Szojuz–20
Szojuz–20 | |
Repülésadatok | |
Űrügynökség | Szovjet űrprogram |
Hívójel | - |
Hordozórakéta | Szojuz–U |
A repülés paraméterei | |
Start | 1975. november 17. 14:38:00 UTC |
Starthely | Bajkonur, LC1 |
Keringések száma | 1470 |
Leszállás | |
ideje | 1976. február 26. 02:24:00 UTC |
Időtartam | 90 nap 11 óra 46 perc |
Űrhajó tömege | 6570 kg |
Pálya | |
Pályamagasság | |
Föld körül | 177 / 251 km |
Pályahajlás | |
Föld körül | 51,6° |
Periódus | |
Föld körül | 89,1 perc |
A Szojuz–20 (oroszul: Союз 20) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó, űrhajósok nélkül repült. A harmadik dokkolás és a 37 repülés volt a Szojuz-programban.
Küldetés
Folyamatos átalakítások (új: számítástechnikai rendszer-, híradástechnikai eszköztár-, pályakorrekciókat segítő gázfúvókák), próbák (Koszmosz-, Szojuz) után hosszabb világűri terhelésnek vetették alá. Automatikus üzemmódban sikeresen dokkolt a Szaljut–4 űrállomással. Összekapcsolódva, három hónapos biológiai programot hajtott végre.
Jellemzői
Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.
1975. november 17-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89.1 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 177 kilométer, az apogeuma 251 kilométer volt. Hasznos tömege 6570 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz–15 napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemei által tartották üzemi szinten. Összesen 90 napot, 11 órát és 46 percet töltött a világűrben. Összesen 1470 alkalommal kerülte meg a Földet.
A biológiai kísérletek végrehajtásához kutató tartályában teknősöket, drosophilákat, mikroorganizmusokat és mintegy 20-féle magasabb rendű növényt (kukorica, zöldség és babfélék magvait, kaktuszokat, gladióluszhagymákat helyeztek el. Új típusú manőverezőképességét felhasználva négy pályakorrekció végrehajtásával jutott dokkolási pályára. 500 métertől az űrhajó 1 méter/szekundum sebességgel közelítette meg az űrállomást.
1976. február 26-án földi parancsra levélt az űrállomásról majd belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Arkalik városától 56 kilométerre északra ért Földet.
Források
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
Külső hivatkozások
- Szojuz–20. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
- Szojuz–20. energia.ru. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
- Szojuz–20. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
- Szojuz–20. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
Elődje: |
Szojuz-program |
Utódja: |