Szojuz–5

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szojuz–5
Soyuz-5-patch.png
Repülésadatok
Hívójel Bajkal (Байкал)
Hordozórakéta Szojuz hordozórakéta
A repülés paraméterei
Start 1969. január 15.
07:04:57 UTC
Starthely Bajkonur, LC1
Keringések száma 49
Leszállás
ideje 1969. január 18.
07:59:12 UTC
helye 49° É, 71° K
Időtartam 3 nap 54 perc 15 mp
Űrhajó tömege 6585 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül 196 / 212 km
Pályahajlás
Föld körül 51,7°
Periódus
Föld körül 88,6 perc

A Szojuz–5 (oroszul: Союз 5) (7K-OK) szovjet háromszemélyes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő feladat a két űrhajó önálló manőverezése, megközelítés és összekapcsolás. A Szojuz–4/Szojuz–5 dokkolásával kialakítani az első emberes kísérleti űrállomást. Űrsétával összekapcsolt személyzetcsere, szétvállás, majd visszítérés a Földre.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1969. január 15-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.6 perces, 51.7 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 196 kilométer, az apogeuma 212 kilométer volt. A Szojuz űrhajó sorozatgyártással készült. Hasznos tömege 6585 kilogramm. Az űrhajó napelemek nélkül, kémiai akkumulátorokkal 14 napos program végrehajtására volt alkalmas. Összesen 3 napot, 54 percet és 15 másodpercet töltött a világűrben.

Január 16-án a Szojuz-4 manőverei lehetővé tették, hogy a két űrhajó egymással dokkolhasson. 100 méter távolságból Satalov kéi irányításra tért át. A közeledés menetét külső tévékamerákkal a Földre is közvetítették. A Szojuz-4 űrhajót aktív összekapcsoló rendszerrel (EVA) látták el, ami lehetővé tette, hogy mechanikusan és elektronikusan kapcsolódjanak az egységek. Dokkolást követően létrejött a világ első emberes kísérleti űrállomása: 13 tonna tömeggel, 18 köbméteres térfogatú 4 helyiségből, 4 főnyi legénységgel. A kísérleti űrállomás 4 óra 33 percen keresztül létezett. Szojuz–5-ből űrséta során két űrhajós, Volinov és Jeliszejev a 35 fordulatban az űrhajókon kívül megkezdte – autonom szkafanderben – az első űrátszállást a Szojuz-4 űrhajóba. A két űrhajó között a kialakított dokkoló rendszer nem tette lehetővé a közvetlen átszállásra. A felkészülés és a vezetőkorlátok segítségével történő átszállás 1 órát vett igénybe – a két űrhajós 37 percet tartózkodott a világűrban –, amit televízión keresztül a Földről is láthatóvá tettek. A Szojuz űrhajókból álló Koszmosz–186/Koszmosz–188 volt az első ember nélküli kísérleti űrállomása. Szétkapcsolódás után a két űrhajó önálló megfigyelési és kutató munkát folytatott.

Január 18-án az 50. fordulatot követően belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Kosztanaj városától 200 kilométerre délnyugatra értek Földet.

A leszállás majdnem tragédiával végződött. A szervízmodul nem vállt le a leszállóegységről, így a légkörbe érő test aerodinamikai tulajdonságai nagyon leromlottak. Az űrhajó ellenkező pozícióban kezdte meg a leszállást. A növekvő légköri súrlódás, az egyre növekvő hőhatás következtében a meghajtó modul mégis levált, az űrhajó megfelelő irányba állt. Az egyik fékezőrakéta nem lépett működésbe, ezért a leszállás keményre sikerült. Volinov több foga kitört. A leszállásra kijelölt helytől mintegy 600 kilométerre ért földet. Volinov elhagyta az űrhajót, majd a -38 fokos szibériai sztyeppén barangolva néhány kilométerrel odébb egy parasztkunyhóban talált menedéket. Hét év mulva, a Szojuz–21-el repülhetett újra.

A sikeresen végrehajtott programmal megteremtődött a Föld első, hosszab ideig üzemelő űrállomásának, a Szaljut–1-nek a tudományos rendszerbe állítása.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Induláskor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartalék személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leszálló űrhajós[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jevgenyij Vasziljevics Hrunov fedélzeti mérnök

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szojuz–5. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. február 23.)
  • Szojuz–5. blog.hu. (Hozzáférés: 2013. február 23.)

Elődje:
Szojuz–4

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Szojuz–6