Spitzbergák Nemzetközi Magbunker

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


A Spitzbergák Nemzetközi Magbunker (angolul: Svalbard Global Seed Vault, norvégul: Svalbard globale frøhvelv) egy magtároló a norvégiai Spitzbergákon. A norvég kormány hozta létre abból a célból, hogy megőrizze az ismert élelmiszernövények magvait egy esetleges globális katasztrófa esetén.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1984 óta a skandináv országok már működtetnek egy magbankot a szigetcsoporton, egy elhagyott szénbányában. Nagyobb szabású létesítmény felépítését azonban nem kockáztatták meg, mivel a szigetcsoporthoz a Szovjetunió is könnyen hozzáférhetett.[1] Az új magbunker megnyitását követően az itt tárolt mintákat is áthelyezik majd.

A magbank építése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alapkőletétel 2006. június 19-én volt; a projekt jelentőségét jelzi, hogy az eseményen megjelent Norvégia, Svédország, Finnország, Dánia és Izland miniszerelnöke is. A bunker építését 2007 márciusában kezdik el, és 2008 végén fejezik be. A norvég kormány 5 millió euróval járul hozzá az építési költségekhez.[2]

A magbank megnyitása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hivatalos megnyitó 2008. február 26-án volt, a norvég miniszterelnök és José Manuel Durão Barroso, az Európai Bizottság elnökének jelenlétében.[3]

A létesítmény a Spitsbergen szigeten, 120 méter mélyen egy homokkőhegy gyomrában kap helyet. A sziget mentes a tektonikus mozgásoktól, és a permafroszt eleve biztosít bizonyos fokú hűtést, amit (helyben bányászott szén energiájával üzemeltetett [4]) hűtőberendezésekkel fokoznak a kívánt szintre. A magokat tároló kamrákat egy méter vastag, megerősített betonfalak, légkamrák és nyomásálló ajtók védik.[2][5] A lehetséges időjárási változásokat elemezve megállapították, hogy a magbank 200 év múlva még a legpesszimistább forgatókönyv szerint is a tenger szintje fölött lesz.[6]

Célja és működése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magbank a világ élelmiszernövényeinek magvait tárolja majd, hogy megőrizzék őket esetleges globális katasztrófák (például atomháború, földrengés vagy világméretű járványok) esetén. A világon mintegy 1300 további magbank működik, jelentős részük azonban különböző szempontból kockázatos országokban. Az új magbunker készleteit csak végső esetben használnák fel, amikor a többi már valamilyen okból megsemmisült.

Az akár 3 millió mag befogadására is alkalmas létesítmény gyűjteményét a Global Crop Diversity Trust gondozza a jövőben. A magokat −18 °C hőmérsékleten tárolják, így akár évszázadokon keresztül megőrizhetőek. Az üzemeltetéshez nincs szükség állandó személyzetre.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Pálinkás Károly: Atombiztos terménybunker épül, National Geographic Online, 2006. január 13. (letöltve: 2007. február 12.)
  2. ^ a b c Készülődés a világvégére, National Geographic Online, 2007. február 12. (letöltve: 2007. február 12.)
  3. Munk Vera: Ma nyílik a növények Noé bárkája (magyar nyelven). index.hu, 2008. február 26. (Hozzáférés: 2008. február 26.)
  4. Végh Zsófia: Noé bárkája növényeknek – Az Északi-sark közelében nemzetközi magbank épül, Magyar Hírlap, 2006. március 2. (letöltve: 2007. február 11.)
  5. 'Doomsday' seed bank to be built, BBC News, 2006. január 12. (letöltve: 2007. február 11.)
  6. Nyilvánosságra hozták a norvég "ítéletnapi" magbunker terveit, Híradó Online, 2007. február 9. (letöltve: 2007. február 11.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]