtó modul mégis levált, az űrhajó megfelelő irányba állt. Az egyik fékezőrakéta nem lépett működésbe, ezért a leszállás keményre sikerült. Volinov több foga kitört. A leszállásra kijelölt helytől mintegy 600 kilométerre ért földet. Volinov elhagyta az űrhajót, majd a -38 fokos szibériai sztyeppén barangolva néhány kilométerrel odébb egy parasztkunyhóban talált menedéket. Hét év múlva, a Szojuz–21-gyel repülhetett újra.
A sikeresen végrehajtott programmal lehetővé vált a Föld első, hosszabb ideig üzemelő űrállomásának, a Szaljut–1-nek a tudományos rendszerbe állítása.
Személyzet
Induláskor
- Borisz Valentyinovics Volinov parancsnok
- Alekszej Sztanyiszlavovics Jeliszejev tudományos kutató
- Jevgenyij Vasziljevics Hrunov fedélzeti mérnök
Tartalék személyzet
- Anatolij Vasziljevics Filipcsenko parancsnok
- Viktor Vasziljevics Gorbatko űrhajós, pilóta
- Valerij Nyikolajevics Kubaszov fedélzeti mérnök
Leszálló űrhajós
- Borisz Valentyinovics Volinov parancsnok
Források
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
- Tim Furniss, David J. Shayler: Praxis Manned Spaceflight Log 1961-2006, Springer, 2007, ISBN 0-387-34175-7
Külső hivatkozások
- Szojuz–5. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 23.)
- Szojuz–5. blog.hu. (Hozzáférés: 2013. február 23.)
|
Elődje: |
Szojuz-program |
Utódja: |
