Atlantisz-guvat
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Atlantisia rogersi Lowe, 1923 | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Atlantisz-guvat témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Atlantisz-guvat témájú médiaállományokat és Atlantisz-guvat témájú kategóriát. |
Az Atlantisz-guvat (Atlantisia rogersi) a madarak osztályának darualakúak (Gruiformes) rendjébe és a guvatfélék (Rallidae) családjába tartozó Atlantisia nem egyetlen faja.[1]
Rendszerezése[szerkesztés]
A nemet és a fajt is Percy Roycroft Lowe angol ornitológus írta le 1923-ben. Egyes szervezetek a Laterallus nembe sorolják Laterallus rogersi néven,[2] de szerepel a Creciscus nemben is Creciscus rogersi néven.[3]
Sokáig úgy tűnt, hogy nincsenek közeli rokon fajai az Atlantisz guvatnak a guvatfélék családjában.
Azonban 1956-ban leírtak egy kihalt fajt az Ascensión szigetről, mely valamikor az 1700-as évek elején halhatott ki onnan. Csontmaradványok alapján írták le és az Atlantisia nemzetségbe sorolták, mivel az is feltehetően röpképtelen volt és a legközelebb fekvő, még élő faj az Atlantisz-guvat volt. A fajt Ascension-szigeti guvat (Atlantisia elpenor) néven vezették be a tudományba.
1973-ban Szent Ilona szigetén akadtak rá egy szintén kihalt faj maradványaira, mely valamikor a sziget 1502-es benépesülése után halhatott ki végleg. Ezt is az Atlantisia nembe sorolták, Atlantisia podarces néven, köznapi neve Szent Ilona-szigeti guvat lett.
Később lezajlott csonttani vizsgálatok bebizonyították, hogy mindkét faj eléggé különálló ahhoz, hogy önálló nemet kapjanak (illetve visszakaphassák régebbi önálló nemüket). Így az Ascensión szigeti fajt jelenleg a Mundia nem egyetlen képviselőjeként tartják számon, tudományos neve Mundia elpenor, míg a Szent Ilona-szigeti faj a Aphanocrex nemet alkotja egymagában, tudományos neve Aphanocrex podarces.
Mára kiderült, hogy nem is feltétlenül annyira közeli rokonok, mint azt először gondolták. Főleg a Szent Ilona-guvat áll rendszertanilag viszonylag távol a másik kettőtől.
Egy 2014-ben lezajlott mitokondriális genetikai vizsgálatsorozat során derült ki hogy ez a faj a Dél-Amerikában honos Laterallus nemmel közelebbi rokonságban áll [4] és a további vizsgálatok rámutattak hogy legközelebbi rokona a foltos vízicsibe (Laterallus spiloptera), melyet korábban a Porzana nembe sorolt vízicsibék közé tartozónak vélték elsősorban morfológiai jellemzői alapján. [5] Ezért a legújabb rendszerezések mindkét faj beolvasztását javasolják a Laterallus nembe.
Felfedezése[szerkesztés]
A távoli Inaccessible-sziget találó nevet kapott (Inaccessible magyarul „elérhetetlen”). Elérhetetlenségének következtében ez az apró kis guvat elkerülte a tudomány figyelmét egészen 1923-ig, amikor H. M. C. Rogers tiszteletes, a Tristan da Cunhán lakó lelkész, begyűjtött néhány madárbőrt a Shackleton-Rowett expedíció természetbúvára, Mr. Wilkins számára. Az expedíció valamivel korábban ellátogatott a szigetcsoportra, és hallottak arról, hogy a helyiek egy apró „szigetlakó tyúkról” beszélnek, de nem tudtak a helyszínre utazni, hogy meg is keressék az állatot. 1923. július 5-én a két bőr, melyet Rogers begyűjtött, megérkezett a British Museum Természetrajzi Osztályára, és ott még ugyanebben az évben elkészítette a madár tudományos leírását Percy Lowe, aki az új fajt Atlantisia rogersi-nek nevezte el. Az „Atlantisia” elnevezés arra a hiedelemre emlékeztet, miszerint a Tristan da Cunha szigetcsoport a mesebeli, elsüllyedt Atlantisz földrész maradványa. A „rogersi” fajnév pedig emléket állít annak az embernek, aki felhívta e rejtett életű fajra a tudomány figyelmét.
Előfordulása[szerkesztés]
A faj kizárólag az Atlanti-óceán déli részén található Tristan da Cunha szigetcsoport egyik kis szigetén, az Inaccessible-szigeten honos. Természetes élőhelyei az északi gyepek és cserjések. állandó, nem vonuló faj.[6]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 16 centiméter,[7] ezzel a guvatfélék családjának egyik legkisebb testű képviselője.
Testének felső része vörösesbarna, az alsó része sötétszürke, a begyén és a szárnyán, valamint szárnyának alsó tollazatán halványabb színű csíkok látszanak. Rövid, hegyes csőre fekete, szemei vörösek.
Olyan apró, alulfejlett szárnyai vannak, hogy teljességgel képtelen a repülésre. A Földünkön élő röpképtelen madárfajok közül ez a faj a legkisebb. Az egyetlen nála kisebb röpképtelen madárfaj, a Stephens-szigeti álfakusz (Xenicus lyalli), mely Új-Zélandon élt, de mára kihalt.
Életmódja[szerkesztés]
Tápláléka férgekből, rovarokból áll, de magvakat is fogyaszt. Rendkívül sebesen szökdécsel a sziget nagy területén megtalálható sűrű, magas fűben, mely alapján az alkalmi megfigyelő sokkal inkább egérnek nézi először, mint madárnak. Ezt az illúziót tovább növeli különös, zsugorodott, szőrszerű tollazata.
Szaporodása[szerkesztés]
Szaporodási időszaka október és január között van. A zsombékos rejtekébe, a földre építi fészkét. Többnyire kettő tojást rak. A fiókák könnyen valamilyen nagyobb testű madár zsákmányává lehetnek, de a szintén őshonos Tristan-rigó (Nesocichla eremita) is veszélyes lehet rájuk.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Mivel egyetlen apró szigeten honos a faj összlétszáma nem túl sok. Azonban egyelőre még elég gyakori a szigeten és populációja stabil. Köszönhető ez annak, hogy az Inaccessible-sziget jelenleg is lakatlan, sőt a többi szigetlakó madárfajra oly végzetes patkányok és macskák sem élnek még itt.
A Természetvédelmi Világszövetség a fajt Vörös Listáján a „sebezhető” kategóriába sorolja, mivel egyrészt állományai nem túl nagyok, másrészt, ha a közeli Tristan da Cunha szigetről patkányok jutnának át véletlenül a szigetre az végzetes lenne a fajra nézve. A természetvédelmi hatóságok feladata a faj esetében mindössze annyi, hogy megakadályozzák, hogy emlős ragadozók telepedjenek meg a szigeten. Mivel a sziget lakatlan és hideg éghajlata miatt turisztikailag sem vonzó (a szigetcsoportra amúgy is kevés turista jár), a feladat nem olyan nehéz.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. október 30.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. október 30.)
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. október 30.)
- ↑ Garcia-R, Juan C. (2014. december 1.). „Deep global evolutionary radiation in birds: Diversification and trait evolution in the cosmopolitan bird family Rallidae”. Molecular Phylogenetics and Evolution 81, 96–108. o. DOI:10.1016/j.ympev.2014.09.008. ISSN 1055-7903. PMID 25255711.
- ↑ Stervander, Martin (2019. április 7.). „The origin of the world's smallest flightless bird, the Inaccessible Island Rail Atlantisia rogersi (Aves: Rallidae)”. Molecular Phylogenetics and Evolution 130, 92–98. o. DOI:10.1016/j.ympev.2018.10.007. ISSN 1055-7903. PMID 30321695.
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. október 30.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. október 28.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Atlantisralle című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. március 25.)
- BirdLife International. [2009. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva].
