Soproni Petőfi Színház
| Petőfi Színház | |
 | |
| Település | Sopron |
| Megnyitás | 1909 |
| Építési stílus | szecessziós építészet |
| Építész(ek) | Medgyaszay István |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | színházépület |
| Elhelyezkedése | |
 Petőfi Színház
Pozíció Sopron térképén
| |
 é. sz. 47° 41′ 03″, k. h. 16° 35′ 17″Koordináták: é. sz. 47° 41′ 03″, k. h. 16° 35′ 17″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Petőfi Színház témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Soproni Petőfi Színház Sopron belvárosában található, a Petőfi téren. Az eredetileg 1840-ben emelt épület jelenlegi formáját Medgyaszay István 1909-es átépítésének köszönheti. Az intézmény igazgató-főrendezője 2012 augusztusa óta Pataki András.
Építése
Az ország első kőszínháza Sopronban nyílt 1769-ben, a jelenlegitől nem messze, egy szárazmalom átépítésével. 1840-ben a bécsi Franz Lössl tervei szerint új, erre a funkcióra tervezett épületet emeltek a jelenlegi helyen.[1] A viszonylag kis méretű, téglalap alaprajzú épület öttengelyes homlokzatát négy oszlop tartotta erkéllyel díszítette a tervező.
A 20. század elején már komoly problémát jelentett az épület tűzveszélyessége, illetve a fűtetlen előcsarnok és a ruhatár. Ezért Sopron városa 1908-ban felkérte a Fellner és Helmer építészirodát egy új épület tervezésére, ám mivel a bécsi műhely csak 1910-re vállalta volna a befejezést, inkább új tervezőt kerestek. A város 1909. március 31-én 200 000 koronát szavazott meg az átépítésre.[2] Medgyaszay Istvánt a nemrég befejezett és pozitív fogadtatásra talált veszprémi színház miatt keresték meg. Az építész 1909 áprilisában járt először a városban, felmérve az épület állapotát és a lehetőségeket; akkor úgy becsülte, az év karácsonyára már elkészülhet az átépítés. Ajánlatát április 14-én nyújtotta be, és májusra már a kivitelezési tervek is elkészültek. A bontás júniusban kezdődött; csak a színház főfalai maradtak meg, minden egyéb épületelem: a tető, a lépcsők, a páholyok és az erkélyek újonnan, vasbetonból készültek. Az épület az ígért hat hónap alatt elkészült, karácsonykor meg is nyitották.
Medgyaszay megtartotta a régi befoglaló tömeget és az alaprajzot is, a tömb egyedül a főhomlokzat elé épített új előterek és lépcsőházak révén bővült, hosszanti irányban 4-5 méterrel. A főhomlokzat mintegy a régi homlokzat ellenképe; a klasszicista timpanon helyett Medgyaszay sgraffitóval és széles párkánnyal zárta le, de átvette és újra felépítette a négyoszlopos erkélyt. A cél itt is a Veszprémben is alkalmazott újszerű technológia, a vasbeton lehetőségeinek megmutatása: a homlokzaton elhelyezett négy oszlop tetején kiszélesedő fejezet helyett keskeny vasbeton elem tartja az erkélylemezt, amelynek korlátja az építészre jellemző, vasbetonból formált népművészeti motívumokat mutat. A főhomlokzat sgraffitóját először a soproni művész, idősebb Storno Ferenc tervezte meg, ám ez nem nyerte el Medgyaszay tetszését, így végül maga készítette el a vázlatokat, amelyek alapján Beszédes Ottó és Zsille Kálmán végezték a kivitelezést.
Az oldalhomlokzatokon és a hátsó homlokzaton az ablakok a Medgyaszayra jellemző filigrán vasbeton osztást viselik. Az oldalhomlokzatokra az építész erkélyeket tervezett; ezek egyrészt ideiglenes menekülőútvonalként szolgáltak, másrészt változatosságot vittek az elnyújtott falszakaszokba.
A 17,5 × 17,5 méteres nézőteret háromemeletes páholysor, első emeleti erkély és karzat tagolja, eredetileg 900 férőhellyel.[3] A tetőt nyolc centiméter vastag vasbeton födém képezi, amely alá ötcentis rabic dongamennyezetet húztak. A páholyokat a szokásos rabicfalak helyett plüssfüggönyök választották el, színüket a belső tér átgondolt koncepciója határozta meg, amely a szokásos fehér-arany-bordó helyett a homokszín és a rozsdabarna felfelé világosodó kombinációjára épült. A mennyezetről a Veszprémben is alkalmazott üvegcsillárok tökéletesített változatai lógtak, a Medgyaszay által 1909-ben szabadalmaztatott foglalat nélküli izzókkal. A belsőt Zsolnay-kerámiával díszítették. Ugyancsak a tervező szabadalmát képezték a kijárati ajtózárak, amelyek csukott állapotban biztonságosak voltak betörés és léghuzat ellen, veszély esetén azonban a középen elhelyezett gomb megnyomásával azonnal feltárultak.[4] Az építést jobbára soproni iparosok végezték, a teljes költség 250 000 koronára rúgott.
Rekonstrukciók
A rossz állapotba került színházépületet 1969-1975 között Kotsis Iván (KÖZTI) vezetésével felújították és átépítették.[5] Bár Kotsis saját leírása szerint tiszteletben tartották az eredeti koncepciókat, és funkcionálisan valóban pozitív változások történtek, a Medgyaszay-féle eredeti homlokzat és belső tér komoly károkat szenvedett. A homlokzaton átrendezték az ablakbeosztást mind az oldalsó rizalitokon, mind az erkély felett, részben eltüntetve az eredeti vasbeton kiosztást. A már korábban súlyosan károsodott sgraffito maradványait eltüntették, helyére a „Petőfi Színház” felirat került. Kotsis bővítette a párkány vonalát is, megváltoztatva a homlokzat arányait. Az oldalhomlokzat erkélyeit elbontották. A belsőből eltűntek az eredeti berendezés darabjai; az új belsőépítészeti terveket Bánk András készítette.
1992-ben újabb rekonstrukcióra került sor, ekkor a feladattal megbízott Kőnig Tamás és Wagner Péter a Medgyaszay-féle állapot minél teljesebb rekonstrukcióját tűzték ki célul, bár a színház ekkor nem volt műemlék.[6] A tervezés 1992. május-júniusban, a kivitelezés tízmillió forintos költséggel június-december között zajlott – nagyjából annyi idő alatt, mint az építés. A főhomlokzatot részben rekonstruálták. Az eredeti mintájára Rády Andrea és Nagy Attila újra elkészítették a sgraffitót, és a középrizalit ablakai is visszakapták a vasbeton osztásokat.[7] A két szélső rizalitban azonban a Kotsis-féle ablakosztás maradt meg. A belsőben is igyekeztek visszaállítani az eredeti állapotot, a színházterem eredeti színeit; a csillárokat ugyancsak Medgyaszay tervei alapján gyártotta újra Gaál Endre iparművész. Kipótolták a kerámiadíszítés elpusztult darabjait is.
A színház 1992. december 3-án Friedrich Dürrenmatt Meteor című darabjával nyitott újra.[8] 2012-ben a városi közgyűlés úgy döntött, hogy a városban élő és dolgozó társulatot alapít. A prózai társulat 10 fős, munkájukat neves vendégművészek segítik. 2014-ben, a színházon belül létrehozták a Sopron Balett együttest, Demcsák Ottó vezetésével, 10 fős társulattal.
A színház igazgatói
- Mikó István (1991-2002)
- Valló Péter (2002-2003)
- Szilágyi Tibor (2003-2007)
- Darvasi Ilona (2007-2012)
- Pataki András (2012-)
Társulat (2020-2021)
Művészeti vezetés
- Pataki András igazgató–főrendező
- Demcsák Ottó Harangozó-díjas, a Sopron Balett vezetője
- Katona Imre vezető dramaturg
- Oberfrank Péter zenei vezető, Liszt-díjas, érdemes művész
- Kovács Ferenc műszaki vezető, Magyar Teátrum – díjas
Színészek
- Békefi Viktória
- Benedekffy Katalin
- Boráros Imre
- Diószegi Imola
- Domoszlai Sándor
- Eperjes Károly
- Farkas Ibolya
- Farkas Tamás
- Feke Pál
- Füredi Nikolett
- Gál Tamás
- Galkó Balázs
- Győrffi András
- Horányi László
- Horváth Zsuzsa
- Kárp György
- Kisfaludy Zsófia
- Kiss Szilvia
- Kósa Zsolt
- Kovács Frigyes
- Major Zsolt
- Marosszéki Tamás
- Mikó István
- Molnár Anikó
- Nagy Gábor
- Orbók Áron
- Papp Attila
- Pelsőczy László
- Pintér Gábor
- Savanyu Gergely
- Simon Andrea
- Stéphanie Schlesser
- Széles Tamás
- Szélyes Ferenc
- Szilágyi Tibor
- Szolnoki Tibor
- Szomor György
- Szőcs Erika
- Vastag Tamás
- Wischer Johann
- Zsadon Andrea
Örökös tagok
Képgaléria
-
A színház főhomlokzata -
A színház hátsó homlokzata -
Oldalhomlokzat -
A Sopron Balett alakuló főpróbája a Petőfi Színházban - 2014
.JPG)
Jegyzetek
- ↑ Potzner Ferenc (szerk.): Medgyaszay István. Holnap Kiadó, Budapest, 2004.
- ↑ Dávid Ferenc: A soproni színház 1838-1909-1963-1992. Az OMvH Magyar Építészeti Múzeumának kiállítási katalógusa. Budapest, 1993.
- ↑ Medgyaszay István: A soproni városi színház átépítéséről. A Magyar Mérnök és Építész Egylet Heti Értesítője, 1910/20.
- ↑ Rerrich Béla: A soproni színház. Építő Ipar 1909/1.
- ↑ A soproni Petőfi Színház átépítése. Tervező építész: id. Dr. Kotsis Iván (KÖZTI). MÉ 1976/5. 9-13. o.
- ↑ A soproni Petőfi Színház rekonstrukciója. Építész: Kőnig Tamás és Wagner Péter. Magyar Építőművészet, 1993/2. 26-27.
- ↑ Dávid Ferenc: Medgyaszay színházának helyreállítása. Magyar Építőművészet, 1993/2. 28-30.
- ↑ A színházról (magyar nyelven) (html). A ProKultúra Sopron Nonprofit Kft. honlapja. [2011. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 11.)
Források
- A Soproni Petőfi Színház hivatalos oldala
- Dávid Ferenc: Medgyaszay színházának helyreállítása. Magyar Építőművészet 1993/2. 28-30.
- Kotsis Iván: A soproni Petőfi Színház átépítése. Magyar Építőművészet 1976/5. 9-13. o.
- Potzner Ferenc (szerk.): Medgyaszay István. Holnap Kiadó, Budapest, 2004.
- A soproni Petőfi Színház rekonstrukciója. Építész: Kőnig Tamás és Wagner Péter. Magyar Építőművészet, 1993/2. 26-27.
További információk
- A Petőfi Színház és a soproni színjátszás története [1]
- Merényi György: A színházépítő Medgyaszay: a veszprémi és soproni színház (magyar nyelven) (html). hg.hu, 2010. április 9. (Hozzáférés: 2012. február 11.)
- Merényi György: A színházépítő Medgyaszay: a nagykanizsai színház (magyar nyelven) (html). hg.hu, 2010. április 10. (Hozzáférés: 2012. február 11.)