Szerkesztő:ZorróAszter/próbalap/4

Odüsszeusz útjának helyszínei

Az Odüsszeiában szereplő úttal kapcsolatosan már az ókorban jelentős viták bontakoztak ki. Akkoriban a történetet általában hitelesnek fogadták el, és csupán a helyszínek azonosításával voltak gondjaik. És még Sztrabón korában is áhitattal ejtik ki Homérosz nevét még geográfiai vagy történeti munkákban is.

Később merült fel, hogy akár teljes egészében meséről, legendáról van szó. Erathosztenész szerint egyenesen bolond, aki az Odüsszeia helyszíneit keresgéli. Malíciózus véleménye szerint ezeket akkor tudnánk sikerrel beazonosítni, ha megtalálnánk azt a bőrműves mestert, aki Aiolosz szelei számára a bőrtömlőt készítette.

Ám a helyszínek kutatása mégis fontosnak tűnik a kor emberének gondolkodása, világképének jobb megértése szempontjából. És nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a régészetnek éppen Trója felkutatása adott hatalmas lökést.

A kutatók

Az ókori történészek közül Thuküdidész és Sztrabón szentel több figyelmet a kérdésnek. Heinrich Schliemann elsősorban az eposzok kulcshelyszíneivel, Trójával és Mükénével foglalkozott. Korfut tekintette a phaiákok szigetének. Az újabb koriak közül a kérdés neves kutatója volt Wilhelm Dörpfeld, Richard Hennig és Adolf Schulten.

A XX. század második felében Robert Graves klasszika-filológus, történész, és Dr. Armin Wolf történész professzor (és testvére), akinek szűkebb szakterülete azonban a középkor, bár foglalkozott történelmi térképészettel is.

Elsősorban hajózási, tengerészeti ismereteik és földközi-tengeri hajózási tapasztalataik miatt figyelemre érdemes Ernle Bradford és a magyar Vass Tibor témában közreadott írásai.

Az Odüsszeia lehetséges értékelései a későbbi korokban

Többek szerint a számos egzotikus helyszín a történet még érdekfeszítőbbé tételét szolgálta. Vagy ha létezők, akkor a kor homályos ismereteit közvetítette népszerű formában a lakott világról Odüsszeusz történetébe szőve.

Későbbi felvetések szerint a Földközi-tenger északi partvidékén és szigetein (pl. Szicilia) kialakult görög gyarmatvárosok eredetét magyarázták azzal, hogy azokat vagy azok egy részét a trójai háborúból hazainduló, ám szétszóródott görög harcosok alapították. Vagyis valamennyi elsodródott görögnek meg van a maga "odüsszeiája", legfeljebb ezek közül Odüsszeuszé a legkalandosabb, legérdekesebb.

Mivel a trójai háborút az i. e. XIII. századra, Homérosz korát a X., a görög gyarmatosítás kezdetét a VIII. századra teszik, ez nyilván az évszázadokkal későbbi klasszikus kor utólagos értelmezése.

Robert Graves figyelt fel arra, hogy az állomások többsége tendenciózusan a halállal kapcsolatba hozható helyszín: halálistennők lakóhelye, temetősziget, maga a Hádész. Bár Graves erre vonatkozó bizonyítékainak egy részét sokan áttételesnek és erőltetettnek tartják.

Illetve szóba került az a változat is, hogy az epizódok többsége csupán Szicília körülhajózásáról szól. Ezt az támasztaná alá, hogy egyes helyszíneket több függetlennek tűnő forrás is szicíliai vagy hozzá közeli településekként, helyekként nevez meg.

És felmerülhetne az is, hogy az állomások egy része álombéli, képzeletbeli utazás, esetleg hallucinációk. Például Hádész palotájába és vissza Kirkéhez. Vagy hogy a szirének napszúrás okozta hallucinációk. S bár ennek ellene mond, hogy az álmok az eposzokban konkrétan megemlítésre kerülnek egyébként, ám az álmokat, hallucinációkat az ógörögök a valóság részének tekintették.

Viszont ezek nehézségek nélkül tekinthetők költői allegóriáknak is. Vagyis például ha Pallasz Athéné egy pásztor képében jelenik meg, az lehetséges, hogy csupán annak az allegorikus kifejezése, hogy a pásztorról Odüsszeusznak valami megoldás vagy lehetőség jutott az eszébe. De ha ezt kiterjesztenénk az Odüsszeia egészére, értelmét vesztené a helyszínek azonosítása.

A legújabb felfogás szerint az Iliász és az Odüsszeia az un. tengeri népek népvándorlását, támadását és az azt követő etnikai változásokat beszéli el, indokolja mesés, mitikus formában. Amelynek nyomai egyébként a Bibliában is fellelhetők.

A legvalószínűbb, hogy az eposzokban mesék, legendák és valós történelmi események emlékei ötvöződnek korabeli ködös földrajzi, néprajzi ismeretekkel.

A megemlített helyszínek

Egy részük, az első három azonosításával kapcsolatosan nem voltak különösebb viták.

Ezek Ithaka, Odüsszeusz hazája, Trója, és

• Iszmarosz, a mai Alexandrúpoli (Alexandropolis) a Hebrus folyó mellett a kikonok földjén. A kikonok ókori trák nép. Néha a kifejezést általában a trákokra értették.

Ithaka, Trója és a Kikonok földje.

A többi helyszín azonosítására több ókori földrajtudós is tett már kíséreltet.

• A lótuszevők földje - Többen a mai Libia területére, szélesen a Szidrai-öböl (az ókori Szirtisz, Syrtis Major azaz a Nagy Öböl) déli partvidékére helyezik őket, vagy még szélesebben, csaknem az észak-afrikai partvidék teljes középső harmadára.

Az egyiptomi feliratokban (Medinet Habu) az itt élő libuk megtalálhatók mint a tengeri népek egyike. Egyes feltételezések szerint esetleg kelta eredetűek lehettek.

Mások szűkebben a Szirtisztől keletre Leptis Neapolis (Lebda) (a mai Miszráta közelében) környékére.

Sztrabón a közeli, szintén tunéziai Gabeszi-öbölben (az ókorban Syrtis Minor azaz a Kis Öböl) elhelyezkedő Dzserba sziget (az ókori Meninxnek nevezték) vagy a hozzá legközelebbi partvidék.

Az ókorban a szicíliai Akragasz és Camarina (ma: Agrigento és Santa Croce Camerina) népe is a lótuszevők utódjának tekintette magát.

• A küklopszok szigete Sokan a küklopszokat vulkánoknak tartják. Egy szemük így nyilvánvalóan maga a kráter. S így a történethez illeszkedik a kitöréseket gyakran megelőző kőzápor. A történet alapja a juhokkal talán egy olyan legenda lehet, amely szerint a sérülésektől óvva magukat a helyi pásztorok birkabőröket magukra terítve menekültek.

A térségben a szicíliai Etnán kívül vulkanikus eredetűek a Lipari-szigetek, Ustica, valamint Pantelleria szigete is. Ezek közül még ma is működő a Stromboli és a Vulcano. A boráldozat és a megvakítás talán korabeli rítus lehetett a vulkán csendben tartására.

Az a motívum, hogy Poszeidón gyermekei talán arra utal, hogy kis tengeri szigetek vulkánjai. Az, hogy Polüfémosznak két testvére is van, így azt beszélheti el, hogy három hasonló vulkanikus sziget közül kettő működő egy pedig már régóta nem.

Wolf ás mások azonban a marokkói partvidékre helyezik a küklopszok földjét. Ott valóban vannak nagyobb barlangok, és a környéken tartottak birkát is a sovány legelőkön.

Vass szerint Levanzo szigete Szicília déli részén.

• Aiolé, Aiolosz úszó szigete - Málta

Az, hogy a sziget úszik, talán a magas parttal párhuzamos hullámzás keltette érzékcsalódás lehet.

• A laisztrügonok földje, emberevő óriások. Lámosz király ősi birodalma, amelynek fővárosa Télepülosz, s ahol akkoriban Antipathész király uralkodott.

Legtöbben Korzika déli részére Bonifacio környékére helyezik (Vass).

Wolf szerint a Sziciliához közeli Motüé sziget.

Mások Szardínia déli részére. Mások Nápoly környékére. Az Odüsszeia a küklopszokhoz hasonlóan itt is kődobálásról számol be. Megjegyzendő, hogy a Vezúv a IV. évezredbeli kitörése óta rendszeresen működött, ha kitörést nem is produkált, és csak Róma alapítása körül csendesedett el hosszú időre. Graves szerint lehet észak-európai helyszín. És ha valóban az, akkor a dolog érdekessége, hogy a germán népekről a korai források is emlegetik nagy termetüket, és egyes területeken szokásban volt legalábbis az endokannibalizmus jellegzetes formái, amelyek távoli híre módosulhatott akár ilyen történetté is.

• Kirké szigete, Aiaié - Graves szerint a horvátországi Lošinj (nem a szomszédos Krk). Armin Wolf véleménye szerint Ustica. Mások szerint a Circeo-fok.

• Hádész palotáját sokan sokfelé helyezték: Izlandra (Ernle Bradford?), észak-szicíliai Himéra városa valahol a mai Trabia környékén (Armin Wolf), norvég fjordok (Robert Graves), vagy még azokon is túl, a Spitzbergákhoz, a Svalbard szigetre.

• Szirének szigete

• Szkülla és Karübdisz - A Messinai-szoros. Néhányan a Szkülla névben Szicília nevét vélik felfedezni. Karübdisz pedig a Kalábriához tartozó sziklák.

• Thrinakié, Héliosz Napisten szigete

• Ogügié Kalüpszo nimfa lakhelye

• A phaiákok földje, Szkhéria szigete - Sztrabón Kalüpszo nimfa szigetével messze az Atlanti óceánba helyezi.

A legújabb időkben Heinrich Schliemann, Wilhelm Dörpfeld és Ernle Bradford szerint Thuküdidész nyomán Korfu.

Richard Hennig és Adolf Schulten szerint Andalúzia (az ősi Tartesszosz), Massimo Pittau szerint Szardínia, Armin Wolf szerint a calabriai Tiriolo. Felmerült még Puglia és Tunézia is, sőt egyesek a phaikokat Atlantisszal is kapcsolatba hozták.

Drepané, Kerkira

Film

• Odüsszeusz nyomában (In the Footsteps of Ulysses, 2013, rendezte̠ː Jean Baronnet)

Források

• Homérosz : Odüsszeia ; fordító Devecseri Gábor ISBN 963-8069-08-2 MEK, Országos Széchenyi Könyvtár
• Sztrabón: Geógraphika, Gondolat Kiadó, Budapest, 1977. Földi József fordítása, Balázs János előszava ISBN 963-280-533-X
• Robert Graves: A görög mítoszok I-II. kötet, Európa, Budapest, 1970, 1981, ISBN 963-07-1975-4, fordította: Szíjgyártó László
• Armin Wolf: Homers Reise: auf den Spuren des Odysseus (az 1968-as Hans-Helmut Wolffal írt Der Weg des Odysseus átdolgozott kiadása), Bécs, 2009
• Ernle Bradford: A megtalált Odüsszeusz (Ulysses Found, 1963), Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1969
• [1] Vass Tibor - Az Odüsszeia helyszíneinek földrajzi meghatározása és az útvonal számítógépes modellezése meteorológiai, tengerrajzi, csillagászati és hajózási ismérvek alapján (Odüsszeusz útvonalának hajózási elmélete), Földrajzi konferencia, Szeged, 2001.

Hely/elnevezés	Hozzávetőleges hossza	Leírás	Meghatározója
Utazási	157 m	Utazásokkal kapcsolatosan távolságok megadására használták	Jean Antoine Letronne, 1816
Olümpiai	176 m	600 × 294 mm	Carl Ferdinand Friedrich Lehmann-Haupt, 1929
Ptolemaida vagy attikai	185 m	600 × 308 mm	Otto Cuntz, 1923; D.R. Dicks, 1960
Babilóniai-perzsiai	196 m	600 × 327 mm	Lehmann-Haupt, 1929
Föniciai-egyiptomi	209 m	600 × 349 mm	Lehmann-Haupt, 1929