Szojuz–5
| Szojuz–5 | |
| Szojuz-program | |
 | |
| Repülésadatok | |
| Űrügynökség | Szovjet űrprogram |
| Hívójel | Bajkal (Байкал) |
| Hordozórakéta | Szojuz hordozórakéta |
| A repülés paraméterei | |
| Start | 1969. január 15. 07:04:57 UTC |
| Starthely | Bajkonur, LC1 |
| Keringések száma | 49 |
| Leszállás | |
| ideje | 1969. január 18. 07:59:12 UTC |
| helye | 49° É, 71° K |
| Időtartam | 3 nap 54 perc 15 mp |
| Űrhajó tömege | 6585 kg |
| Pálya | |
| Pályamagasság | |
| Föld körül | 196 / 212 km |
| Pályahajlás | |
| Föld körül | 51,7° |
| Periódus | |
| Föld körül | 88,6 perc |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz–5 témájú médiaállományokat. | |
A Szojuz–5 (oroszul: Союз 5) Szojuz 7K–OK típusú szovjet háromszemélyes személyszállító űrhajó volt.
Küldetés[szerkesztés]
Fő feladata két űrhajó önálló manőverezése, megközelítés és összekapcsolása, a Szojuz–4/Szojuz–5 dokkolásával az első emberes kísérleti űrállomás kialakítása volt. A személyzet két tagja űrsétával (azaz nem a dokkolóegységen keresztül) szállt át a másik űrhajóba.
Jellemzői[szerkesztés]
Tervezője a Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda. Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.
1969. január 15-én a bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88,6 perces, 51,7 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 196 kilométer, apogeuma 212 kilométer volt. A Szojuz űrhajó sorozatgyártással készült. Hasznos tömege 6585 kilogramm. Az űrhajó napelemek nélkül, kémiai akkumulátorokkal 14 napos program végrehajtására volt alkalmas. Összesen 3 napot, 54 percet és 15 másodpercet töltött a világűrben.
Január 16-án a Szojuz-4 manőverei lehetővé tették, hogy a két űrhajó egymással dokkolhasson. 100 méter távolságból Satalov kézi irányításra tért át. A közeledés menetét külső tévékamerákkal a Földre is közvetítették. A Szojuz-4 űrhajót aktív összekapcsoló rendszerrel (EVA) látták el, ami lehetővé tette, hogy mechanikusan és elektronikusan kapcsolódjanak az egységek. A dokkolást követően létrejött a világ első emberes kísérleti űrállomása: 13 tonna tömeggel, 18 köbméteres térfogatú 4 helyiségből, 4 főnyi legénységgel. A kísérleti űrállomás 4 óra 33 percen keresztül létezett. A Szojuz–5-ből űrséta során két űrhajós, Hrunov és Jeliszejev a 35. fordulatban az űrhajókon kívül megkezdte – autonóm szkafanderben – az első űrátszállást a Szojuz-4 űrhajóba. A két űrhajó között a kialakított dokkoló rendszer nem tette lehetővé a közvetlen átszállást. A felkészülés és a vezetőkorlátok segítségével történő átszállás 1 órát vett igénybe – a két űrhajós 37 percet tartózkodott a világűrben –, amit televízión keresztül a Földről is láthatóvá tettek. Szétkapcsolódás után a két űrhajó önálló megfigyelési és kutató munkát folytatott.
Január 18-án az 50. fordulatot követően belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Kosztanaj városától 200 kilométerre délnyugatra értek földet.
A leszállás majdnem tragédiával végződött. A szervizmodul nem vált le a leszállóegységről, így a légkörbe érő test aerodinamikai tulajdonságai nagyon leromlottak. Az űrhajó ellenkező pozícióban kezdte meg a leszállást. A növekvő légköri súrlódás, az egyre növekvő hőhatás következtében a meghajtó modul mégis levált, az űrhajó megfelelő irányba állt. Az egyik fékezőrakéta nem lépett működésbe, ezért a leszállás keményre sikerült. Volinov több foga kitört. A leszállásra kijelölt helytől mintegy 600 kilométerre ért földet. Volinov elhagyta az űrhajót, majd a -38 fokos szibériai sztyeppén barangolva néhány kilométerrel odébb egy parasztkunyhóban talált menedéket. Hét év múlva, a Szojuz–21-gyel repülhetett újra.
A sikeresen végrehajtott programmal lehetővé vált a Föld első, hosszabb ideig üzemelő űrállomásának, a Szaljut–1-nek a tudományos rendszerbe állítása.
Személyzet[szerkesztés]
- Induláskor
- Borisz Valentyinovics Volinov parancsnok
- Alekszej Sztanyiszlavovics Jeliszejev tudományos kutató
- Jevgenyij Vasziljevics Hrunov fedélzeti mérnök
- Tartalék személyzet
- Anatolij Vasziljevics Filipcsenko parancsnok
- Viktor Vasziljevics Gorbatko űrhajós, pilóta
- Valerij Nyikolajevics Kubaszov fedélzeti mérnök
- Leszálló űrhajós
- Borisz Valentyinovics Volinov parancsnok
Források[szerkesztés]
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
- Tim Furniss, David J. Shayler: Praxis Manned Spaceflight Log 1961-2006, Springer, 2007, ISBN 0-387-34175-7
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Szojuz–5. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 23.)
- Szojuz–5. blog.hu. (Hozzáférés: 2013. február 23.)
|
Elődje: |
Szojuz-program |
Utódja: |
