Ugrás a tartalomhoz

Szojuz–20

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2020. április 10., 07:33-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0)
Szojuz–20
Repülésadatok
ŰrügynökségSzovjet űrprogram
Hívójel-
HordozórakétaSzojuz–U
A repülés paraméterei
Start1975. november 17.
14:38:00 UTC
StarthelyBajkonur, LC1
Keringések száma1470
Leszállás
ideje1976. február 26.
02:24:00 UTC
Időtartam90 nap 11 óra 46 perc
Űrhajó tömege6570 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül177 / 251 km
Pályahajlás
Föld körül51,6°
Periódus
Föld körül89,1 perc

A Szojuz–20 (oroszul: Союз 20) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó, űrhajósok nélkül repült. A harmadik dokkolás és a 37 repülés volt a Szojuz-programban.

Küldetés

Folyamatos átalakítások (új: számítástechnikai rendszer-, híradástechnikai eszköztár-, pályakorrekciókat segítő gázfúvókák), próbák (Koszmosz-, Szojuz) után hosszabb világűri terhelésnek vetették alá. Automatikus üzemmódban sikeresen dokkolt a Szaljut–4 űrállomással. Összekapcsolódva, három hónapos biológiai programot hajtott végre.

Jellemzői

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1975. november 17-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89.1 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 177 kilométer, az apogeuma 251 kilométer volt. Hasznos tömege 6570 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz–15 napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemei által tartották üzemi szinten. Összesen 90 napot, 11 órát és 46 percet töltött a világűrben. Összesen 1470 alkalommal kerülte meg a Földet.

A biológiai kísérletek végrehajtásához kutató tartályában teknősöket, drosophilákat, mikroorganizmusokat és mintegy 20-féle magasabb rendű növényt (kukorica, zöldség és babfélék magvait, kaktuszokat, gladióluszhagymákat helyeztek el. Új típusú manőverezőképességét felhasználva négy pályakorrekció végrehajtásával jutott dokkolási pályára. 500 métertől az űrhajó 1 méter/szekundum sebességgel közelítette meg az űrállomást.

1976. február 26-án földi parancsra levélt az űrállomásról majd belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Arkalik városától 56 kilométerre északra ért Földet.

Források

Külső hivatkozások

  • Szojuz–20. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
  • Szojuz–20. energia.ru. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
  • Szojuz–20. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
  • Szojuz–20. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. március 14.)

Elődje:
Koszmosz–772

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Szojuz–21