Szilvanit

	Szilvanit
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szilvanit témájú médiaállományokat.

A szilvanit (írásércnek is nevezik. arany-ezüst tellurid) arany, ezüst és tellur tartalmú monoklin kristályrendszerű, ritkán előforduló ásvány, mely a fémgazdag vegyületek nemesfémtelluroidok ásványcsoportjának tagja. Közel áll a terméselemek csoportjához. Az ásvány apró táblás vagy prizmás kristályai gyakran ikresen találhatók, ami az általában világosabb alapkőzeten írásra emlékeztetnek.

Nevét Erdély latin nevéből, Transsilvania-ból kapta.^[1]

Kémiai és fizikai tulajdonságai[szerkesztés]

Képlete:AuAgTe₄..
Szimmetriája: a monoklin kristályrendszerben kevés szimmetriát mutat.
Sűrűsége: 8,1-8,2 g/cm³, súlyos ásvány.
Keménysége: 1,5-2,0 igen lágy ásvány (a Mohs-féle keménységi skála szerint).
Hasadása: kitűnő a lapok mentén, de lemezei törékenyek.
Színe: krémfehér, ezüstfehér vagy enyhén aranysárgás.
Fénye: fémes fényű a lángot zöldre festi.
Átlátszósága: opak.
Pora: fényesen szürke.
Elméleti arany tartalma: 24,2%.
Elméleti ezüst tartalma: 13,2%.
Elméleti tellúr tartalma: 62,6%.

Keletkezése[szerkesztés]

Hidrotermás eredetű, gyakran kötődik különböző érctelepekhez. Hidrotermális képződése során gyakran egyéb arany, ezüst és teluroidok társaságában található.

Hasonló ásvány: a terméstellúr, pirit. tetraedrit, fluorit és a szfalerit.

Előfordulásai.[szerkesztés]

Erdélyben Nagyág (Sacarimb) és Aranyosbánya (Bain de Aries) bányáiban található. Az Egyesült Államokban Colorado és Kalifornia szövetségi államok területén. Nyugat-Ausztráliában Kalgoorlie érctelepeiben. Az Indonéziához tartozó Szumátra szigeteken és Jáván.

Előfordulásai Magyarországon[szerkesztés]

Hazánkban egyedülállóan Nagybörzsöny bányáiban egy vékony érccsíkban nagyágit és szfalerit társaságában találták meg.

Kísérő ásványok[szerkesztés]

Szfalerit, nagyágit,

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 132. o. ISBN 963 8334 96 7

Források[szerkesztés]

Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. 1987.
Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó. 1985.
J.Arem: Rock and Minerals. Toronto. 1974
Walter Schumann: Minerals of the World. Sterling Publishing Co. Inc: New York. 1998.

[1] Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 132. o. ISBN 963 8334 96 7

[1]