Szász darázs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szász darázs
Saksische wesp (Dolichovespula saxonica).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Hártyásszárnyúak
(Hymenoptera)
Alrend: Fullánkosdarázs-alkatúak
(Apocrita)
Öregcsalád: Vespoidea
Család: Darazsak (Vespidae)
Nem: Dolichovespula
Faj: D. saxonica
Tudományos név
Dolichovespula saxonica
(Fabricius, 1793)
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szász darázs témájú kategóriát.

A szász darázs (Dolichovespula saxonica) a rovarok (Insecta) osztályának a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjéhez, ezen belül a fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) alrendjéhez és a valódi darazsak (Vespidae) családjához tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szász darázs elterjedési területe egész Európa, Szibéria és Észak-Amerika. Rendszeresen előfordul és gyakori.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szász darázs 1-1,8 centiméter hosszú. Meghatározása nehéz, mégis általánosan ismert. Németországban a padlások és kerti házak jellegzetes darazsa. Sajnos az emberek a szúrása miatti félelmükben fészkeikből igen sokat elpusztítanak, pedig a darazsak csupán akkor szúrnak, ha veszélyben érzik magukat. Fullánkjuk más felépítésű, mint a méheké. Az utóbbiak meleg vérű élőlény testébe szúrva elpusztulnak, mert horgas végű fullánkjuk megakad, és kihúzáskor kitépődik a méh testéből. Ezzel szemben a darazsak fullánkján nincs horog, az állat a szúrás után könnyen kihúzhatja.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szász darázs kultúrterületek és erdők lakója. Tápláléka rovarokból és pókokból áll.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A telet csak a megtermékenyített fiatal nőstények élik túl, melyek tavasszal padláson vagy védett lombkorona alatt építik meg gömbölyű, szürke fészküket.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993.