Atlantisz-guvat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Atlantisz-guvat
Atlantisia rogersi russ.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Darualakúak (Gruiformes)
Család: Guvatfélék (Rallidae)
Nem: Atlantisia
Lowe, 1923
Faj: A. rogersi
Tudományos név
Atlantisia rogersi
Lowe, 1923
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Atlantisz-guvat témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Atlantisz-guvat témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Atlantisz-guvat témájú kategóriát.

Az Atlantisz-guvat (Atlantisia rogersi) a madarak osztályának darualakúak (Gruiformes) rendjébe és a guvatfélék (Rallidae) családjába tartozó faj.

A jelenleg érvényes besorolás szerint az Atlantisia nem egyetlen faja.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj kizárólag az Atlanti-óceán déli részén található Tristan da Cunha szigetcsoport egyik kis szigetén, az Inaccessible-szigeten honos. Az egész szigeten megtalálható a madár, de elsősorban a nedvesebb élőhelyeket kedveli.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 14 centiméter, testtömege 40 gramm, ezzel a guvatfélék családjának egyik legkisebb testű képviselője. Nagyjából akkora, mint egy naposcsibe.

Testének felső része vörösesbarna, az alsó része sötétszürke, a begyén és a szárnyán, valamint szárnyának alsó tollazatán halványabb színű csíkok látszanak. Rövid, hegyes csőre fekete, szemei vörösek.

Olyan apró, alulfejlett szárnyai vannak, hogy teljességgel képtelen a repülésre. A Földünkön élő röpképtelen madárfajok közül ez a faj a legkisebb. Az egyetlen nála kisebb röpképtelen madárfaj, a Stephens-szigeti álfakusz (Xenicus lyalli), mely Új-Zélandon élt, de mára kihalt.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendkívül sebesen szökdécsel a sziget nagy területén megtalálható sűrű, magas fűben, mely alapján az alkalmi megfigyelő sokkal inkább egérnek nézi először, mint madárnak. Ezt az illúziót tovább növeli különös, zsugorodott, szőrszerű tollazata.

Tápláléka férgekből, rovarokból áll, de magvakat is fogyaszt.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szaporodási időszaka október és január között van. A zsombékos rejtekébe, a földre építi fészkét. Többnyire kettő tojást rak. A fiókák könnyen valamilyen nagyobb testű madár zsákmányává lehetnek, de a szintén őshonos Tristan-rigó (Nesocichla eremita) is veszélyes lehet rájuk.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Atlantisia rogersi best.jpg

Mivel egyetlen apró szigeten honos a faj összlétszáma nem túl sok. Azonban egyelőre még elég gyakori a szigeten és populációja stabil. Köszönhető ez annak, hogy az Inaccessible-sziget jelenleg is lakatlan, sőt a többi szigetlakó madárfajra oly végzetes patkányok és macskák sem élnek még itt.

A Természetvédelmi Világszövetség a fajt Vörös Listáján a „sebezhető” kategóriába sorolja, mivel egyrészt állományai nem túl nagyok, másrészt, ha a közeli Tristan da Cunha szigetről patkányok jutnának át véletlenül a szigetre az végzetes lenne a fajra nézve. A természetvédelmi hatóságok feladata a faj esetében mindössze annyi, hogy megakadályozzák, hogy emlős ragadozók telepedjenek meg a szigeten. Mivel a sziget lakatlan és hideg éghajlata miatt turisztikailag sem vonzó (a szigetcsoportra amúgy is kevés turista jár), a feladat nem olyan nehéz.

Felfedezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A távoli Inaccessible-sziget találó nevet kapott (Inaccessible magyarul „elérhetetlen”). Elérhetetlenségének következtében ez az apró kis guvat elkerülte a tudomány figyelmét egészen 1923-ig, amikor H. M. C. Rogers tiszteletes, a Tristan da Cunhán lakó lelkész, begyűjtött néhány madárbőrt a Shackleton-Rowett expedíció természetbúvára, Mr. Wilkins számára. Az expedíció valamivel korábban ellátogatott a szigetcsoportra, és hallottak arról, hogy a helyiek egy apró „szigetlakó tyúkról” beszélnek, de nem tudtak a helyszínre utazni, hogy meg is keressék az állatot. 1923. július 5-én a két bőr, melyet Rogers begyűjtött, megérkezett a British Museum Természetrajzi Osztályára, és ott még ugyanebben az évben elkészítette a madár tudományos leírását Percy Lowe, aki az új fajt Atlantisia rogersi-nek nevezte el. Az „Atlantisia” elnevezés arra a hiedelemre emlékeztet, miszerint a Tristan da Cunha szigetcsoport a mesebeli, elsüllyedt Atlantisz földrész maradványa. A „rogersi” fajnév pedig emléket állít annak az embernek, aki felhívta e rejtett életű fajra a tudomány figyelmét.

Rendszertani helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sokáig úgy tűnt, hogy nincsenek közeli rokon fajai az Atlantisz guvatnak a guvatfélék családjában.

Azonban 1956-ban leírtak egy kihalt fajt az Ascensión szigetről, mely valamikor az 1700-as évek elején halhatott ki onnan. Csontmaradványok alapján írták le és az Atlantisia nemzetségbe sorolták, mivel az is feltehetően röpképtelen volt és a legközelebb fekvő, még élő faj az Atlantisz-guvat volt. A fajt Ascensión guvat néven vezeték be a tudományba, tudományos neve Atlantisia elpenor lett.

1973-ban Szent Ilona szigetén akadtak rá egy szintén kihalt faj maradványaira, mely valamikor a sziget 1502-es benépesülése után halhatott ki végleg. Ezt is az Atlantisia nembe sorolták, Atlantisia podarces néven, köznapi neve Szent Ilona-szigeti guvat lett.

Később lezajlott csonttani vizsgálatok bebizonyították, hogy mindkét faj eléggé különálló ahhoz, hogy önálló nemet kapjanak (illetve visszakaphassák régebbi önálló nemüket). Így az Ascensión szigeti fajt jelenleg a Mundia nem egyetlen képviselőjeként tartják számon, tudományos neve Mundia elpenor, míg a Szent Ilona-szigeti faj a Aphanocrex nemet alkotja egymagában, tudományos neve Aphanocrex podarces.

Mára kiderült, hogy nem is feltétlenül annyira közeli rokonok, mint azt először gondolták. Főleg a Szent Ilona-guvat áll rendszertanilag viszonylag távol a másik kettőtől.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Atlantisralle című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]