Szarov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szarov (Саров)
Tsar Bomba Revised.jpg
A cár-bomba (a világ legnagyobb atombombája) [1]
Szarov címere
Szarov címere
Közigazgatás
Ország  Oroszország
Föderációs alany Nyizsnyij Novgorod-i terület
Alapítás éve 1939 (a városi rang)
Irányítószám 607181, 607188, 607189, 607190
Körzethívószám 83130
Népesség
Teljes népesség 87 652 fő (2002) +/-
Földrajzi adatok
Időzóna MSK (UTC+3)
Elhelyezkedése
Szarov (Oroszország)
Szarov
Szarov
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 54° 56′ 00″, k. h. 43° 19′ 00″Koordináták: é. sz. 54° 56′ 00″, k. h. 43° 19′ 00″
Szarov (Nyizsnyij Novgorod-i terület)
Szarov
Szarov
Pozíció a Nyizsnyij Novgorod-i terület térképén
Szarov weboldala

Szarov (oroszul: Саров) zárt város Oroszország Nyizsnyij Novgorod-i területén, de a település egy része átnyúlik a Mordvin Köztársaságba. 1946–1991 között az Arzamasz–16, rövid ideig, 1991-től 1995-ig a Kremljov nevet viselte. Atomfizikai kutatóintézetével a szovjet, majd az orosz atomfegyvergyártás egyik fő központja.

Lakossága: 87 652 fő (a 2002. évi népszámláláskor); 92 047 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Arzamasz-16 elnevezésű zárt katonai objektumot 1946-ban alapították a szovjet kormány döntésére, hogy „agyközpontja” legyen az „atompajzs” létrehozására szolgáló munkálatoknak. Helyéül az egykori szarovi remetelak kolostorát jelölték ki, ennek tiszteletére keresztelték át 1995-ben Szarov névre a várost. Az itt dolgozó kiváló fizikusok és mérnökök – köztük Julij Hariton, Andrej Szaharov és Jakov Zeldovics akadémikusok – három év alatt készítették el az első atombombát. A központ létezése és holléte önmagában is államtitok volt, egészen az első kémműholdak felbocsátásáig. Mára a titkosítás csak az új generációs fegyverek kidolgozásával összefüggő munkákra vonatkozik. Az egyik legféltettebb objektum a Nyizsnyij Novgorod közelében lévő Szarovban az a raktármúzeum, amelyben megtalálható az 1949 óta megépített minden orosz nukleáris fegyver egy-egy példánya. A múzeumnak persze nem lehetnek látogatói, mivel a fegyvertár titkai hatalmas védelmi jelentőséggel bírnak. A tilalom alól mindössze egyszer tettek kivételt, amikor a kettős védelmi rendszerrel ellátott raktárt 1992-ben Borisz Jelcin látogatta meg.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]