Szerkesztő:Danikov97/A Kuril-szigetek területi konfliktusa
 |
Ez a szerkesztői lap most épül, még dolgoznak az első verzión! |
Koordináták: é. sz. 44° 06′, k. h. 146° 42′
A Kuril-szigetek területi konfliktusa (oroszul: Спор о принадлежности Курильских островов) másnéven az Északi Tartományok Konfliktusa (Japánul : 北方領土問題, Hoppó Rjódo Mondai), egy területi konfliktus Japán és Oroszország, valamint a Kuril-szigetek déli részén élő Ainuk (nép) között. A vitatott szigetek, úgy mint a Kuril-szigetlánc többi, vitán kívüli szigete, a Második világháború végén történő Kuril-szigeteki megszállás következtében került a Szovjetunió fennhatósága alá. A területek ma az Orosz Szahalini terület, (oroszul: Сахалинская область) Dél-Kurili Kerületéhez tartoznak. Japán azonban Északi Tartományok (北方領土, Hoppó Rjódó), vagy Dél Csisima (南千島, Minami Csisima) néven hivatkozik rájuk, és Hokkaidó prefektúra Nemuro szubprefektúrájának részeként tartja számon,és erre hivatkozva igényt tart rá. A vitában szereplő szigetek:
- Iturup (oroszul:Итуруп)—Etorofu Sziget (japánul: 択捉島 Etorofu-tō)
- Kunasir (oroszul: Кунашир)—Kunasiri Sziget (japánul: 国後島 Kunashiri-tō)
- Sikotan (oroszul: Шикотан)—Sikotan Sziget (japánul: 色丹島 Shikotan-tō)
- Habomai sziklák (oroszul: острова Хабомаи)—Habomai Szigetek (japánul: 歯舞諸島 Habomai-shotō)
Háttér[szerkesztés]
Az első egyezség Oroszország és Japán között az 1855-ös Simodai Megállapodás volt,mely megalapozta a két ország kapcsolatát. A szerződés 2-es számú cikkelyében a következőt mondják ki: "A továbbiakban a két nemzetállam közötti határvonal az Etorofu,és az Uruppu szigetek között helyezkedik el. Etorofu szigetének egésze Japánhoz fog tartozni, és a Kuril-szigetek, Uruppuval együtt, Orosz területeknek fognak minősülni." Kunasiri, Sikotan, és a Habomai-szigetek, melyek kivétel nélkül Etorofutól délre fekszenek, nem kerülnek egyértelműen említésre a megállapodásban, így abban az időben Japán,egy vitán kívüli részének tekintették. A konferencián meghatározták azt is,hogy Szahalin/Karafuto továbbra is egységes lesz, és egy közösen birtokolt terület marad.
1875-ben a Szentpétervári Megállapodáson a két fél a következőben egyezett meg: Japán hivatalosan lemond Szahalin megszerzéséről, cserébe Oroszország átengedi a Kuril-szigeteket Japánnak.
Az 1904-1905 évi Orosz–japán háború valóságos hadikatasztrófa volt Oroszország számára. A Portsmouth-i Béketárgyaláson leszögezték, hogy a háború végén Szahalin déli része Japánhoz kerül.
Habár az Oroszországi polgárháború ideje alatt Japán megszállta Oroszország távol-keleti részeit, Az októberi forradalmat követően, már nem tudták ezen területeket megtartani, és az 1920-as évek közepére a japánok teljesen el is hagyták ezt a régiót.
Az 1939-es Halhin-goli csatától,-mely véget vetett a Szovjet-Japán államhatár konfliktusoknak-egészen 1945. augusztus 8.-áig -amikor is a Szovjetunió hadat üzent Japánnak (Mandzsúriai hadműveletek) - gyakorlatilag nem volt érdemleges ellenséges a Szovjetunió és a Japán Birodalom között. A Szovjet-Japán Megnemtámadási Szerződést 1941. április 13-án írták alá Moszkvában, viszont ezt a Szovjetunió 1945-ben megszegte. 1945. Augusztus 14-én Japán elfogadta a Potsdami Megállapodásban foglaltakat, ezzel elismerve feltétel nélküli kapitulálását. A szovjetek augusztus 18-án megkezdték a Kuril-szigetek megszállását, melyet szeptember 3-ra be is fejeztek. A Japán lakosokat 2 évvel később hazatelepítették.
A modern konfliktus[szerkesztés]
Második világháborús egyezmények[szerkesztés]
A jelenlegi vita a Második Világháború, és az azt követő béketárgyalások értelmezésekor alakult ki. Ide sorolható a Jaltai Konferencia, a Potsdami Nyilatkozat, és a San Fransisco-i Béke. A Jaltai Megállapodás,melyet az Egyesült Államok, Nagy Britannia, és a Szovjetunió is aláírt,a következőt mondja ki:
A három szuperhatalom vezetői megállapodtak abban,hogy 2 vagy 3 hónappal azután,hogy Németország kapitulál, és a háború befejeződik Európában, a Szovjetunió belép a Japán elleni háborúba a Szövetségesek oldalán a következő feltételekkel: ... 2. Oroszország korábbi jogai,melyet Japán az 1904-gyes támadásával szegett meg,helyreállnak. ... Szahalin déli része,és a környékbeli szigetek visszakerülnek a Szovjetunióhoz. 3. A Kuril-szigetek szovjet fennhatóság alá kerülnek.
Az Egyesült Államok és Japán azt állítja,hogy a Jaltai Megállapodásban foglaltak nem vonatkoznak az Északi Területekre,mivel azok nem tartoznak a Kuril-Szigetekhez, valóigaz, hogy hagyományosan az Egyesült Államokbeli geográfusok is többnyire ehhez a lánchoz sorolják a vitatott hovatartozású szigeteket. A Pacific Affairs című folyóirat egy 1998-as számában Bruce Elleman, Michael Nichols és Matthew Ouimet arról írnak, hogy az Egyesült Államok tulajdonképpen soha nem fogadta el a Kuril-szigetek egészének átruházását a Szovjetunióra, és Jalta után szimplán támogatta , hogy Moszkva és Tokyo egy mindkét fél számára elfogadható megoldás megtalálásért tárgyaljanak, és természetesen az USA is támogatta volna a vita, hasonlóan békés lefolytatását a Kuril-szigetekkel kapcsolatban. Hogy ezt bizonyítsák, a folyóirat ugyanezen száma Harry Truman egy Sztálinhoz írt 1945. augusztus 27-i leveléből idéz: "Ön szemmel láthatóan félreértette az üzenetem [a Kuril-szigetekkel kapcsolatban] ... Nem a Szovjet Köztársaság valamely területéről beszéltem. A Kuril-szigetekről beszéltem, mely Japán terület, és amely vitáit békés úton kell lefolytatni." A Szovjetunió-és különösen Oroszország-visszautasította ezt az álláspontot.
A Jaltai konferencia[szerkesztés]
A Jaltai megállapodás egy különálló dokumentuma döntött a Távol Kelet sorsáról. Franklin D. Roosevelt, amerikai elnök azt szerette volna,ha a Szovjetunió belép a Csendes-óceáni háborúba a Szövetségesek oldalán. Az egyik Szovjet előfeltétel az volt,hogy Amerikának el kellett ismernie Mongólia függetlenségét Kínától (a Mongol Népköztársaság már az Első- és a Második Világháborúban is a Szovjetunió egyik bábállama volt), és a Szovjet érdekeltséget a Mandzsúriai Vasúthálózat, és Port Arthur felé (anélkül,hogy Kínától engedélyt kértek volna), valamint hozzá kellett járulniuk, hogy Oroszország ismét ellenőrzése alá vonja Szahalint, és a Kuril-szigeteket; ezek Kína beleegyezése nélkül is elfogadásra kerültek, hiszen az Egyesült Államok mihamarabb csökkenteni szerette volna veszteségeit, azzal, hogy véget vet a háborúnak. Sztálin beleegyezett, hogy Németország veresége után 3 hónappal belép a Csendes óceáni háborúba, mindemellett Sztálin biztosította Rooseveltet arról, hogy, ha a Szovjetunió részt vesz a Japán elleni harcban, a Koreai-Félsziget érintetlen marad.
A San Fransisco-i békeszerződés[szerkesztés]
Az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti vita a Kuril-szigetek ügyében az 1951-gyes San Fransisco-i tárgyaláson kezdődött. Az esemény valójában egy hagyományos béketárgyalásnak indult Japán, és a Szövetséges Erők között. Ekkorra már javában zajlott a Hidegháború, és ennek következtében jelentősen megváltozott az USA viszonya a Jaltai, és a Potsdami Megállapodáshoz. Az Egyesült Államok álláspontja szerint a Potsdami Megállapodásban foglaltaknak elsőbbséget kellene élveznie, míg a Jaltai Konferenciához nem szükséges szigorúan ragaszkodni. A Szovjetunió vehemensen tiltakozott, és azt követelte, hogy az USA tartsa magát a Jaltán tett ígéretekhez, ha valóban szeretnék, hogy a szovjetek belépjenek a Japán elleni háborúba. A nézeteltérés egy különálló pontja az volt, hogy ugyan Japán lemondott Dél-Szahalin és a Kuril-szigetek ellenőrzési jogáról, azonban a szerződés nem mondja ki világosan, hogy Japán elismeri a Szovjetuniót ezen területek jogos tulajdonosának. A San Fransiscoi Megállapodást 49 állam írta alá 1951 Szeptember 8-án, ide tartozik többek Japán, és az Egyesült Államok is. A 2c cikkely állítja: "Japán lemond minden jogról és igényről, ami a Kuril-szigetekkel kapcsolatos,
1956-os Szovjet-Japán bejelentés[szerkesztés]
Vita a Kuril-szigetlánc összetételéről[szerkesztés]
XXI.századi fejlesztések[szerkesztés]
Vízum problémák[szerkesztés]
Medvegyev elnök látogatása[szerkesztés]
A védelem megerősítése[szerkesztés]
Orosz vadászgépek betörése[szerkesztés]
Shinzó Abe 2013-mas Moszkvai látogatása[szerkesztés]
Jelenlegi kilátások[szerkesztés]
A konfliktus Japán szemszögéből[szerkesztés]
A közvélemény álláspontja Japánban[szerkesztés]
A konfliktus Oroszország szemszögéből[szerkesztés]
A közvélemény álláspontja Oroszországban[szerkesztés]
A konfliktus az Ajnuk szemszögéből[szerkesztés]
Nehézségek[szerkesztés]
A két fél érdekei[szerkesztés]
Politikai és stratégiai nehézségek[szerkesztés]
Természeti erőforrások[szerkesztés]
Affektív problémák[szerkesztés]