Ugrás a tartalomhoz

Szent Ilona-szigeti guvat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Turokaci (vitalap | szerkesztései) 2020. január 1., 18:47-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Fordítás)
Szent Ilona-szigeti guvat
Természetvédelmi státusz
Kihalt
Kihalás ideje: A 16. század eleje
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Darualakúak (Gruiformes)
Család: Guvatfélék (Rallidae)
Nem: Aphanocrex
(Wetmore, 1963)
Faj: A. podarces
Tudományos név
Aphanocrex podarces
(Wetmore, 1963)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szent Ilona-szigeti guvat témájú rendszertani információt.

A Szent Ilona-szigeti guvat (Aphanocrex podarces) a madarak osztályának darualakúak (Gruiformes) rendjébe, a guvatfélék (Rallidae) családjába tartozó mára kihalt faj.

Előfordulása

A faj kizárólag az Atlanti-óceán déli részén található Szent Ilona-szigeten élt egykor.

Megjelenése

A faj kizárólag csontmaradványairól ismert. Csontjait Alexander Wetmore amerikai ornitológus találta meg 1963-ban szubfosszilis állapotban a Szent Ilona-szigeti Prosperous-öbölben.

Az Atlanti-óceán egyéb szigetein előforduló apró termetű fajokkal ellentétben a Szent Ilona-szigeti guvat kifejezetten nagy testű madár volt. Nagysága majdnem elérte az Új-Zélandon honos weka (Gallirallus australis) méreteit. A wekával ellentétben azonban kifejezetten karcsú testalkatú faj volt.

Mint oly sok szigetlakó guvatfaj, ez a faj is röpképtelenné vált, mivel nem éltek emlős ragadozók a szigeten, melyek elől repülve kellett volna menekülnie. Szárnyai azonban nem fejlődtek annyira vissza, mint az Ascencion-szigeti guvat (Mundia elpenor) vagy az Atlantisz-guvat (Atlantisia rogersi) szárnyai.

Hosszú lábai és lábujjai voltak, melyekkel ügyesen mászott a köves partoldalakon.

Életmódja

Életmódjáról kizárólag csontmaradványai és a rokon fajok életmódja nyomán tudunk következtetni. Eszerint a sziget nyílt, száraz területein volt honos. Táplálékának nagy része feltehetően a szigeten költő tengeri madarak tojásai voltak, emellett valószínűleg rovarokat és puhatestűeket is fogyasztott. Erős lábaival gyorsan tudott szaladni.

Rendszertani besorolása

Csontjainak felfedezésekor Wetmore a fajt egy új nem, az Aphanocrex egyetlen képviselőjeként sorolta be. 1973-ban azonban az amerikai paleontológus, Storrs Olson felülbírálta ezt a besorolást és a fajt a szintén kihalt Ascencion-szigeti guvattal együtt az Atlantisia nembe sorolta be, melynek egyetlen élő képviselője az Atlantisz-guvat, mely a Tristan da Cunha szigetcsoport egyik kis szigetén él. Az Aphanocrex nemet ezután az Atlantisia nem egyik szinonim nevének tekintették.

Az utóbbi időkben azonban sok tudós vélekedése szerint Szent Ilona, Ascension és Tristan da Cunha endemikus guvatfajai egymástól függetlenül fejlődtek ki, nem egy közös ős leszármazottai. A Szent Ilona-szigeti guvat feltehetően távolabbi rokonságban állt a másik két fajjal, mint azok egymással. Ezért a fajt visszahelyezték az Aphanocrex nembe, melynek továbbra is egyetlen képviselője.

Kihalása

Kihalása feltehetően nagyba összefügg a szigeteken megjelenő patkányokkal, melyek különböző hajókról a 16. század során települtek be a szigetre. Az első állandó települések megalapításakor még élt, de az ezután megjelenő macskák végképp kiirtották a fajt, hasonlóan más gyengén repülő őshonos madárhoz, mint például a Szent Ilona-szigeti vízicsibéhez (Porzana astrictocarpus) vagy a Szent Ilona-szigeti búbosbankához (Upupa antaios).

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a St.-Helena-Ralle című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források